Annyi mindent kell írnom Nektek, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. 🙂 Már vagy hat téma összegyűlt, és még van hátra két nap a hétből. Persze az írások mindig több szakaszban születnek a hét folyamán, és folyamatosan gyűlik az anyag, most mégis azt sem tudom, hová kapjak. 🙂

Először is fontos, hogy megint voltunk ultrahangos vizsgálaton és a gép kiszámolta a baba méretei alapján, hogy a súlya 1746 gr. 🙂 A 32. héten 1600 gr körül szoktak lenni a babák, úgy hogy szép nagy kislányom van már most.

A fekvése nem változott a múlt héthez képest, pedig Apa tornáztat rendesen, úgy hogy napról napra kisebb az esélye, hogy megfordul. Ajánlottak a figyelmembe bukfencolajat, különböző homeopátiás szereket és akupunktúrás kezelést is, ami esetleg segíthet rajtam, és a következő héten utána is fogok járni néhány dolognak.

A gyertyaállás utáni fél óra nagyon kellemetlen. Nekem fájdalmas, Enikő meg széjjelugrálja magát tőle, úgy hogy féltem, hogy valami baja lesz, így erről azt hiszem, le fogunk tenni. Attól félek, hogy a nyakára tekerem esetleg a köldökzsinórt, ahogy masszírozva forgatni próbálom, úgy hogy lehet, hogy ez mégsem annyira jó ötlet.

Az orvossal megbeszéltük, hogy a jelen helyzet ellenére is el fogok menni a szülésfelkészítő tanfolyamra Tatára, hátha mégis megfordul a baba és akkor szükségem lehet azokra az ismeretekre, amit ott szerezhetek. Még nem adom fel, és próbálom behívni magamnak a jót…


A testi tüneteket tekintve jól vagyok, sőt jobban, mint a múlt héten, mert elmúlt a csípőfájdalom. Jól sejtettem, írtam is, hogy lehet, hogy csak elfeküdtem és nem marad így. Elmúlt hála istennek. Kint voltunk az erdőben sétálni, és az úgy látszik jót tett, mert azóta nem volt semmilyen panaszom felkelés közben sem. Más egyéb fájdalmaim nem jelentkeztek, és azon kívül, hogy az energiaháztartásom továbbra is a béka feneke alatt van, a világon semmi bajom nincsen. 🙂 Étvágyam van rendesen, jobban eszem, mint valaha. Csak azokon a napokon nem táplálkozom megfelelően, amikor extrém levert vagyok és napközben is több órát alszom. Utálom az olyan napokat! 🙁

A pocakom szépen növöget. A köldököm körül megjelent egy lilás színű udvar, ahol puhább is a hasam. Kicsit meglepődtem, amikor észrevetettem, de az orvos azt mondta, ez normális jelenség. Ott a legvékonyabb ugyanis a hasfalam, ezért más a színe és a keménysége is. Továbbra is szorgalmasan kenem a pocakom – ezt a területet most már külön is ápolva – napi kétszer, hogy nehogy szakadjon a bőröm. Tudom, hogy ez főleg genetikai kérdés és nem feltétlenül kenőcsön múlik, de azért amit lehet, megteszek, hogy szülés után ne szégyelljek felvenni egy bikinit vagy egy csípőnadrágot.

Közben a kórházi csomagom is összeállt, lényegében megvan minden. Csak haskötőt nem kaptam, mert az L-es méret nagy rám, kisebbet meg nem kaptam sehol.
Rengeteg babaruhám van. Ezt egy nagyon kedves volt iskolatársamnak, Móninak köszönhetem, aki facebookon írt nekem, hogy rengeteg babaholmija van, és mielőtt elkezdenék vásárolni, menjek át hozzá és válogassak. Kaptam a rugdalózóktól kezdve a fürdőköntösön keresztül a fürdető kádig mindent! 🙂 56-ostól egészen 74-es méretig vannak ruhácskáim, úgy hogy most nekiálltam szortírozni, hogy mi az, ami az első hetekben kell, és mi az, ami csak később lesz használatos.

Külön a babaholmik mosására lehet kapni babamosószert és babaöblítőt. A mosószer teljesen színező- és parfümmentes, az öblítő ugyancsak színtelen, de van benne egy nagyon enyhe, kellemes illatosító szer, ami most belengi a lakást a kiteregetett babaruhák miatt. 🙂

Nagyon hálás vagyok Móninak és őszintén remélem, hogy lesz még lehetőségem egyszer valahogyan viszonozni neki a segítséget, amit most tőle kaptam! 🙂 <3

Édesanyámtól is kapunk majd néhány holmit, mert hosszú ujjú, hosszú lábú rugdalózóból csak kettő van, azok is inkább vékonyabb anyagból, így azt kértem tőle, ha vesz valamit, akkor erre nagy szükség lenne, még pedig valamilyen melegebb anyagból. Szeretnék még egyszínű kis pólókat neki, ami a rövid ujjú, de hosszú lábú ruhácskák alá jó lenne, de sajnos csak feliratosat kapott. Nem baj, azt még keresnem kell.

A férjem unokatestvérétől kaptunk vásárlási utalványt nászajándékba, amelyet egy budaörsi bababoltban lehet majd beváltani. Ott szeretnék majd még körbe nézni, és ha van, akkor ruhácskákat venni, illetve nincsen még cumisüveg, pólyabetét és pelenka sem. Ezek persze ráérnek még szülés után is, de szeretném, ha már most minden meglenne.

Eredetileg a hagyományos textilpelenkát szerettem volna használni, de mindenki lebeszél róla, hogy borzasztóan sok plusz munkával jár. Én azt olvastam, hogy ezek a műanyag pelenkák borzalmasan környezetszennyezőek, mert nem bomlanak le, ezért szerettem volna a hagyományos megoldást választani, de hát lehet, hogy hagyom magam meggyőzni és keresek olyan pellust, ami nem annyira műanyag vagy figyelembe vesz valamiféle környezetvédelmi szempontokat is. Még semmilyen tapasztalatom nincsen ebben sem.

A babaszoba rendezgetésével még sajnos nem tartunk sehol. Egyszerűen nem jutunk hozzá, nincsen rá időnk, de most már muszáj lesz, mert kezdünk nagyon a célegyenesbe érni és én magam is egyre inkább azt érzem, hogy a vége felé járok a dolognak…

Bár szeptembertől elvileg már nem tanítok, sajnos egy kis munkát még be kellett vállalnom, mert a nyelviskola, amelynek eddig a céges óráit tartott itt a környéken, meghirdetett egy TÁMOP támogatással indított tanfolyamot egy cégnél, és a tanár, akire a kurzust bízni akarták, két nappal kezdés előtt visszalépett. Mivel ennyi idő alatt szakembert felhajtani nem lehet, megkértek, hogy legalább az októbert vállaljam el, különben nem tudják elindítani a projektet.

Mivel nem akartam az iskolát cserbenhagyni, hiszen nagyon sokat köszönhetek nekik, elvállaltam. Úgy hogy hétfőn 3, csütörtökön 2, a hónap két szombatján pedig 6 órát kell majd megtartanom. Nem lesz könnyű, különösen a szombat nem, de hát majd tartunk szüneteket és átvészelem majd valahogy. Pre-intermediate, azaz középhaladó szint, ami azért olyan nagy felkészülést a részemről nem igényel, hiszen tele vagyok előkészített anyagokkal és van tankönyv is, úgy hogy azért csak meglesz az…

A szülési szabadságom október végével kezdődik, úgy hogy addig még egy kis pörgést ki kell bírni. Nem könnyű ám! Nagyon be vagyok lassulva, már működik a fészekrakó ösztön, és nehezemre esik elmenni itthonról. Pontosan egy hónapot kell tehát még kibírnom és akkor tényleg visszavonulok, és a pörgős orosztimiből otthonülős orosztimi lesz legalább néhány hónapig. Addig meg már csak kibírom valahogy… 🙂

Sziasztok!






9 hozzászólás

  1. Ildi
  2. Niki
  3. Niki
    • Olsovszky Tímea
      • Niki
      • Magdi
  4. Márti
    • Olsovszky Tímea
      • Márti

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!