… a szemed” …. csendül fel bennem minden október 30-án a születésnapján a dallam és szöveg, ahogy a könnyem potyog, járja át a tőle kapott melegség a szívem. Nem megy el, sosem megy el, mert gondolatban újra megtalálom mindig és mindig. Azt hiszem ez a soha el nem múló szeretet…

A fiúkkal más hogyan élem már meg ezt az időszakot. Tököt kellett venni és faragni. Érdekes nekik elmagyarázni mit is jelent igazán ez az időszak. Pláne, hogy egyesek túl informálják vagy nem ugyanúgy, mint mi szeretnénk.

Nem megyek temetőbe, a sajátjaimhoz idén sem, most máséihoz sem, tanulok, itthon. A fiúk elmennek. Gyertyát gyújtanak, virágot tesznek, díszítenek. Nem érzem úgy, bárkit is vissza kellene várnom, hisz, ha csak lélekben is, de mindenki itt van velem.

A fizikailag ittlevők pedig mindent felülírnak. Őrület, hogy folynak el a hetek és semmire nem jut elég idő a kötelezőkön kívül. A négyéves dackorszaka sem könnyíti a helyzetünk. Sok a hiszti, a civakodás, és este mire mindenki elalszik, olyan üresség érzés marad, hogy ma sem voltunk együtt eleget és jól. Nap-nap után többet vannak az intézményekben az óvó-bölcsis nénikkel, mint velünk. Nagyon hiányoznak.

A munkába állásban leginkább ezt nagyon nehéz megélnem, hogy többet vannak mással, mint velem. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem a munkát. Nagyon klassz dolog újra közösségben lenni nekem is. Tudom, ők is jól érzik, magukat a saját csoportjukban. Nekik is szükség van a kortárs csoportra, más felnőttek – gyerekek megerősítéseire.


Őszi szünet van, szabadságot kaptunk, a gyerekek delelnek. Kicsit nosztalgikus, csend van és béke, és együtt vagyunk itthon csak mi négyen … A másik nosztalgia bennem, a kicsi már két éves lesz mindjárt, még két hét. Elképesztően elsuhant ez a két év és hihetetlen sok minden történt. Bennem, a gyerekekben, a családunkkal.

A napi logisztika kiadta, hogy is működünk, ki hogy bírja. Sokat kivesz belőlünk egymás hiánya, a feladatok, amikkel meg kell birkózni, a hétvégék, a kis szünetek igazán a feltöltődésről szólnak, mindannyiunknak.

A hideget, a szelet a szép őszi színpompa, a közös kirándulás, az együtt töltött lopott idők ellensúlyozzák. Még szerencse, hogy nem vagyunk egyedül, és ha mégis úgy éreznénk, mindig van kire gondolni és nem csak Mindenszentekkor…



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!