Eddig olyan túl sok panaszos szó nem szökkent ki fogam kerítésén, úgy hogy most gyorsan behozom a lemaradásom és szutykosra zokogom a vállatokat. 🙁 Engem kinyír ez az időjárás! A hét első két napján olyan voltam, mint egy zombi. Soha nem voltam érzékeny a frontokra, de most terhesen, így a második trimeszter utolsó előtti hetében, kb. annyira borított ki, mint a 85 éves nagymamámat.

A 26. hét első napján, szerda hajnalban, fél hatkor keltem, mert kicsit előre kellett dolgoznom egy aznapi feladatra. Semmi bajom nem volt, 5 perccel az óra csörgése előtt felébredtem, lezuhanyoztam és szépen megcsináltam a feladatomat. Egy órával később megreggeliztem, és utána kezdődtek a gondok. Elkezdtem émelyegni és hányni, szédültem, levert voltam, mintha nem is a 26., hanem a 10. hétben lennék. Viszont muszáj volt útra kelnem, mert aznap halaszthatatlan feladataim voltak és számítottak rá a kollégáim.

Végül is lement a napom, de kb. a felét tudtam elintézni annak, amit akartam. Egész nap kóvályogtam, nem bírtam enni, és alig vártam, hogy hazaérjek. Munka után átmentem a szüleimhez, és lefeküdtem. Egy óra alvás után lezuhanyoztam és este 8-kor indultam csak haza Tatabányára.

Másnap reggel felkeltem, és az előző nap 32 fokos hősége után 16 fok és szakadó eső várt rám 90%-os páratartalommal. 🙁 Azt hittem, falnak megyek, de iziben. És sajnos megint útra kellett kelnem, mert céges óráim voltak reggel, meg tele vagyok mindenféle egyéb határidőkkel és előző nap ugyebár vízfejem volt. Mindezzel együtt ez a nap azért könnyebb volt, mint az előző, és ez is eltelt, de hát látnotok kellett volna a konyhát! Máskor esténként szépen elszöszmötölgetek és rendet rakok, most meg bebújtam az ágyba és filmet néztem. A kupi megvár, nem fognak elszaladni a piszkos tányérok és az ételmaradékok.

Szóval, ez a front, az eső és a 16 fokos hőmérsékletkülönbség 24 órán belül ugyanúgy megzavart, mint egy idős embert, és hiába próbáltam ellene küzdeni, nem ment. Enervált és használhatatlan voltam két napig. Viszont Enikő távolról sem ugrált most annyit, mint amennyit viharos és esős napokon szokott. Mocorgott ugyan sokat, és csütörtök hajnali háromkor arra ébredtem, hogy ki akar ugrani belőlem ide az árnyékvilágra, de nem volt olyan vészes. Úgy látszik, hogy most ő bírta jobban, és én fogtam padlót ettől az időtől. 🙁


A munkáimmal végül is szépen haladok, a készülő könyv rám eső fejezetei elkészültek és leadtam őket. A szakértői munkák is mind jól sikerültek.
A HR-es kolléganőimmel egyeztettem, és megbeszéltem velük, hogy mivel november 21-ére vagyok kiírva szülni, október 20-val mehetek el szülési szabadságra. Még marad addig pár nap rendes szabim is, azokat is ki fogom venni, és akkor lényegében október közepétől nem dolgozom. Addig tehát minden kötelezettségemnek eleget kell tennem és a feladataimat szépen be kell fejeznem, hogy nyugodt lelkiismerettel vonulhassak vissza legalább néhány hónapra a magánéletbe.

Mivel az én munkám jelentős része otthonról is végezhető, úgy tervezem, hogy márciusig maradok itthon, utána Enikőtől függően megpróbálok itthon elkezdeni órákat tartani és kisebb elemzési vagy fordítási feladatokat vállalni. Aztán majd meglátjuk. Ha olyan baba lesz, mint a testvérem és én voltunk, akkor sok mindent lehet majd csinálni mellette. Azt mondják, amilyen a terhesség, olyan a baba. Már pedig az én terhességemnél nyugodtabb kilenc hónapot elképzelni sem lehet, így remélem, hogy békés kisbabám lesz. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a valóság. 🙂

Nektek hogyan zajlott ez? Érdekelne a véleményetek! Ti tapasztaltatok összefüggést a terhességetek és a születés utáni hónapok jellege között? Igaz az, hogy amilyenek a szülők, olyan a baba? Tehát ha kiegyensúlyozott családi életet élünk, csendben, nyugalomban, sok szép zenével és egészséges ételekkel, akkor ennek meglesz a hozama a baba születése után?

Az az igazság, hogy én nem tudom elképzelni, hogy évekig itthon legyek és ne csináljak mást, csak gyereket neveljek és háztartást vezessek. Bekukorékolnék egy év alatt, azt hiszem. Nekem az is gondot okoz, hogy a férjem egy ideig el fog tartani, hiszen a pénzből, amit majd kapok, abból a számláimat ugyan ki fogom tudni fizetni, de a család költségvetéséhez nem fogok tudni érdemben hozzájárulni. Engem még soha nem tartottak el. És hát huszonévesen az ember valószínűleg másképpen hagyja maga mögött a dolgait, mint negyvenévesen.
Aztán majd meglátjuk, lehet, hogy mire megszületik a kislány, addigra ez is átértékelődik bennem, és eszemben nem lesz fél év után tanítványt fogadni. 😀

Visszatérve a nyugodt terhességhez, ez az én esetemben azt is jelenti, hogy az egyre növekedő pocakomon és bálnásodó testalkatomon kívül semmi nem árulkodik arról, hogy várandós vagyok. Semmi bajom nincsen továbbra sem, bár ezen a héten jelentkezett egy új tünet, ami a baba növekedését jelzi. Egyik reggel felkeltem és érzéketlen volt a pocakom jobb oldala. Eléggé megijedtem, úgy hogy rögtön okostelefon után nyúltam és begúgliztam a tünetemet. Találtam is rá magyarázatot.

Ahogy a baba egyre nagyobb, képes elnyomni bizonyos idegeket, amelyek a terhesség ilyetén előrehaladott szakaszában zsibbadó végtagokat és érzékelten pocakrészeket eredményezhetnek, ami aztán persze elmúlik. Vagy nem. De nálam elmúlt, miután felkeltem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, és mire elkészültem, már nyoma sem volt a zsibbadásnak.
Veletek történt ilyen? Ti ismeritek ezt az érzést? Én eddig nem is tudtam róla, hogy van ilyen!

A másik tünetem a méhösszehúzódás. Ennek is utána olvastam. Ebben az időszakban a szervezetünkben már jelen van az oxytocin nevű hormon, amely az agyalapi mirigyben termelődik és a méhösszehúzódásokért felelős. Az én esetemben naponta úgy egyszer fordul elő, hogy úgy érzem, mintha „ökölbe szorulna” a méhem. Ennek mértéke az éppen csak érezhetőtől a „jaj, mi volt ez” kissé fájdalmas érzésig terjed.

Azt olvastam, hogy főleg fizikai tevékenység közben jelentkezik, de én nem ezt tapasztaltam. A Vargyas-szorosban múlt héten vidáman vágtattam felfelé és semmit nem éreztem. 🙂 Sokkal inkább estefelé a számítógép előtt munka vagy fészbúkolás közben szoktam érezni, különösen, ha keresztbe teszem a lábam. Ezt a pozíciót egyébként Enikő egyre kevésbé tűri már el, mert nyomja az alhasam. Szóval, amikor érzem ezt a szorító érzést a pocakomban, mindig hátradőlök az irodaszékben, hogy kiegyenesítsem a felsőtestem, kicsit nyafogok Apának és próbálom pihentetni a hasam. 🙂 A nagy melegben gyakran van nálam hideg nedves törölköző, azt szoktam ráteríteni akár vezetés közben is, ha érzem, hogy feszül.

A hideg törölköző akkor is használ, ha Enikő nyugtalan és rugdalja a beleimet. Ez amolyan „mártogasd a fejed egy jeges lavórba, édes gyermekem és ne rugdoss” módszer, ami lecsillapítja a babát és kíméli szegény elgyötört belső szerveimet. 🙂

Nna, most felvettem egy csomó érdekes kérdést. 🙂 Írjatok, Csajocskák, ne csak olvassatok!

Pápá! 🙂



19 hozzászólás

  1. Halász-Szabó Márti
    • Olsovszky Tímea
  2. Kate Acs
  3. Szigethi Zsófia
    • Olsovszky Tímea
  4. hilda
    • Olsovszky Tímea
  5. Márti
    • hilda
      • Olsovszky Tímea
    • Olsovszky Tímea
      • Márti
      • Olsovszky Tímea
  6. Kelemen Csilla
    • Olsovszky Tímea
    • Olsovszky Tímea
      • Kelemen Csilla
  7. Kelemen Csilla
    • Olsovszky Tímea

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!