Ejtsünk még néhány szót a genetikai ultrahangról, ami ezen a héten vált esedékessé! A terhességem 11 hetes és 5 napos volt, amikor időpontot kaptunk és azt hiszem, életem egyik legnagyobb élménye volt. 🙂

A babám már teljesen ember formájú, nem túlságosan nagy már a fejecskéje sem. Kezével – lábával kapálózik, ugrál és szopja az ujját. Az orvos azt mondta, hogy a babák gyakran átalusszák az ultrahangos vizsgálatot, de a mi babánk – aki most már sejthetően tényleg kisfiú és nem csak én érzem annak 🙂 -, olyan ugri-bugrit rendezett, mintha beépített trambulin lenne odabent. Mi persze majd elolvadtunk Apával és nem győztük csodálni a baba mozgását. 🙂

A vizsgálat megállapította, hogy a baba első szemre teljesen egészséges. Az orrcsontja kellően hosszú és fejlett, illetve a nyaki redő vastagsága 1,54 mm, ami messze a 3 mm-es határértéken belül van. Ezek az információk azért nagyon fontosak, mert ezek utalhatnak első körben arra, hogy a baba esetleg Down-kóros. Az én kisbabám azonban majd kicsattan az egészségtől és élvezi, hogy – egyelőre – bőven van hely odabent és kedvére fickándozhat a magzatvízben, amelyből egyébként iszik is. Tünemény volt, ahogy kinyitotta a pici száját, aztán becsukta. 🙂 A doktor bácsi szerint ilyenkor kortyol a magzatvízből és le is nyeli azt.

Annak, hogy egy baba beteg, nagyon kicsi az esélye. Erről ezen a linken olvashattok. De mivel minél idősebb egy kismama, annál nagyobb az esélye annak, hogy a baba Down-kóros vagy más egyéb fejlődési rendellenességgel bír, részt kell vennünk különböző orvosi vizsgálatokon a 12. héttől kezdődően. Ezekről az elkövetkezendő hetekben részletesen fogok majd írni.
Terhesség alatti vizsgálatok »

Nem szabad azonban azon agyalni, hogy te jó ég, mi lesz, ha beteg a gyerekem! A gyermekvárás öröm és nem stresszforrás. NE idegesítsd magadat feleslegesen ezekkel a gondolatokkal, amíg arra semmi okod nincsen, és ha a környezetben valaki ezzel piszkál, akkor rázd le!


Sajnos rám is megsértődött egy igen kedves barátnőm a minap. Először megkérdezte, mi lenne, ha Down-kóros lenne, megtartanám-e a babát, aztán pár nappal később a Facebook-on megosztott Pocakosnapló miatt szólt rám, hogy minek írok és hozok nyilvánosságra ilyeneket, amikor még a 18. héten is kiderülhet, hogy gyerekem súlyos beteg és akkor hogyan magyarázom meg.

Ezen a ponton én elkezdtem sírni – és ezt egész este nem is sikerült abbahagynom, mert hogy miért is lenne fogyatékos az én kisbabám, nem értem -, őt meg leállítottam, hogy bocs, de nekem 12 hetes terhesen erre semmi szükségem nincsen. Megsértődött és azóta nem szól hozzám. Remélem, azért ezek a negatív hullámok lecsengenek majd és helyreáll közöttünk a béke. 🙂

Sokan bátorítanak mindeközben, hogy nem lesz semmi baj és ne törjem a fejem butaságokon. Nekik végtelenül hálás vagyok. Olyantól is kaptam kedves szavakat, akiktől nem is számítottam rá. 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!