Üdvözletem küldöm Nektek Erdélyből, Homoródfürdőről, ahol egyhetes nyaralásunkat töltjük Tibivel. Már bucira aludtuk a fejünket 🙂 és szép kirándulásokat teszünk a környéken. Persze kisebbeket, mint általában szoktunk, mert a terhességem miatt nem igazán vagyok terhelhető. Nem az izmaimmal van a gond, hanem a szívemmel. Otthon még a lépcsőmászás is gondot okoz most, hát még egy komolyabb túrázás, úgy hogy lassan, türelmesen haladok hegynek fölfelé, és a városi sétáknál is vigyázok a tempóval.

Az előző heti naplóra vonatkozóan két restanciám is van, amelyekkel beszámolni tartozom Nektek. Az első a 22. héten érkezett kritika, amelyet erősen a szívemre vettem, és kértelek Benneteket, hogy ha tudjátok, hol hibáztam, mondjátok meg nekem. Baráti körünk egyik hölgy tagja, Kriszta írt nekem, hogy szerinte az lehetett a bántó, hogy azt írtam, sok az ápolatlan kismama a terhesgondozóban. Azt írta, hogy szülés után vagy egy-két gyerek mellett nem mindenkinek van ideje, kedve és/vagy igénye a megjelenésével foglalkozni, és sokaknak rosszul eshetett a megfogalmazásom.

Valóban írtam olyat, hogy úgy látom, sok lány a terhessége alatt és a gyermek születése után nem gondoskodik úgy magáról, mint korábban és én tudatosan törekszem arra, hogy ez nálam ne így legyen. Ha ezzel a megjegyzéssel sértő voltam, vagy „magas lóról beszéltem”, akkor belátom, lehet, hogy ez valóban nem volt szép tőlem és elnézést kérek érte. Becsszó, hogy senkit nem akartam megbántani ezzel! 🙂

A másik téma, amit a múlt héten ígértem, az a terhességi diabétesszel kapcsolatos. A diabetológus rendelése szerint 160 gr szénhidrátot fogyaszthatok most naponta. 12 kismamával voltunk bent egyszerre a tanácsadáson, és akik a diétát már korábban elkezdték, szó szerint éhezésről és komoly önmegtartóztatásról beszéltek. Egy lány kivételével arra panaszkodtak, hogy egyfolytában éhesek és nagyon nehéz betartani a 160 grammos határt.

Hát, én meg két napig bírtam ennyit enni. A napi hat étkezés már ránézésre is soknak tűnt, de mivel még soha nem diétáztam, nem voltam tisztában azzal, hogy mennyi étel elfogyasztását is jelenti egy nap 160 gr szénhidrát bevitele.


Világ életemben kisétkű ember voltam, velem gyerekkoromban is ordibálni kellett, hogy rendesen egyek. Volt, hogy délben még a reggeli fölött ültem, mert nem engedtek felállni mellőle, amíg meg nem ettem, így aztán a konyhában töltöttem a napot. 😀 Felnőttként sem vagyok ebből a szempontból egy áldás. Édesanyám mindig panaszkodik, hogy annyit eszem, mint egy kismadár és csak zóna-adagot tűrök meg a tányéromon. A kisétkűségem most is megmutatkozik, hiszen az egy hét alatt bebizonyosodott, hogy kb. 120 gr szénhidrátot viszek be naponta étel formájában.

Amit visszafogtam, az a tea cukrozása, ugyanis azt viszont rettentő édesen iszom, és a folyadékháztartásom 80 százaléka különböző teákból áll. (Viszont nem kávézom. 🙂 ) Ausztriában a koleszban mindig megkérdezték tőlem a többiek, hogy „möchtest du ein bisschen Tee in deinen Zucker?” 😀 (értsd: kérsz egy kis teát a cukrodba?)

A másik, amit visszafogtam, azok cukros üdítőitalok. Light üdítőket veszek és ásványvizet a Coca-Cola termékek helyett. Ha nem is vagyok kóla-függő, a nyári melegben, ha nincsen lehetőségem sörözni, mert pl. vezetek, akkor bizony kóla, fanta, cappy, meg ami belefér, és ezek valóban iszonyú sok cukrot tartalmaznak.

A harmadik változás a kenyér. Alacsony szénhidráttartalmú kenyereket veszek, és nagyon szeretem őket! Eddig is főleg barnakenyeret ettünk, meg mindenféle magos bucikat, de ezek a diétás termékek is kimondottan finomak. 🙂 Rozskenyeret nem ehetek most, mert azt malátával színezik, aminek ugyebár nagyon magas a szénhidráttartalma.

Van nálunk Tatabányán az ún. Lipóti Pékség, ami a régi kenyérgyár helyén jött létre, és nagyon sok mintaboltjuk a van a környéken. Már Pesten is láttam ilyen pékséget, de valójában kimondottan Tatabánya környéki bolthálózat. Van nekik egy ún. PRO-BODY kenyerük, ami nagyon finom, illetve a TESCO-ban is lehet kapni WELLNESS nevű kenyeret, ami ugyancsak csökkentett szénhidráttartalmú péksütemény.

Ezt a három dolgot – tehát az üdítő, tea, kenyér átgondolt megválasztását – a terhesség után is meg fogom tartani, azt hiszem. Semmilyen nehézséget nem okoz ezekből a kevésbé cukrosat választani, és még egészséges is.

Szóval, ami tőlem telik, megteszem, de nem tudok megenni 160 gr szénhidrátot egy nap, mert szétdurranok. Majd jól ki fogok kapni a doktornőtől, de akkor sem fogok ennyit enni, mert attól nem javulnának, hanem romlanának a leleteim.

Édesapámtól kaptam egy vércukormérő csodaműszert. Meg kell szúrni az ujjam, a vért a műszer mérőcsíkjára kell cseppenteni és 6 mp alatt megméri a cukrom. Az eltelt egy hét alatt egyetlen egyszer ment 6 fölé, az első alkalommal. Amióta azonban a fenti változtatásokat az étkezésemben bevezettem, 5,7 – 5,9 körül mozognak az értékeim egy órával étkezés után. Előtte közvetlenül 3,7-4,3 körül van a vércukrom.

Ez a mai napló egy picit komolyabb hangvételű lett, mint amit megszoktatok tőlem 🙂 , viszont elég sok hasznos információt sikerült összeszednem, ami remélhetőleg másoknak is segítséget nyújt majd.

Még annyit hozzátennék, hogy amikor valamilyen főtt ételt eszem, pl. főzelékeket vagy leveseket, beütöm az étel nevét és a „szénhidráttartalma” kifejezés google-ba, és akkor kidob olyan honlapokat, ahol a kész ételek szénhidráttartalmát táblázatokban foglalták össze. Ezekben ott van a cukor és a kalória tartalom is, tehát nem csak cukrosok, de fogyókúrázók számára is hasznosak ezek a portálok.

Hát, ennyit erről a hétről, innen Erdélyből! 🙂 Vasárnap megyünk haza, így a jövő heti naplót már otthonról, Környéről írom majd Nektek. Sziasztok! 🙂



2 hozzászólás

  1. Mobrig
    • Olsovszky Tímea

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!