Ez a hét a változékony időjárás hete volt. Édesanyámmal ellentétben világ életemben jól bírtam a kánikulát, sőt szerettem az igazi nyarat. Ez most a terhességem alatt sem változott, egy dolog viszont kiborít: a vihar és az esős idő.

Valamelyik nap 29 fok volt – azzal nincsen semmi baj -, de úgy beborult, hogy szinte fekete lett a Gerecse felett az égbolt, ahogy haladtam Tatabánya irányába és szakadt az eső. Olyan vastag volt a levegő a magas páratartalomtól, hogy szinte fulladtam és lett olyan fejfájásom, hogy a szemem majd kifolyt.

Enikőnek sem tetszett. Elkezdett ugrálni, a lábával a petefészkemet rugdosta mérgében, a fejecskéje meg minden bizonnyal a gyomromat ütögette, mert szakadt fel a gyomorsav a torkomon. Nagyon kellemetlen volt. Elintéztem a dolgom, gyorsan hazamentem, és behúzódtam a hálószobába egy kis szundikálásra.

A baba egész nap nyugtalan volt aznap az időjárás miatt, már délelőtt tíztől éreztem, hogy nyugtalan, pedig du. 2-ig mindig alszik. Alaposan el is fáradhatott, mert másnap egész nap csend volt, csak este jelezte, hogy jól van.

De máskor is tapasztaltam már, hogy Enikő nem szereti az esőt. Otthon is amint meghallja, hogy kopognak az ablakon a vízcseppek, ugrálni kezd a pocakban és érzem, hogy fél. Ilyenkor nyugtatgatom, simogatom, hogy ne féljen, vigyázok rá, senki nem fogja bántani. 🙂 Ez az első alkalom, hogy nem érzem mesterkéltnek, hogy beszélek hozzá, mert értelme van, és a kislány valóban el is csendesedik.


A másik, amit nem tűr, az a macskadorombolás. Ha Bogyó az ölemben fekszik, a dorombolásának a rezgésére Enikő felébred, és addig rugdos, amíg a macskát le nem rakom. Erre sem egyből jöttem rá, kellett hozzá néhány macskázás, mire összeraktam a képet, hogy azért rúgkapál, mert a macska zavarja. Nagyon érdekes felismerés volt, hogy kislányom már 21. hetesen kommunikál! 🙂

Amúgy jól vagyok most is. Szépen kerekedik a pocakom, szívesen öltözöm csinosan, szexisen, ami miatt a kórházban a – többségében igencsak lepukkant állapotban közlekedő – kismama úgy néz rám, mint a véres kardra. 😀

A fodrászkodás most először csúnyán mellément, a középbarna hajam helyett lettem vöröses fekete, de igyekszem mosással koptatni, illetve másfajta színeket használva kicsit sminkkel kompenzálni, mert borzalmasan rosszul áll. Hozzá kell tennem, hogy ammóniamentes hajszínezőt használunk, ami nem árt a babának. A hajam most megint egészen hosszú, majdnem a derekamig ér, úgy hogy az is öltöztet, hogy a színétől eltekintve nagyon szép és a bőröm is kivirult. Ezt más kismamáktól is hallottam, hogy a hormonális változásoknak van egy ilyen pozitív hozadéka, így az amúgy is kevés ráncom, ami van, szinte teljesen eltűnt. Arctornára sem járok most.

Mivel két hete vásároltam néhány szép holmit (nadrágokat, blúzokat, melltartókat), egyelőre van mit felvennem, de az a térdnadrág, amit egy hónapja a férjemtől kaptam, jövő héten már nem fog rajtam összejönni. Már ki kell gombolnom, ha beülök a kocsiba, mert a dereka vágja a hasam. Enikő egyébként erre is érzékenyen reagál, és addig rugdos, amíg ki nem lazítom a hasamat szorító ruhaneműt.

Azok a blúzok is szűkek most már, amelyek még a terhességem előtt megvoltak, de mivel bővebbek, eddig tudtam használni őket. Csak az a néhány új ruhácska maradt, amit Győrben vettem a ruhapénzemből, de azok talán tényleg ki is tartanak a nyár végéig. Valószínűleg nem kell vennem már semmit pluszban. Mire ezeket kinövöm, ősz lesz, és melegebb ruhákra lesz szükségem. De jó lenne már ott tartani! 🙂

A bőrömmel kapcsolatosan két hete elfelejtettem leírni, hogy elmentem bőrgyógyászati vizsgálatra. A dekoltázsomon és az oldalamon van két nagyobb méretű anyajegy, amelyek a terhességem alatt elszíneződtek, és zuhanyozás közben, ha erősebb vízsugár érte őket, érzékeny lettek. Mivel azt olvastam a neten, hogy akár el is rákosodhatnak a másállapot hónapjai alatt, elmentem ellenőrzésre.

Az elszíneződés ilyenkor ugyanis normális, a fájdalomérzet viszont nem. A doktor néni azt mondta, az érzékenységük ellenére jóindulatúak ezek a bőrelváltozások, de a szoptatás után szeretné őket leszedni. Addig nem szabad, mert az érzéstelenítő bejut a véráramba és nem tesz jót a babának. Addig pedig a mellkasomon lévőt ragasszam majd le a baba születése után, mert bele fog kapni a kislány.

Ami a héten meglepő volt, hogy egy igen jól eső vacsora egy órával később kijött belőlem. Csülök volt Édesanyáméknál krumplival. Jól belakmároztam belőle, repetáztam is, de úgy látszik túl nehéz volt az étel hirtelen. Majdnem egy hónapja még csak nem is émelyegtem, úgy hogy meglepett és csalódott is voltam, mert azt hittem, már megúsztam rókakoma látogatásait. 🙁

A következő napon megint voltam Édesanyámnál, és most rántott husit sütött nekem krumplival. Mire hazaértem Tatabányára, az is majdnem távozott, de végül lent maradt. Ebből arra következtettem, hogy ilyen nehéz ételeket nem szabad enni este, akármennyire is jól esne, mert a gyomrom lázad ellene és kidobja. Nem Enikő, mert hozzá el sem jut. Azóta szórványosan fordult elő kisebb-nagyobb émelygés, és még üres gyomorral is a wc-csészét ölelgetem, pedig nem is tud kijönni belőlem semmi. Remélem, azért majd újra visszahúzódik, mert nagyon kellemetlen.

Voltam a héten vérvizsgálaton a cicáink miatt. A macskák ürülékének akár a gőze is toxoplazma fertőzést okozhat, ezért a terhesség alatt érdemes akár többször is ellenőriztetni, ha a kismama nem esett még át rajta. Ezt ugyanis egyszer kell elkapni és utána nem okozhat már gondot, de ha az első fertőzés a terhesség alatt éri a szervezetet, akár meg is ölheti a magzatot.

Reggel ¾ 7 hétre mentem be a Szent Borbála kórházba, 7-kor nyitott a betegfelvétel, 7 óra tízkor le volt véve a vér és a kocsiban ültem. Ennyi. Ügyesen, okosan, gördülékenyen zajlott az egész. Üllőn ½ 9-ig hagytak sínylődni étlen-szomjan, de itt ki van írva az ajtóra, hogy egy kismama, egy beteg az érkezési sorrend, és ezt az idős betegek is készséggel betartják. És a nővér sem várja meg, hogy összegyűljön negyven ember a váróban. Két hölgy végezte a vérvételt és az adminisztrációt egyszerre, minden hipp-hopp zajlott, senki nem volt ideges, az idős hölgyek nem böktek senkit oldalba a botjukkal, hanem mindenki kivárta a sorát türelemmel. Szóval, teljesen rendben zajlott minden.

A jógát most is szorgalmasan gyakorlom, egyre nehezebb mozdulatokat merek bevállalni. Egyszerűen érzem, hogy a babának is jól esik. A pesti napok kimaradnak, de az itthon töltött napokon szinte minden nap mozgok 20-25 percet. Jól esik minden porcikámnak.

Arra persze figyelek, hogy ne erőltessem túl magamat, de élvezem, hogy újra feszülhetnek a láb- és karizmaim. A hasizmomat egyáltalán nem terhelem, csak a hüvely- és végbél körüli izmokat igyekszem felkészíteni a szülésre. Bízom benne, hogy a 6,5 dioptriás szemüvegem ellenére is engednek természetes módon szülni és nem lesz szükség császármetszésre. Én szeretnék megküzdeni ezért a kislányért annak rendje és módja szerint. 🙂




Röviden összefoglalva, továbbra is jól vagyok és semmilyen különösebb probléma nem zavarja a második trimeszter heteit. 🙂 Már csak hét hét, és elérjük a harmadikat. Nagyon hajtanám már az időt! 🙂 És egyre többet álmodozom arról a bizonyos napról… 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!