ütött a fülembe, amit mondtam – „nem győzhetsz mindig, az élet ilyen” Tényleg?!

Zalán az ovi hozadékaként most a verseny világában él. „Én érek fel a lépcsőn először, én iszom meg hamarabb, én eszem meg előbb, éééén győzök…” – és ha nem (hiába mondjuk, hogy az evés-ivás nem verseny, csak azért is, nem is tudom kire ütött ez a gyerek), hiszti és dühroham … nincs is jobb kor a 3 évesnél, nem baj …

Hogyan tanítsuk meg veszíteni a gyereket? Hogyan tanítjuk meg győzni a gyereket? A felismerés vágott arcélen megint… én tudok veszíteni? Az apja tud? És mit teszünk, hogy nyerjünk? Milyen az? Hogyan magyarázzuk, hogy ha kitartó leszel és mindent jól csinálsz, akkor győzöl. Tényleg?

És ha még sem? Mi a győzelem? Elérem a célom?! De milyen áron, mekkora az az ár, amit még megadhatok egy győzelemért? És mi van, ha veszítek? Hogyan dolgozom fel? Fel tudom dolgozni egyáltalán? Feladom?

Mit teszek, ha nem adom fel? Újra és újra próbálom, amíg nem sikerül? – persze ezt nem mondhatom neki, hát mégis, hogy állnék le vele filozofálgatni, már megint … erről … csak gondolkodom és folyton a nagy emberek nagy igazságait hozom fel, hogy hogyan ne nyomorítsam meg a gyerekem a saját nyomorommal…


Kemény világ ez a három éveseké. A frusztráció, hogy jobb vagyok-e, nem vagyok-e jobb. És különben is nem leszek a barátod…

Őrület élesben látni, hogy alakítja ki a környezet ezekben a tiszta lelkekben az évek üledékeit, hogy válunk kérgessé, hogyan akarunk mindenáron megfelelni annak a csillió szerepnek, amit ránk erőszakolnak és magunkra erőszakolunk.

Úgy látszik, ez ilyen erőszakos világ, ilyen erőszakossá tesszük mi emberek. Néha szeretnék greenpeace-es lenni és csak kikötni magam egy fához, és azt üvölteni, amit ők szoktak .. nem tudom mit szoktak.

Egy ideig nem kellene híradásokat néznem, gondolkodnom, csak beszűkülni, minden nap egy jó cselekedet. Szeretnék boldog lenni, mint a lelki szegények, mert …

Olyan szép lenne ez a világ, ha minden nap mindenki csak egyetlen egy jó dolgot tenne valakiért vagy valamiért.

Szeretném hinni, hogy ez a tavasz ez jó lesz újra, szépen újjá születik minden és mindenki tisztán, és nem mocskoljuk majd be, idén nem, idén mindenki vigyáz majd mindenkire és mindenre …

de ha mindenki csak magáért vállalna felelősséget, már lenne remény … szépre, újra, és a verseny sem tenne tönkre senkit, mert hát nem is olyan rossz dolog az, ha tiszta. Motivál, erősít, az ember sokat profitálhat …

Ötöshülü, anyám mindig hagyott nyerni, apám soha sem. Nem tudom, hogy a kudarcok, vagy a győzelmek visznek-e előre igazán … azt hiszem mindkettő kell … az élet ilyen.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!