A 4D ultrahang – Dóri naplója

A pocakosnapló első részét itt olvashatod.

Ez volt a harmadik próbálkozásunk, hogy meglássuk végre a gyermekünket. Eddig sem az arcát, sem a nemét nem láttuk. Mindig elbújt, vagy úgy fordult, takargatta magát, hogy őrizze a titkát. Ez már a 33. hét közepe volt, gyakorlatilag az utolsó esély, hogy még jó képeket kaphassunk.

Délelőtt jártunk kontrollon, az orvosom ultrahangon nézte a kicsit, számolgatott, az értékei a 34. hétnek feleltek meg. Néztünk flowmetriát is, azzal is mindent a legnagyobb rendben talált. Így tehát nyugodtan, kézen fogva, sétálgatva, elbambulós, elmerengős hangulatban mentünk a 4D ultrahangra.

A szonográfus hölgy nagyon kedves volt, hozzáértőnek tűnt. Bár el kell ismerjem, a másik két hely, ahol jártunk, szintén megbízhatónak tűnt. Próbálkozott a hölgy, először csevegve, majd némán. Kezdtem belenyugodni, hogy most sem járunk sikerrel, de hát néhány hét múlva úgyis minden kiderül.

Ekkor azonban megszólalt, kicsit tétovázva, aztán egyre magabiztosabban a hölgy. Szerinte kevés a magzatvíz, azért nem kapunk tiszta képet, és azért nem látszik rendesen a kicsi. Méregetni kezdett, és értékeket sorolt.


Csak sajnos a közelében sem jártak a délelőtt hallott számoknál. Elővettük az ambuláns lapot, amit kaptam, és összehasonlítgattuk. Két hét eltérést mutatott. Azt a tanácsot kaptuk, hogy menjük az orvoshoz, nehogy baj legyen.

Én persze bepánikoltam. A férjem próbált nyugtatni, hogy butaság, délelőtt óta nem változhattak így meg a dolgok. De az én fejemben már villogott a vörös lámpa. Azonnal mentünk. Kivártuk a sorunkat. Végre bejutottunk, ultrahang. Az orvos szerint minden rendben.

Nem értettük. Újra számolt. Kezdett elhalkulni, ahogy minden mérésnél más értéket kapott. Végül megállapította, hogy tényleg kevesebb a magzatvíz, mint lennie kellene, és hát egy kicsit alacsonyak a számok is.

A férem feje dagadt, lilult, azt hittem megüti a guta, vagy ő üti meg az orvost. Egy órás számolgatás után pánikszerűen hívta a másik kórházat, ahol januárban műtöttek, hogy fogadjanak, azonnal megyünk. Nem értettük. Délelőtt minden rendben, este meg pánikszerűen rohanjunk egy esetleges szülésre?!

A 4D ultrahang - Dóri naplója

Újra kórházban – szülésig

Rohantunk. Várakoztattak, majd nem értették, mit is akarunk. Amikor végre felfogták, hogy egyenesen a 4D ultrahang eredményével jöttünk, azonnal kórházi hálóinget adtak, vettek vért, vizeletet, ctg-t tettek a hasamra, mérték a vérnyomásomat.

A vérnyomásom az egekben, a vizeletben fehérje, ctg nagyon nem jó. Szülőszoba. Könyörögtem, legalább néhány holmiért hadd menjek haza, másnap reggel becsszóra ott leszek. Nem engedtek. Még saját felelősségre sem.

Nem egyágyas szülőszobába tettek, hanem „csoportosba”. Három ágy volt benne, egyébként normális hely. A férjem bejöhetett, amikor épp nem volt benn nem a szemének való látvány. Egy idő után kidőlt, és hazament pihenni, hogy másnap reggel hozza a holmimat. Nem hiszem, hogy sokat pihent. Ahogy én sem.

A ctg folyamatosan nem volt jó, nem kaptam szobát, hátha műteni kell. Nyomkodták a hasamat, rázták, sétáltattak. Néha szült valaki, hozták a síró babát. Boldog apukát is láttam büszkén telefonálni. Velem nem nagyon törődtek, óránként egyszer rámnéztek, hogy még nem mehetek fel. Végül is elismerem, volt elég dolguk, sokan szültek.

Én meg szépen lassan kikészültem. Nem engedtek haza, nem engedtek fel egy szobába, mert „hátha….”, és közben nézem a boldog szülőket az egészséges babákkal. Fájó érzés volt, bár örültem az örömüknek, jó volt látni, imádkoztam, hogy én is átélhessem.

Reggel hatig nem történt változás, sem jobb, sem rosszabb nem lett semmi, így hát végre kaptam egy szobát, és felkísértek. Addigra már 24 órája nem aludtam, és eléggé kivoltam lelkileg.

Az osztályon rögtön vérvételre küldtek (vajon az esti óta mi változhatott?), infúziót kötöttek, utasításokat adtak. Akkor még nem tudtuk, de szülésig már nem engedtek haza. Maratoni három hét következett.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!