Nna, hát megkaptuk az első negatív kommentet a 22. héten. Egy hölgy azt írta, reméli, hogy a lányom nem örökli azt a magas lovat, ahonnan én beszélek ebben a naplóban.
A bejegyzés arra sarkalt, hogy önkritikát gyakoroljak és visszaolvastam a blogot három hétre visszamenőleg, de nem találtam benne olyan részt, ami bárkire nézve bántó vagy lekezelő lehetett volna és sajnos nem értem a hölgy megjegyzését. Természetesen válaszoltam neki és kértem, fejtse ki, hogy mit ért „a magas ló” alatt és mi volt számára a bántó, de sajnos nem válaszolt azóta sem.

Facebook-on tagja vagyok egy kismama klubnak, ahol naponta osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat, illetve a Piszénpisze oldal jelzi az olvasói létszámot, és a sok ezer olvasóból eddig csak pozitív jelzéseket kaptunk vissza. Magdival, az oldal tulajdonosával is egyeztettem, vajon hol hibázhattam, de ő sem érti. Kérek tehát tisztelettel mindenkit, hogy jelezzen vissza, ha valahol nem megfelelő stílusban írtam, és vállalva a negatív kritikát is, készséggel változtatok!

Igyekeztem eddig a saját terhességem problémáit némi humorral fűszerezve tálalni, hiszen olvasmányosat szeretnék írni Nektek, és többször is elhangzott, hogy – már csak a kismama klubban tapasztaltak miatt is – tisztában vagyok vele, hogy sokaknak lényegesen több nehézségük van a terhesség alatt, mint nekem. Ezért ösztönöztük Magdival, hogy kommenteljetek, írjatok, hogy meg tudjuk egymással osztani a tapasztalatokat.
Ha mégis hibáztam, őszintén elnézést kérek, csak mondjátok meg, hol a hiba! Készséggel revideálom az eddig leírtakat, ha arra igény van.

Egyre nehezebben írok egyébként izgalmas dolgokat, mert ez a második trimeszter valóban pont olyan nyugis, mint amilyennek ígérték. A héten még csak egy valamire való hányás sem volt, amire panaszkodhatnék, ráadásul nyári uborkaszezon van, tehát amúgy sem nő a fű sem. 🙂

Egyre nagyobb a pocakom és Enikő meglehetősen élénken mocorog bennem. Különösen, ha lefekszem. Az esős napok miatt a múlt héten egész napokat volt fent, így a 23. hét első napjait lényegében végigaludta, alig éreztem a mocorgását, de most a hét második felében ismét szívesen dicsekszik vele, hogy ő bizony marha nagyokat tud rugdosni. 🙂 Ha valami a születése után hiányozni fog, az a pocakmormogás. Mert annál nincsen csodálatosabb, amikor az emberlánya érzi, hogy odabent van valaki. 🙂


A meleget továbbra is jól viselem. Igaz, a kocsiban és a lakásban is van klíma. Ezeket amúgy ritkán használom, most viszont gyakrabban bekapcsolom, mert azért a terhességem előtt még ennél is jobban bírtam a hőséget, Enikő meg kimondottan nem szereti. Nagyon klassz, ahogy a pocakomban ugrál, de azért ha érzem, hogy kényelmetlenkedik a meleg miatt, akkor behúzódom a hűvösbe vagy hűtöm a lakást.

A testem egyre kismamásabb. A tükörbe nézni most legfeljebb ruhában szeretek, mert pucéran egyre amorfabb vagyok. 😀 Hatalmasak a melleim. A 80B méretből mára 90B lett. Édesanyám vásárolja mindig a fehérneműimet, és bizony most már a 85-öst is vissza kellett adnom, mert oldalt kibuggyantam belőlem. A mellbimbóim besötétedtek, de nem olyan nagyon. Láttam már ennél sokkal erősebb színváltozást is. Végül is sem a bőröm, sem a hajam nem olyan sötét, tehát alapból sem vagyok olyan alkat.

Nagyon csúnyák a karjaim és a lábaim. A futástól és a tornától mindig erős, formás vádlim és karjaim szoktak lenni, és a combom sem narancsbőrös sosem. Hát, most jó kis húsos felkarom van, a vállam sehol, a combom meg a fenekem pedig csúnyább, mint valaha életemben. Ez persze nem baj, meg tudni kell együtt élni vele, hiszen babát várok, csak az ember ilyenkor aggódik a házassága miatt, hogy te jó ég, mi lesz, ha majd nem kíván…

Persze igyekszem nem piszkálni a férjemet a nyavalygásommal – bár nem mindig sikerül a reggeli készülődést sápítozás nélkül megállni -, inkább azon igyekszem, hogy mindig ápolt legyek és olyan ruhákat vegyek fel, amik eltakarják a kínossá vált részleteket.

A hét eseménye a terheléses cukorvizsgálat volt. Ugyan a 24. héten szokták elvégezni, de mi elutazunk hétfőn egy hétre Erdélybe, így az orvosom azt javasolta, hogy inkább előtte menjünk el, és ne utána, hátha be kell vezetni egy esetleges diétás programot.

Biztos voltam benne, hogy nincs gond a vércukrommal, mert amikor ájuldoztam, a kórházban azt is megnézték, és rendben volt, mégis csalódás ért, mert bizony terhességi diabéteszem van, még hozzá nem is olyan enyhe. 8,4 lett az eredménye, és 7 fölött már terhességi cukorbetegségről beszél a diabetológia.

Leírom a vizsgálat menetét is, mert biztosan sokan nem tudják, nekem sem volt semmi fogalmam róla előtte. A gyógyszertárban venni kell egy erre a célra előcsomagolt kis papírzacskó szőlőcukrot, azzal vonulunk be a laborba. Az éhgyomorra történt vérvizsgálat után háromnegyed órával ezt vízben oldva meg kell inni – vigyetek egy kis citromlevet, különben nagyon nehezen megy le az a tömény cukros oldat! Két óra elteltével vissza kell menni és a vérvételt megismétlik. Addig nem ehettem, nem ihattam semmit, csak az a cukros lötty úszkált bennem.

Ez azt jelenti lényegében, hogy erre a vizsgálatra majdnem egy egész délelőttöt rá kell szánni, és semmit nem érdemes beszervezni közben, nehogy ájulás legyen a vége, lévén nem ehetünk semmit. Én a háromnegyedórás várakozást harmadmagammal még kibírtam, mert elbeszélgettük a szintén ott várakozó kismamákkal, de a két órát utána már nem töltöttük bent. Kocsival tíz percre lakom a kórházból, így hazajöttem, de elég szédülős és gyenge voltam, így nem nagyon csináltam semmit, csak neteztem egy kicsit és pihentem.

Másnap jött a hidegzuhany a rossz eredménnyel 🙁 , úgy hogy a 23. hét utolsó napját a diabetológián töltöttem, ahol nagyon szigorúan meghatározták a diétám menetét. Ennek részleteiről inkább majd a következő héten írok, hiszen úgyis akkor kezdem el. Most csak annyit mondok el róla, hogy kaptam egy táblázatot, ami napi hat étkezésre van felosztva, és pontosan megmondja, mikor (tehát hány órakor, a nap melyik szakában) hány gr szénhidrátot fogyaszthatok. Kaptam két kis füzetet is, amelyek szénhidrát táblázatokat tartalmaznak, hogy mely élelmiszerek és ételek mennyi szénhidrátot és kalóriát tartalmaznak. Ez alapján tudom összeállítani az étrendemet.

Szeretném azért hozzátenni, hogy erősen eltúlzottnak érzem ezt az egészet. Sem fehércukrot, sem fehérlisztet, sem pedig krumplit nem ettem eddig sem, legfeljebb alkalmanként, és amennyi cukrot ott belém töltöttek a 30 fokos melegben éhgyomorra, az egy lónak is elég lett volna, hát még nekem, aki egy egész nap alatt nem fogyasztok el annyi szénhidrátot, mint amennyi abban a szőlőcukor mennyiségben benne volt.

Mindegy, Enikő egészsége érdekében végig fogom csinálni lelkiismeretesen, és a jövő heti naplóban részletesen írok is majd a diétáról és a vizsgálatokról, amik a magas cukrom miatt az elkövetkezendő hetekben rám várnak. Legalább lesz bőven miről írnom. 🙂

Addig is szép nyarat és jó pihenést kívánok kedves Mindannyiótoknak! 🙂 Biztosan sokan mennem mostanában nyaralni. Mi is Erdélybe készülünk, így a következő heti naplót majd Homoródfürdőről írom Nektek!

Szeretek mindenkit. <3




Olsovszky Tímea



10 hozzászólás

  1. Nagy Dia
    • Olsovszky Tímea
  2. Márti
    • Olsovszky Tímea
      • Márti
  3. Rena
    • Olsovszky Tímea
  4. Olsovszky Tímea
    • Sántha-Szűcs Margit
  5. Sántha-Szűcs Margó

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!