Nagy nap volt a mai, babamozira mentünk. Meglestük kiscsaládunk legfiatalabb tagját. Ismét örömmel áldozunk modern korunk és a csodálatos tudomány oltárán. Bár kicsit félelmetes, mégis lenyűgöző a látvány, a 4d-s ultrahang.

Hihetetlen élmény, ahogy szinte kézzel fogható pontossággal engedi láttatni a gyermeket a technika. Ott csücsül én bennem a kis csodánk, és szalad a könny, amikor látom dobogni kicsi szívét.

Bár másodjára voltunk, majdnem pontosan két évvel ezelőtt a nagytesót lestük, most másodjára is hihetetlen borzongató, bizsergető volt a látvány. A mi kicsikénk. Gyönyörű, mindene megvan, megfelelő méretű és tökéletesen funkcionál.

Nem lehet betelni, nem lehet megunni. Olyan kevésszer adatik meg az embernek látni ezt. Ott egy kicsi élet. Nem akarok túláradó lenni, szentimentális, de mégis olyan megható. Fantasztikus, egész nap repkedtem, ott van, jól van, egészséges, minden csodálatos, és már csak három hónap és magamhoz ölelhetem, mostani méretei szerint november 11-ére várható.

Kettesben/hármasban mentünk a férjemmel és a pocaklakóval, a nagytesó megőrzésre a kedvenc barátnőre volt bízva. Akartuk, ez a délelőtt csak a második-elsőjé legyen…


Már most érzem, hogy a pindur nem fog, annyi osztatlan figyelmet kapni, nem leszünk annyit kettesben, nem lesz annyi kettesben töltött intimperc, mint az elsőnél. Más lesz, más lesz vele minden. Nem tudom rosszabb-e, jobb-e, nem tudom, bizonyára nem lesz rosszabb neki. Amennyi figyelmet és törődést lehet meg fog kapni bizonyára ő is.

A nagy 20 hós lett, tombol az önállósodás, és a hogy dacoljunk minden nap egyre-egyre jobban, ügyesebben. A baba-mozi az ő tekintetében is nagyon aktuális téma. Mármint, hogy mit nézhet és mit nem.

Nem tudom nem olvastam még utána a gyermekek korai empátiás készsége témának, és a tévéből érkező impulzusok, hogyan mekkora fokban csapódik le a korabeli gyerekekben ügynek. Mindenesetre nem szabad elsiklani efelett. Az úgy se érti és a bármit bekapcsolva hagyunk nekik igen veszélyes és nagy hiba.

Az első döbbenet pár hete volt mikor a kisfiú a reklámban picsog és az én kisfiam emeli a térdét és mutatja, au auu és simizi. Vagy ha sír valaki, vagy ha olyan intenzív érzelmeket hallatnak, azonnal reagál. Ahogyan amikor a feszültség csak a levegőben van, ő rögtön reagál. Csodálatos kis csodáink mindig figyelmeztetnek minket, milyen fantasztikusak is…



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!