Ez a hét a pakolászás, rakosgatás, sütögetés jegyében telt. 🙂 A szülés előtti napokban nálam is bekapcsolt az ún. fészekrakó ösztön, ami azért jó, mert nem vagyok sem enervált, sem állandóan álmos – még a délutáni szundikálásokat is kihagytam négy teljes napig – és olyan vitális vagyok, mintha nem is a kilencedik hónapban lennék. 🙂

Nagyon sokat pakolásztunk itthon, berendeztük a babaszobát, átköltöztettük a dolgozószobát a nappaliba, vásárolgattunk is pár dolgot, és a kórházi táskámat is egy kicsit átrendeztem, mert a védőnéni számos dolgot feleslegesnek ítélt és mivel kicsi a szekrény a kórteremben, muszáj szűkebbre szabni a csomagomat.

Most nincsenek fájdalmaim sem. Nem voltak jósló fájások napok óta, nem feszül a hasam, pedig Enikő majd kiugrik a bőrömből, és bár nem tudnék elmenni futni vagy kirándulni – bármennyire is nagyon szeretnék -, egészen jól érzem magam és nem nyafogok annyit. 🙂

Egyetlen új tünetem van, hogy elkezdtem dagadni. A hét két első napjának reggelén úgy nézett ki a szám, mint a kacsacsőrű emlősé. Feldagadtak az ajkaim és igazi malacujjaim lettek olyannyira, hogy a jegygyűrűt sem tudtam lehúzni az ujjamról, csak szappannal. A többi napon jól láthatóan csak a kezeim duzzadtak meg, de még délután alvás után is nehezen csukom be az ujjaim. A duzzanat azonban felkelés után 1-2 órával elmúlik, legalábbis egyelőre, így nem vettem még le a gyűrűt, mert nagyon hiányozna már a kezemről.

A mozgáskészségem továbbra is meglehetősen korlátozott. Lehajolni, leguggolni igen nehezen tudok, de ha nem muszáj, nem is teszem. Éjszaka viszont általában jól alszom, habár a fordulásoknál most is minden alkalommal felébredek, mert az viszont nagyon fáj, és nehezen megy. A héten egyetlen olyan éjszaka volt csak, amikor szakaszokban és összesen négy órát sikerült pihenni. Nna, azon az éjszakán haladtam a legtöbbet a babaszobával és a ruhácskák rendezgetésével. 🙂


Kiválóan eszem, a terhességem előtti viszonyokhoz képest lényegesen többet iszom – alapvetően a 1,5 liter is nehezen ment le, most meg simán lecsusszan a két liter + a gyümölcsök, amikből továbbra is ipari mennyiséget pusztítok el. Olvastam egy cikket erről, hogy kismamaként legalább 2,3 litert kellene meginni, mert a vértöbblet és a magzatvíz miatt nagy szükség van rá. Ha ennyit nem is iszom, a két liter biztosan megvan minden nap. Már kiittam Édesanyám a teljes háziszörp készletét és most megint panaszkodtam neki, hogy elfogyott. 🙂

A nagyobb folyadékbeviteltől egyébként egy picit meg is ijedtem, mert olvasmányaim szerint magas vércukorszintre utalhat, de a mérőszerszámom szerint nem magasak az értékeim. Csak akkor meg hat fölé, ha „bűnözök”. Ha például süteményt eszem vagy annyi gyümölcsöt, amivel egy komplett óvodai csoportot el lehetne látni. 🙂 A rekordom egy ültő helyemben három narancs, egy egész grapefruit, egy körte és egy egész fürt nagy szemű fehér szőlő. Nna, itt ezen a ponton egy órával evés után 6,5-re ment fel a cukrom, de hát ettől egy lónak is felment volna. 🙂

Egyébként nagy örömre igazi nyugis kiscsaj vagyok, mint amilyen lenni szoktam a terhességem előtt. Egy cseppet sem sírdogálok vagy vagyok indokolatlanul ideges. Járok-kelek, ahogyan csak erőm engedi, és csak akkor ülök vagy fekszem le, ha igazán elfáradok, leesik a vérnyomásom – ami azért előfordul – vagy nagyon álmos vagyok és húz az ágy. Hisztis eddig sem voltam, most sem vagyok az, szép csendben elmolyolgatok a napi dolgaimmal és nagyon sokat beszélgetek a barátaimmal. Facebookon, viberen, emailen, telefonon, szóval minden fórumon. 🙂 Ez nagyon fontos nekem!

Nagyon jól esik az is, hogy olyan ismerőseim is keresik velem a kapcsolatot – részben a pocaklósnapló miatt -, akikkel korábban csak szórványos volt az ismeretség, most mégis szívesen elmesélik a saját babás élményeiket vagy egyszerűen érdeklődnek felőlem, hogy hogy vagyok. Ez nagyon jó érzés és köszönöm mindenkinek! 🙂

Nagyon sokan keresnek a pocakosnapló miatt is, amire mindenkit bátorítok továbbra is. Jó néhány ismeretség köttetett a blogon keresztül és mind értékes emberi kapcsolat. Örülök neki, hogy megismerhettelek Benneteket és megtisztelő számomra, hogy ilyen sokan jelentkeztetek az eltelt hónapokban. 🙂 Már azt is látom, hogy lesztek néhányan, akikkel a kapcsolat meg is marad és találkozni is fogunk!
A leveleket továbbra is várom szeretettel, ne fogjátok vissza magatokat! 🙂 Csak egy Olsovszky Tímea van Facebookon, úgy hogy olyan nagyon nem nehéz engem fellelni, de ezen felül a nevemből gmail.com végződéssel működő email címet lehet képezni. 😉 Írjatok, Csajok! Amint tudok, válaszolok!

Aztán mi minden történt még…
A hét negyedik napján kaptam az orvosomtól egy hordozható NST-készüléket, amelynek segítségével minden nap figyelni tudjuk a baba szívét és a méhösszehúzódásokat. Minden délután 6 órakor teszi fel rám Tibi az érzékelőket, és húsz percig mozdulatlanul feküdve egy igen érzékeny kis mikrofon figyeli Enikőt, aki továbbra is nagyon utálja, ha pocakon rezgést érzékel. Ez a készülék ugyan nem bocsát ki ultrahangot, a kislány mégis már a gép felszerelése közben majd’ kirúgja az oldalam. Ki nem állhatja, ha a számára érzékelhető módon bármi is a pocakra kerül. 20 perc alatt 50-70 magzati mozgást figyeltünk meg a napokban, amit a ketyere ugyancsak rögzített!

Kicsit kellemetlen egyébként a nagy pocakkal ilyen hosszú ideig hanyatt feküdni, de kibírható. Zsolt azt mondta, ha nem kapok levegőt, enyhén oldalra fordulhatok. Meg is tettem néhányszor, illetve félig fekvő pozícióban is mértünk. Néhány kórházban ülve is végzik egyébként a vizsgálatot, mert nagyon sok kismama rosszul lesz, fullad vagy akár el is ájul, ha tartósan a hátán kell feküdnie. Nekem nincs ilyen gondom.

Visszatérve a házi NST-re, az otthon végzett vizsgálatot követően az orvos az interneten keresztül tudja figyelni az eredményeket, ugyanis a készülékben lévő SIM-kártya továbbítja a rögzített információkat a világhálón keresztül. Zsolt tud üzenni is nekünk, hogy minden rendben van, vagy esetleg be kell menni a kórházba. Eddig mindig pozitív jelzést kaptunk tőle vissza. 🙂
Ez egy félmillió forintot érő gépezet, amit a hátralévő napokra napidíj ellenében kaptunk meg, és jelent némi megnyugvást, hogy minden nap hallhatom a kicsilány ütemesen kalapáló szívecskéjét. Csak ne rugdalna annyira! 🙂

Megbeszéltük a császármetszés időpontját is. November 10-én reggel hétre kell bemennem a kórházba éhgyomorra. Ezt követően a főorvos is megvizsgál. Megnézik mind a polipot, mind a kislányt, aki popsival lefelé szorult be a keskeny kis medencémbe. Ezt követően másnap reggel, 11-én lesz a műtét, de Zsolt azt mondta, hogy a főorvos úgy is dönthet, hogy még aznap világra segíti a kislányt.

Nagy az esélye, hogy a polip a placentával együtt le fog válni, de ha mégsem, akkor szükség lesz egy külön műtéti beavatkozásra is. Ettől eltekintve valószínűleg 4 napot töltünk majd bent. A császármetszés tehát nem a 38., hanem a 39. héten lesz, annak is a 3. vagy 4. napján, tehát mindössze tíz nappal kerül rá korábban sor, mint az eredetileg kiírt dátum, ami november 21-e volt.

Nyugalom és béke szállt meg az eltelt napokban. Elengedtem magamtól mindent, ami eddig fontos volt, és csak itthon vagyok a családommal és csak a babára koncentrálok. Vásárlás közben kicsit sétáltam tegnap este. Voltam a postán, illatszerboltban és a zöldségesnél. Vettem magamnak gyümölcsöt, és egy mandarint majszolgatva mentem végig Tatabánya főterén. Már sötét volt és vastag volt a köd, és úgy éreztem, mintha egy angyal lenne velem. A mandarin illata varázsolt egy kicsit karácsonyias hangulatot is és én egyszerűen csak boldog voltam abban a pillanatban. Nem voltak gondolatok a fejemben, csak boldog voltam.

Mától számítva 11 nap… 🙂 Környe, 2014. október 30-án.






5 hozzászólás

  1. Mira
  2. zsobes
    • Olsovszky Tímea
  3. Márti
    • Olsovszky Tímea

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!