A 33. heti naplót a hét első két napján már meg is írtam és fel is tettük, mert az álmok annyira mélyre mentek, hogy muszáj volt kiírnom magamból. Hiába, ez a grafománia! 🙂

A hét további része és ez a hét azonban békésen telt. A facebook-os kismama csoportban arról is beszélgettünk – többek között -, hogy melyik trimeszter volt a legkönnyebb és a többség a második trimeszterre szavazott. Talán egyedül én mondtam azt, hogy nekem ez a harmadik trimeszter a legkönnyebb. A második trimeszter felééig folyamatosan rosszul voltam, állandóan fájt a hasam és féltem, hogy a baba elmegy, de most lényegében azon kívül, hogy úgy nézek ki, mint amikor a kígyó lenyeli az elefántot, és a csomagomtól nehezen mozgok, semmi bajom nincsen. 🙂

Fáradékony vagyok ugyan, de egy-két éjszakától tekintve jól alszom és a délutánok jelentős részét is pihenéssel töltöm. Néha még mindig sírdogálok minden ok nélkül, de olyankor az egész napom nem jó. Nem nagyon tudok csinálni semmit, inkább ágyban vagyok, filmet nézek vagy olvasok. 🙂

A többi napokon pörgős vagyok és alapvetően jókedvű. Egyik nap például legényfogó levest főztem, mert az uram azt kért, és sütöttem finom lekváros buktát is. Úgy kigyúrtam a kelt tésztát, hogy öröm volt nézni, pedig tartottam tőle, hogy nagyon kimerít majd, mert a tésztagyúrásba azért rendesen bele kell feküdni! 🙂 Betettem a laptopba egy 1997-es évjáratú Derrick-epizódot a jól ismert videomegosztó portálról és 25 perc alatt készen volt a tésztám. 🙂 Isteni lett!

Amúgy nem nagyon járok már sehová, legfeljebb vásárolni. Azt szeretek. Finomságokat válogatni otthonra, meg főzni. Pesten két hete nem voltam, mert nem voltam túl jól ugyebár, de ezen a héten még egyszer felmentem, egyrészt hogy elköszönjek a kollégáimtól, másrészt intéznem kell a szülési szabadsággal kapcsolatos papírokat a könyvelőnél. A dolog komplex, mert vállalkozó és közalkalmazott vagyok egyszerre és én nagyon buta vagyok ahhoz, hogy ezt magamtól hámozzam ki.


Szóval, a hónap végével már itthon leszek és csak a babaszoba és a babaholmik pakolásával leszek elfoglalva. Már nagyon várom, de egyelőre el sem tudom képzelni magamat munka nélkül, bár azért az előttem lévő időszakban annyi dolgom lesz még, hogy nem nagyon fog hiányozni egyelőre a meló.

Voltam a héten orvosnál is. Enikő – a macskadoromboláshoz hasonlóan – nagyon utálja az ultrahangot. Akkorákat rúgott a készülékbe, hogy öröm volt nézni. 🙂 A doktor bácsi meg is állapította, hogy nagyon temperamentumos kis hölggyel van dolgunk. Nem hiába, Skorpió lesz a szentem – ha minden igaz. 😀

Amúgy nagyon szép kislány. Egy pillanatra megmutatta a pofiját. A homloka formája tisztára az apjáé, de az ajka formája az bizony Orosz! 🙂 Ugyanolyan szája van, mint nekem és Édesapámnak. Képet sajnos nem kaptunk róla. A súlya 2242 gr, Zsolti szerint kicsit nagyobb az átlagos 34. hetes babáknál. Nem baj, nőjön csak szépen, aztán most már jöjjön kifelé, mert már nagyon várjuk! Rettenetesen türelmetlen vagyok, már alig bírom kivárni az érkezését! 🙂 Mondtam Apának, hogy csak egy kicsit had’ nézzem meg! Utána visszateszem, csak egy icipicit szedjük ki és nézzük meg, milyen a baba és szeretgessük meg! 🙂 Aztán mehet vissza és maradhat még, ameddig akar. 🙂

Azt is megállapította az orvos, hogy ujjbegynyire nyitva van már a méhszájam és a méhnyak is egy kicsit megrövidült. Ez is arra utal, hogy lassan elérkezik az idő és kímélnem kell magam. Fekvést nem rendelt el és az autóvezetést is engedélyezte, ami az elkövetkezendő két hétben még fontos lesz. 🙂

Két hét múlva, a 36. héten lesz az utolsó ultrahangos vizsgálat, akkor fogja az orvos kijelölni az időzített császármetszés időpontját. A farfekvés ugyanis nem változott. Lesz még néhány laborvizsgálat meg EKG, amire jövő héten megyek. Már időpontom is van rá.

Ezen a héten elutaztunk még utoljára pár napra Apával. Még nászajándékba kaptunk egy kétéjszakás utalványt egy lovas panzióba a Balaton-felvidéken, amit most már muszáj volt kihasználnunk, mert az év végéig érvényes és én lassan erősen szétesőben leszek. Eddig nem volt időnk élni a lehetőséggel. A második trimeszter főleg a rosszulléteimmel telt, a harmadikban pedig a lezárandó ügyeim és Tibi hatalmas mennyiségű elfoglaltsága nem tette lehetővé, hogy elmenjünk.

Péntektől vasárnapig voltunk Nemesvitán, csodálatos természeti környezetben, finom ételekkel, lovakkal, kutyákkal, macskákkal és wellness-élményekkel. Ez utóbbit én a nyitott méhszájam miatt már nem használtam ki, és szaunázni sem szabad, úgy hogy vittem magammal egy könyvet és egy nagy fürdőköpenybe burkolózva asszisztáltam Apának a szauna melletti kis társalgó nyugágyában. Egyedül már mégse legyen ott szegényke! 🙂 Más vendég nem is volt ott rajtunk kívül.

A környéken csodálatos kirándulóhelyek vannak, de csak Tapolcára mentünk át a tavas barlangba és sétikáltunk a Malom-tó körül. Jó lett volna máshová is menni, de én már sajnos semmire nem vagyok alkalmas. Nem tudok hosszan sétálni, mert nagyon feszül a hasam és nem kapok levegőt. Az alhasi feszülés miatt a csípőm és a combom körüli izmok sem működnek úgy, és gyakran kell mosdóba mennem, illetve betéteket cserélnem, mert mostanra napi 4-5 tisztasági betétet is elhasználok. A testi tünetekről azonban inkább majd a következő heti naplóban szeretnék írni.

Szóval, a lehetőségeket én miattam távolról sem tudtuk kihasználni, de már most tervezzük, hogy jövőre esetleg baráti társasággal együtt mennénk vissza, amikor már én is használhatóbb, kirándulásra és partyzásra alkalmasabb fizikai állapotban leszek. De hát addig még nagyon sok dolgom van. 🙂

Érzem, hogy meg vannak számlálva a napjaim. Úgy hogy készüljetek fel rá, hogy talán 2-3 napló lesz még. Annál több, szerintem, egészen biztosan nem… 😉 Aztán átadom a stafétabotot valaki másnak.



2 hozzászólás

  1. david
    • Olsovszky Tímea

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!