Megtalált a terhességi magas vérnyomás és a gesztációs diabétesz is – Dóri naplója

Utólag könnyen okos az ember, hogy igazán egyik sem volt. Mégis kezeltek mindkettővel, amitől tényleg lett is. Pazar.

Gesztációs diabétesz, vagyis a terhességi cukorbetegség (igazi hiánya)

Pontosan a 24. héten elvégezték a cukorterhelést.

Az éhomi cukrom egyszerűen csodás volt. (Ekkor még csak simán megszúrnak, és egy csepp vér elég.) Nem aggódtam egy kicsit sem. Az orvosom előzetes tájékoztatása szerint a kórházban megkapom a lötyimet, csak vigyek magammal egy kis citromot. Na, azt persze elfelejtettem. De a kórházban meg nem tudtak a főorvos úr ígéretéről, és úgy néztek rám, mintha a Marsról jöttem volna.

Hogyan is képzeltem? Tessék szépen lesétálni a gyógyszertárba, megvenni a 75g cukrot, meg valami vizet hozzá, és tessék szépen meginni. Brrrrrr. De azért lecsúszott. Szerencsére itt semmi tej, meg hasonló szokás nincs, mint néhány helyen, bár annak, aki szereti, esetleg jól jöhet. Nyugodtan lehetett kortyolgatni, vagy egyben lehúzni, senki sem szólt bele.

Két órát kellett várni, eközben én haza akartam menni, hiszen talán negyedórára laktunk a kórháztól. Nem engedtek, és én nem mertem ellenkezni. Nyilván oka van. Lementünk hát az autóba, és amennyire csak lehetett, elfektettük az ülést. Ülnöm ugyanis nem volt szabad hosszú időn keresztül, két órán át meg végképp nem.


Eltelt az előírt idő, levettek 4 kémcső vért, és végre mehettünk. Két hét múlva tudtam meg az eredményt a nőgyógyászomtól. Közölte, hogy “nagyon magas” (8!) az érték, ezért jelentkezzek a diabetológián, megbeszélte a főorvosnővel, és ő mondja a továbbiakat.

Jelentkeztünk, ahol ismét ufónak néztek. 🙂 A doktornő nem tudott semmiről, de azért kaptam egy diétát. Részletesen elmagyarázták, mit jelent a 160g-os diéta, mit, mikor, mivel és mennyit szabad ennem. Adtak egy tájékoztatót, amin részletesen feltüntették az ételek szénhidrát- és energiatartalmát.

Kellett még egy naplót vezetni, amit normális esetben hetente kértek volna személyesen, de a helyzetre való tekintettel megelégedtek az e-mailen való küldéssel is. Lelkesen mentünk vásárolni, hogy akkor most majd minden rendben lesz, hiszen egy kis diéta nem a világ, és úgysem tart örökké. Kaptam ajándékba egy vércukormérőt, és mértem is, ahogyan a kórházban meghagyták.

Az első meglepetés a méréseknél ért. Egyszerűen nem maradt lent, vagyis inkább tényleg felment a cukrom. Néha olyan értéket mutatott a műszer, hogy nem mertem beírni a hetente küldendő naplóba (pl. 9,8 vagy 10,4). A későbbi ellenőrzéskor azt mondtam, másnak is mértünk kontroll céljából. Jól leszúrtak érte. 🙂

A lényeg, hogy nem értettük. Nagyon pontosan kiszámolgattam, mindenki figyelt, hogy milyen kenyeret, kekszet, pelyhet, gyümölcsöt vagy zöldséget vesz nekem. Rászoktam az egyébként utált natúr joghurtra, és abba kevertem bele a gyümölcsöt, gondosan kiszámítgatva a szénhidrát mennyiségét. Mégsem stimmeltek a dolgok.

A második meglepetés a mérlegnél ért két hét múlva. Addig összesen híztam két kilót, pedig folyamatosan feküdnöm kellett, tehát sport, torna, jóga kizárva. Két hét alatt híztam négy kilót. Először megijedtem, aztán gondoltam, hogy növekszik a pici a pocakomban. Szóval ő tehet róla. 🙂

Viszont újabb két hét elteltével újabb négy kilóval mutatott többet a mérleg. Az orvosom nagyon leszúrt. Szerinte nem tartottam a diétát.

A harmadik meglepetés ezzel kapcsolatban a (másik) kórházban ért (oda kerültem, ahol januárban műtöttek). Az első napon konzultálnom kellett az ottani dietetikussal. Elképedt a diétám részleteit hallva. A kórházban só- és szénhidrátszegény menüt kaptam, a cukrom beállt, a hízásom normálissá lassult.

Megtalált a terhességi magas vérnyomás és a gesztációs diabétesz is - Dóri naplója

Terhességi magas vérnyomás – semmi sem az, aminek látszik

A cukorterhelés napján mértek először nagyon magas értéket. Hajnalban a sikeres lakásfelújításunk első következményeként lezuhant egy polc, természetesen jól megpakolva, hatalmas zajt csapott. Nem aludtunk valami sokat. 🙂
Erre fogtuk (közösen az orvosommal), hogy a vérnyomásom 170-nél járt. Előtte rendszeresen 140-145 körül volt.

Már ez is magasabb a normális értékeimnél, de az orvosom szerint valamennyire mindenkinek megemelkedik kicsit, az még nem igazi terhességi magas vérnyomás. A háziorvos állandóan azt mondogatta, ha feljebb megy, gyógyszert kapok. Mert ez az érték még éppen a felső határ. Utasítás: mérjem minden nap háromszor, és mindkét karban, és vezessek naplót.

Kaptam vérnyomásmérőt, mértük utasítás szerint. Az értékek hullámzóak voltak, és a két karomban mért eredmények között elég nagy eltéréseket tapasztaltam. Vezettem róla a naplót, és mutattam az orvosnak a következő ellenőrzésen. Szerinte rossz a mérő, nem lehet, hogy az egyik karomban 130-at, a másikban meg 160-at mérek. Amikor a diabetológián jártam, ott is megmérték a vérnyomásomat.

Vicces módon egyedül ott mértek súlyt, vérnyomást, cukrot, mindent. Előtte és utána sehol sem. Elfogadták (vagy nem hitték el) a bemondott értéket. Érdekes, nem? Persze akkor én örültem neki, hogy nem macerálnak, jól éreztem magam a fekvéstől eltekintve, utólag azonban azt gondolom, jobb lett volna, ha ők is méricskélnek. Azonnal átküldtek a terhes ambulanciára, és javasolták!, hogy a háziorvosom írjon fel vérnyomáscsökkentőt.

Kaptam háromszor fél Dopegytet. Amikor bekerültem a kórházba, vérnyomáscsökkentő ellenére 160-at mértek. Azonnal átállították az adagomat. Nem értették. Hát nem ellenőrizték a vérnyomásomat? Dehogynem. Csak a „várjunk még egy kicsit” elvett követték.




A kórházban megkaptam párszor, hogy miért nem voltam erőszakosabb. Erőszakos voltam. De tudtam azt is, hogy nem nekem van diplomám. Két orvos tökölődött, talán mindegyik a másikra várva. Akkor úgy láttam, hogy ha ketten is egyetértenek, biztosan jól gondolják.

Ma keresnék egy harmadikat.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!