A képzeletem, miszerint az itthon ülő anyuka, aki a gyereknevelésen és a háztartással kapcsolatos örökös szél-malom harcon kívül „mást nem is csinál”, megtörtem … sikeres voltam egy nap, megvan a szakvizsga és nagyon büszke vagyok magamra.

Felkészültem, sikeresen abszolváltam az írásbelit, ismételtem és szuper jól sikerült a szóbeli. Természetesen a fiúk és a nagyszülői segítség nélkül nem ment volna hiszen, azért a hajrában nem sok idő volt …

Időnként gyötört a lelkiismeret, de összességében megérte! A fiúknak nem volt rossz sora azokon az estéken, amikor non-stop apa vagy mama volt … és én is átkerültem egy másik dimenzióba. Már csak a nyelvvizsga van hátra.

Persze most, hogy már lassan egy hete a vizsgának, az adrenalin szökik, és a klassz csaj vagyok érzés is lassan elpárolog. Nem mondom, hogy normális vagyok, de megint minden a régi, és én ugyanúgy hasztalannak, semmit érőnek érzem magam.

A legrosszabb, inkább összetettebb érzés a felkészülési idő, ami most kezdődik… az őszi bölcsi/munka dologra, de már nem félek. Holnapután megyünk a bölcsik nyílt napjára. Közel sem érzem azt, mint mikor az ovis nyílt napra mentem, egy szemét vagyok, akkor telesírtam a világot, hogy úúristen fél év múlva ovis lesz a „kisbabám” most meg?!


Semmi, lehet, hogy ősszel még nem egész kétévesen száműzöm a kicsit a bölcsibe… Persze jön a racionalizálás, hogy a kicsi nagyon klassz srác, korát kicsit meghaladva nyomul minden területen … követve a nagytesó minden rezdülését, ez a bölcsi malmára hajtja a vizet, hiszen valószínűleg jól meg lesz nélkülem …

Meg ilyesmik, nem szeretem őt kevésbé, de még sem tűnik nekem-bennem akkora nagy törésnek ez az elválás, mint annak idején a nagynál volt. Ha most valami Freud-i pszichoanalízisbe próbálnék belemenni és válaszokat szeretnék találni, biztosan előjönnének a születése körüli és utáni érzések.

További mentő körülményeim az, hogy ő „csak” a második (csak azért is az első másodikom) és a már meglévő tapasztalatok a rendszer terén, illetve hogy nincs más választásom, mivel nem jön a harmadik, és a 25800ft a törlesztőre sem elég.

Szóval ezt el kell fogadnom, és kaptam még egy okot egy újabb önsajnálattal teli időszakra… Nosztalgiázva gondolok vissza a szegedi utakra…

Érdekes volt számomra a konzultációkra és a vizsgára utazás alkalmával, hogy végre kezdtem magam komfortosan érezni. Eddig, ha kimozdultam, mindig olyan „meztelennek” éreztem magam a fiúk nélkül, most nem anya voltam, nem egy anyatest mozdult.

Nem néztem folyton magam mellé, hogy megvan-e mindenki. Furcsa érzés ez, mert hát az elmúlt négy évben ez volt az első szakmai kimozdulás, ahol nem ők voltak és nem az anya szerep volt a legteljesebb érzés bennem.

Lehet, hogy butaság túldimenzionálni ezt, mindenesetre én szeretnék felkészülni arra, hogy ha majd dolgozom, megtaláljam az egyensúlyt a munka és a családra való gondolás között. Nehezítő tényező a hivatásom, hiszen emberekkel, családokkal (legyen az egyszülős, két szülős stb. !!) gyerekekkel foglalkozom. Nehéz, és nem is lehet teljes mértékben lehasítani a szülői énem, de a munka professzionális része megkívánja, hogy a legtöbb esetben csak szakemberként gondolkodjak…

Most itthon mondhatni idill van, leszámítva, hogy sikerült megint valami lázas orrfolyós verziót összeszedni. A kicsi is már majdnem az összes fogát kinövesztette, úgyhogy reális közelségbe került, hogy végleg megszabadulunk a nyáladzástól és társaitól… Sorra jönnek a szavak, Zalántól az énekek.

A teljes megsemmisülés is bekövetkezik életem első anyák napi műsorán, az első sorba ültetnek, hiszen én vagyok most az anya… Igen, legalább egy százas zsepit kell vigyek.

A fiúk nagyon élvezik a keretet, idén már szuper volt velük piacozni, megvenni együtt az illatos palántákat, aztán elültetni, na jó, a kicsit nem engedtük be a veteménybe, mert a keze ereje megfékezhetetlen… viszont imád futkosni a locsolás közelében.

A kárpótlási időszak így hát megkezdődött, programok programok hátán, koncertek, kirándulás, kanapén együtt punnyadás, minden másnap palacsinta, 10-jére is ugyan az a mese, bújócska, homok vár építés, csak aktívan, hiszen …

Nincs is máshogy értelme.






Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!