A felelősség, az a zsibbasztó érzés, ami szétterjed, mintha miután jól gyomorszájon vágják az embert, és nagyon sokáig még ott van az a kis zsibbadt fájdalom. A sok-sok vattacukor, öröm, mosoly, kacagás, szeretet, és az életre való elköteleződés mellett ott vannak bizony azok a fránya döntési helyzetek. Anyára és apára hárulnak, kőkeményen.

Na, nem ám a milyen babakocsit vegyünk, vagy mosi pelusozzak-e, kék vagy sárga legyen-e a gyerekszoba, hanem az olyan igazi zsibbasztó agyalós döntések. Amikor az ember úgy érzi, hogy ott ül a póker asztalnál és vért izzad, hogy kockáztasson-e, mert nem a millió a tét, hanem a gyerek egészsége. Ami, akár hogy számolom is a legfontosabb a világon …

A kötelező védőoltások nálunk nem jelentettek kérdést, beadattuk. Bár szárnyra kaptak különböző nézetek miért, és miért ne adassa be az ember, mi azonban a kötelezők esetében nem vacilláltunk. Azonban ott vannak a választható oltások.

A józan ész azt mondatja, ó hát egy kis bárányhimlő, mi baj lehet. Aztán mondja a doki, hogy ez már nem az, ami a mi gyerekkorunkban volt, sokkal durvább lefolyású a szövődményekről nem is beszélve. Aztán ott vannak ezek az agyhártyagyulladásos dolgok, a coccusok. Mi meg csak nézünk, mert azt gondoljuk, a mi gyerekünkkel ez nem lehet, de aztán szétnézünk, és látjuk, hogy máséval is megtörtént.

Aztán, hogy ez csak a gyógyszergyárak jól fizetett kampánya, hogy elhitetik az emberrel, hogy kell. Ha viszont nem adatjuk be és baj lesz, ki az, melyik az a szülő, aki megbocsájt magának, hogy lám, ott volt az oltó anyag vagy a rota csepp, és még ha nem is véd minden ellen, de legyengítheti a támadást…


A másik nagy gond, mint mindig, minden baj forrása a pénz. Amikor eljut a szülőpár a döntésre, hogy na akkor ezt meg ezt megveszem a gyereknek, nem csak a 15 ezres gyógycipőt, hanem az oltóanyagokat, cseppeket, bizony nem hogy a tízesek, de a húszasok repkednek.

Nincs mindenki abban a helyzetben, hogy a hitel, a gyerekek fenntartása, a rezsi, a kaja, az ovi, a bölcsi, mellett még ezt is finanszírozza. És megint ott a zsibbasztó érzés gyomortájékon, hogy nem tehetem meg és pedig kellene.

Mondják erre az okosok, mindenki vállaljon annyit, amit elbír. Meg mondják, hogy ezek azok sose adtak ilyet a gyereknek, mégis makkegészségesek. … Csak majd az élettartam, az életminőség, a hosszú távú egészség megőrzésnél azt hiszem, ez is szempont … mint a tornára viszem, úszásra viszem, sok zöldséget, gyümölcsöt adok neki, kiviszem a friss levegőre, simogatom, beszélgetek vele, figyelek rá, gondoskodom róla, melengetem, ha fázik, vigasztalom, ha szomorú, megnevettem, ha lehet, és szeretem, amíg csak élek …

Igen, ez fájdalomcsillapító hatású…



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!