Hát, végre sikerül egy olyan hetet magam mögött tudni, amikor egyetlen egyszer sem voltam rosszul. 🙂 Hatalmas esemény, hogy a 10. hét óta először merek már nyugodtan enni és inni bármit, ami jól esik.

A védőnő tanácsára a reggelt minden nap két szem Magne-B6-tal kezdem és arra eszem rá a reggelit. Nem tudom, ez használ-e vagy a hormonjaim fejezték be a mókát, mindenesetre egész héten teljesen jól voltam. Többet mozgok most már, kertészkedtem is egy kicsit és eljárok kismama jógára.

A hangulatom jó, de hogy élvezném a terhességet, az azért túlzás. Nem szeretek terhesnek lenni, ezt kár is tagadnom és nagyon várom már a békésebb időket, és leginkább azt, amikor majd itt lesz a kezemben a baba. 🙂 Leírtam a bennem zajló lelki folyamatokat úgy három oldalban 😀 , de aztán kértem Magdit, mégse tegyük fel, mert igen rossz pillanatomban írtam, és nem szeretném, ha a bennünket olvasó kismamák és más érdeklődők eret vágnának magukon tőle. 🙂 Inkább nevettetni szeretek.

A hányásos időszakot talán valóban sikerült magam mögött hagynom, de nagyon fáradékony vagyok, és időként kiszolgáltatottnak érzem magam, mert segítségre szorulok egy csomó mindenben, és ezt nagyon nehezen viselem el. Én egyszerűen nem ilyen vagyok, és borzalmas, hogy a férjemre kell támaszkodnom olyan dolgokban is, amire eddig távolról sem volt szükség. Tudom, hogy szívesen és szeretettel tesz meg értem mindent, de én meg legbelül majdnem felrobbanok néha, hogy hogy lehetek ennyire béna. 🙁

Segíteni kell a testápolózásban, mert nem érem már el a hátam, de kenni muszáj, mert a terhesség miatt borzalmasan száraz a bőröm. Nem nagyon tudok emelni és hajolgatni (lécci, vidd ki a szárítót a kertbe, lécci, emeld meg ezt, azt vagy amazt, mert nem bírom el, bocsi, kapj el, mert el fogok ájulni stb. stb. stb.). Utálom.


És valószínűleg erre a hétre esett az utolsó lábköröm vágás is. Pedikűröshöz kell majd mennem, mert a pocakomtól nem bírok már ráhajolni a lábamra. Fáj és nem kapok levegőt. Nna, most nekem nem lábam van tulajdonképpen, hanem patám. Amolyan kosaras-futó lábak alaposan benőtt, csontkemény körmökkel, amelynek ápolása minden alkalommal vérfürdő. Hogy ezt hogyan fogja egy idegen ember megcsinálni úgy, hogy ne rúgjam le a sámliról, egyelőre talány. Mindenesetre megállapítható, hogy nekem vannak a legrondább 40-es csülkeim a világon, és szegény pedikűrös helyében én csak veszélyességi pótlék ellenében vállalnám el a melót. :-O

Rossz hatással van rám a baráti köröm bizonyos mértékű átalakulása is, ami néhány igencsak övön aluli ütést tartogatott a számomra az eltelt egy évben, és ezek egy része bizony összefüggésben van azzal, hogy férjhez mentem és gyereket várok. Más lányok is mondták, hogy ez vele jár és valahol természetes, nekem azonban sosem volt erősségem az elengedés, miért pont most szoknék rá…

Amúgy élvezem, hogy nem dolgozom már annyit és egyre többet lehetek itthon. 🙂 Ezt nagyon szeretem. Tulajdonképpen sehol máshol nem szeretek lenni igazán, csak itthon. Vele és Árpival együtt. Persze nagyon örülök, amikor hazamehetek az anyukámékhoz vagy találkozhatok a barátaimmal, de ahhoz kocsiba kell ülni és vezetni kell 100 km-t, arra meg egyre nehezebben szánom rá magamat. Ők persze mindenben mellettem állnak és türelmesek velem, így ebből megbántódás soha nem volt. Legalábbis remélem, hogy senkiben nincsen szálka…

Voltam 18. heti ultrahangon és újra láthattam Enikőt. :o) Nna, az egy igazán szép nap volt! Az én kislányom törökülésben ült a medencémben, és összekulcsolt karokkal aludt a vizsgálat alatt. Eddig mindig ficánkolt és produkálta magát a képernyőn – tiszta anyja! 😀 -, de az eddigi vizsgálatok mind késő délutánra estek, amikor ő már fent van. Ez az uh azonban délelőtt 11-kor volt, amikor Enikőke még bőven aludni szokott és nem is nagyon hagyta magát piszkálni. 🙂

Úgy kellett megbökdösni, hogy méltóztasson kinyújtani a lábacskáját és a karját, hogy meg tudjuk mérni. Kérdeztem az orvost, hogy milyen hosszú a babám most, mert írom minden alkalommal, de közölte, hogy nem szokás már ilyenkor mérni a baba testhosszát és nem mondta meg. Azt is kértem tőle, hogy mivel vannak macskáink, írjon nekem beutalót toxoplazmózis vizsgálatra, sajnos nem adott erről papírt és csak otthon vettem észre, hogy elfelejtődött. Emiatt vissza kell majd sajnos mennem. Mivel 1989 óta vannak macskáink, tuti, hogy átestem már „a kötelező fertőzésen”, a biztonság kedvéért mégis jobb lenne, ha elvégeztetnénk ezt a plusz vérvizsgálatot, mert egy esetleges friss fertőződés a baba számára tragikus kimenetű lehet.

Voltunk koncerten. 🙂 Keep Floyding! Azaz autentikus Pink Floyd muzsika, amit egy magyar srácokból álló zenekar művel mindannyiunk legnagyobb megelégedésére. 🙂 Az új konci a MüPa-ban volt és csodálatos zenei élmény adott nekünk. Enikő majd kiugrott a pocakomból! 🙂 Nem tudtam eldönteni, hogy a zene és az általam termelt hatalmas mennyiségű boldogsághormon hatására perdült táncra vagy inkább zavarja a hangos zene, mindenesetre remélem, hogy az előbbi, és a legifjabb floydert hordom a szívem alatt. 🙂 Never stop floyding! 😀

Szóval, fizikailag a 18. héten jól voltam. Lelkileg valamivel kevésbé. Kérlek Benneteket, hogy kommenteljetek nyilvánosan is, hogy Nektek milyen gondolatok és érzelmek kísérik a babavárást ezekben a hetekben! Nagyon érdekelne, Ti mit gondoltok! Én néha bőgök, meg nyűgös vagyok…most is… 🙁



8 hozzászólás

  1. Ildi
    • Olsovszky Tímea
  2. Kelemen Csilla
    • Olsovszky Tímea
  3. Hargitay Alexandra
    • Sünianyu
      • Olsovszky Tímea
    • Olsovszky Tímea

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!