Miért is lógnak anyukák ezrei a neten folyton? Parázs viták, morci apák és értetlen anyák, isteni vita indítói… A fogalom nélküli kategorizálás és a piszkáljuk anyát projekt. A gyermeknap a tavaszi karácsony, legalább gyereknapon szeressük a gyereket, vagy legalább annyira, mint karácsonykor.

Többször megütötte már a fülem, mikor a partnerek jelezték egymás felé, hogy miért van az, hogy az anyukák nyavalyognak, mert nincs idő semmire. A házon meg sem látszanak a gondos kezek nyomai, mert nagy a kupi, tele a szennyes kosár, nincs kivasalva, a gyerekek ugyan őrzik az ebéd nyomait. (Igaz, hogy a gyerek két perc alatt szétdobálja amit összepakolsz, és ötször öltöztetted át aznap i,s és két adag mosást szedtél le a szárítóról.)

A neten viszont lekövethető, hogy anya kivel csetelt a facebukkon, mit posztolt, és melyik barinője gyereke a legcukibb a világon. Persze a cinizmus nem kerüli el ezt a témát.

Én sem élem azt annyira, hogy öt percenként rakjuk ki, kivel mi van, és épp a reggeli produktumot nem lájkolhatja a publikum. Olykor azonban jól eshet az emberlányának, hogy megoszt egy kedves képet, egy zenét, ami épp a fejében jár, de nem megyek mesze, ha csak azt mondom, ez a praktikumról szól. Olcsó, kéznél van.

Az ember akár napi szinten tarthatja a kapcsolatot a rokonokkal, kollégákkal, barátokkal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak hogy kivel mi van. A férfinép megy dolgozni, kávézik közösen, megtárgyal meccs eredményt, pénzt keres, nézelődik, érez, szagol, lát.


Az otthoni ingerspecifikus környezetben (ahol tőlünk nem kérdezi a kutya se, hogy vagyunk, kérünk-e egy kávét, mi a véleményünk erről-arról és amúgy ma milyen jól nézünk ki …) a nő, aki alapvetően véleményem szerint (legalábbis a többség) eleve társas lény, sokkal inkább éhezik az efféle ingerekre.

Baj? Persze, ha sokszor egész nap, a gyerek meg csak bámulja a mesét és minden fut. Sajnos sokszor látom azt, hogy nem értik a férfiak, igazán mi is történik az „otthon lábat lógató” nőkkel. Nőtársaim tudják, mire gondolok, és ez nem panasz, mert azt hiszem, sokan szeretjük ezt a fajta terhet. Kistesteket cipelni, puszilni, gondozni, ölelni. Az dolgozó ember nem érti, hogy megy el a sok idő viszonylag eseménytelenül.

Olykor azonban, ha a szegény férfi marad otthon a gyerekkel (gyerekekkel), és cinkosan megkérdezi a nej, ’hát ti mit csináltatok, amíg’ … Nincs ezen mit vitázni mindenkinek megvan a maga dolga. Jönnek az érvek, régen se volt net, még is megoldották az asszonyok.

Igen ám, a polgári nők a teaházban kibeszélve a szárazdajkát, a parasztasszonyok meg kukoricamorzsolás közben, ahogy a nagytesók és unokatesók vigyáztak a kisebbekre … Mondhatnánk, lám, nekünk milyen jó dolgunk van. Igen, az van, nem is sajnálkozik senki. Mindenesetre kár bántani egymást csak azért, mert nem akar valaki teljesen beszűkülni, és szeretné érezni, hogy az anyaságon kívül is van élet…

És ha már témánál az öklendezés fog el, ahogy megint majmot csinálnak magukból az emberek, én nem akarok ítélkezni, megbántani senkit, de könyörgöm, miért kell ’hivatalos gyermeknap’ ahhoz, hogy kényeztessük a gyereket, ki vigyük kalandparkba, fagyizni stb.??

Ja, tudom. Amiért karácsony, anyák napja, stb. Meg hogy ki lehessen tenni a facebukkra. Fontos, hogy legyen ’napja’ a szeretet meg nyilvánulásának!? Úgy értem, nem lehetne mindent megtenni minden nap különösebb ok nélkül, hogy boldog legyen a gyerek, az apa, anya, a férj, a feleség, a mama, a kutya, a család? Az nem elég, hogy a miénk, és szeretjük?? Ha kell ok, akkor ez a kettő elég, nem!??



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!