Továbbra sincsen a világon semmi bajom. Nem hányok, nem émelygek. 🙂 A vérnyomásom nagyon alacsony (90/60 körül mozog) és ettől volt némi ájuldozás meg kórházba rohangálás a 19. hét elején, de aztán a front elvonultával és a napocska széles vigyorára ismét visszatért belém az élet. 🙂

Igyekszem többet inni – nem megy túl jól -, hogy legyen elegendő folyadék a vértermeléshez, mert Enikő most már 22 centi körül van és 300 gr, és bizony az ő kis testét is el kell látni vérrel, amihez viszont sok lötyi kell. 🙂 A cukrom is alacsony, 4,9 volt, amikor sikerült dobnom egy hátast és Tibi összekanalazott, így az étkezésre is jobban oda kell figyelnem.

Hiába, ez a két óránként együnk valamit, ha gyereket várunk mondás igencsak helytálló, de hát sosem voltam egy zabagép és most sem ostromlom a hűtőszekrényt. Vannak olyan napok, amikor úgy érzem, hogy meg tudnék enni egy egész medvét, de ez csak mondjuk heti egyszer vagy kétszer fordul elő. Olyankor kiáltozok, hogy éhes vagyok, éhes vagyok!, és akkor mindig kapok az uramtól valami nagyon finomat. 🙂 Ilyen, mint borsó leves, padlizsán krém pirítóssal, rántott husi, gombás rántotta, SÖR! 😀 Ezek a legfinomabbak most, azt hiszem!

A kicsilány jól van. 🙂 A héten voltunk Budán genetikai szívultrahangon, ahol nem csak a szívecskéjét nézték meg. A döbbenetesen fejlett technika segítségével minden szervét láthattuk. Még a két agyfélteke működését összehangoló idegi kapcsolatok is látszottak. Ez persze a buta bölcsész lánynak semmit nem mondott, számomra annyi volt a lényeg, hogy makkegészséges a csemete, puncija van, tehát valóban lány és továbbra is lótuszülésben várja a november végén – reméljük, 22 után, mert nagyon nem kéne Skorpiónak lenni 😀 – esedékes leszületését.

Az ultrahangos vizsgálat délután 1 órakor volt, amikor Enikő még bőven aludni szokott, így meggyűlt a bajunk vele, mert nem akarta megmutatni az orrocskáját. Habár a Prenatesztből tudtuk már, hogy nem Dawn-kóros, a doktor bácsi meg akarta nézni. Eni azonban az arca előtt tartotta a kis kezét és csak azért se mutatta meg. 🙂


A vizsgálat 25-30 perce alatt agyon nyomorgatták a hasamat amúgy is, de a vége felé a kisasszonyt piszkálandó és megfordítandó még jobban meggyötörtek, hogy meg tudják vizsgálni azt a híres neves nevezetes piszén pisze orrocskát. 🙂 A végén már csillagokat láttam, annyira fájt az amúgy is rendkívül érzékeny pocakom, de aztán megkönyörült rajtam első szülött gyermekem és megmutatta a nóziját, amely teljesen arányos europid vonásokat mutat. 🙂

A napjaink – az ájulásos vasárnaptól eltekintve – békésen teltek, Árpi fiúnk a nagyszülőkkel nyaralt, így kettesben lehettünk egy kicsit. 🙂 Sétálni mentünk a Majki-tó körül, ott jól összeharapdálta a lábam a csólány – értsd csalán 🙂 -, vásárolgattunk, kertészkedtünk, űrlényes mesét – értsd Earth – The Final Conflict sorozatot – néztünk, nagyokat aludtunk és persze dolgoztunk mind a ketten szép szorgalmasan.

Az új parlamenti ciklus kezdetét követően jó két hónapig kellett könyörögni a parlamenti belépőkért, amit a múlt héten megkaptunk, így beszabadulhattam végre a Házba és eláshattam magam a könyveim között. Semmit nem szeretek ennél jobban ebben a munkában. Szinte meditatív állapotig tudok eljutni, ha egész nap a könyvtárban vagy levéltárban ülhetek és molyolgathatok a könyveim, KB- és parlamenti jegyzőkönyveim között. 🙂 Imádom!

Be kell fejeznem két anyagot július végéig, és jövő héten az EchoTv-ben kell okosakat mondanom a lusztrációs törvényről, szóval akad dolgom most is bőven.
A tanítás is zajlik közben. Az érettségik lementek, így a pesti tanítványaim végleg elfogytak, csak itthon Környén tanítok most már magántanítványokat és van négy céges csoportom is egy székesfehérvári nyelviskolában. Ezek az órák itt Környén és a szomszédos Oroszlányban vannak. Szóval, munkakedvem az van és a heti egy – legfeljebb két – Budapestre rohangálás is bőven elegendő.

Nagyon szívesen főzögetek és takarítgatok itthon. Jógára nem mentem a héten, mert más dolgom volt, de jövő héten újra el fogok menni. Itthon is szeretnék azonban most már szobabiciklizni és tornázni. Futni én nem merek terhesen, bár ismerek olyan kismamát, aki ilyenkor is jár kocogni. Én hasfájós vagyok most is és nem akarom Enikőt sem kitenni a rázkódásnak, akár mennyire magzatvízben úszkál. Én nem tartom helyesnek és egészségesnek az ilyen típusú terhelést másállapotban. De amint megszületett a baba és kitavaszodik, újra róni fogom majd a köröket. 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!