Ez volt a terhességem első olyan hete, amikor az első másfél napot kivéve szinte semmi bajom nem volt. A csütörtökön és pénteken még megvoltak a 13. hét rosszullétei, de péntek délutántól kezdődően nem voltak sem különösebb fájdalmaim, se nem hánytam, nem is émelyegtem, egyszerűen csak figyelhettem saját magamat, és a testemben/lelkemben végbemenő változásokat, mert azokból viszont meglehetősen sok jutott erre a hétre.

A testem vastagszik, méghozzá rohamtempóban, így semmilyen régi ruhám nem jön most már rám. A korábban már említett cicanadrág mellé kaptam a férjemtől egy nagyon csinos térdig érő rövidnadrágot, ami kimondottan városi viselet, tehát körömcipőt is felvehetek hozzá. Ezen kívül annak köszönhetően, hogy megjött a jó idő, elővehettem a nyári holmikat, és találtam közöttük pár blúzt és pólót, amibe beleférek, illetve három olyan nyári ruhát, ami bő szabású, tehát teljesen feltűnésmentesen el tudom benne rejteni a hasikám. 🙂

Édesanya ezenkívül kölcsönadta két indiai blúzát – mindkettőt tőlem kapta szegénykém 😀 -, hogy amíg nem megyünk el Bogival vásárolni, legyen mibe belebújnom. 🙂 A héten elmegyünk nyaralni Bükfürdőre pár napra, úgy hogy kell néhány darab, amiben csinosnak érezhetem magam, bár sajnos ez egyre nehezebben megy. Vettem egy doboz kontaktlencsét is és új sminkes cuccokat, hogy próbáljak tetszeni az uramnak. Bár mindig nagyon kedvesen mondogatja, hogy nagyon szép kismama vagyok, én egy picit nehezen élem meg, hogy a darázsderekam a múlté, és nem futhatok, tehát a combom sem a régi stb. stb. stb. 😀 Persze, a világon a legboldogabb én vagyok, hogy mégiscsak lesz gyerekem, amiről egy időben már le is mondtam, mégis tudnom kell ezeket a dolgokat is magamban a helyére tenni.

Mert hogy fontos lelki folyamatok is zajlanak mindeközben. Mivel bennem sosem volt pánik a gyermekvállalással kapcsolatosan és soha nem is álmodoztam róla, hogy egyszer majd anya leszek, ezeket az álmokat nekem most a terhességem alatt kell szövögetnem. Sok lány a környezetemben vágyott rá, sőt, sokszor azt tapasztaltam, hogy a csajok – főleg harminc felett – az első két randi után már a gyermekük apját keresték a kiszemelt áldozatban. Ez tőlem végtelenül távol állt mindig. Többéves kapcsolataimban sem esett erről komolyabb szó, legfeljebb annyi, hogy ha netán „beesik”, az nem feltétlenül baj. De konkrétan gyereket soha nem terveztem, nem álmodoztam róla és nem eme cél tekintetében választottam meg a partnereimet.

Most meg a tervezést követő első hónapban már állapotos is lettem, és tulajdonképpen még mindig nem tudatosodott bennem annak a ténye, hogy gyerekem lesz, ezért sokat kell ezen gondolkodnom és érzelmileg is ráhangolódnom. Nem énekelgetek neki még és nem is mesélek hangosan, bár a mesekönyvek már előkerültek és olvasgatom is őket. 🙂 Vannak könnyes pillanataim is, amikor úgy igazán „mélyre megy” az érzés, hogy igen, aki idebent mocorog, az az én kisfiam, és nemsokára a karjaimba vehetem. 🙂
Árpi – a férjem előző házasságából származó kisfiúnk – Anyák napján a pocakomra tette a kezét, és azt mondta: „Boldog Anyák napját, Timi!”. 🙂 Ez nagyon aranyos volt!!!


Az is megfogalmazódott bennem, hogy egyre több dologban kezdek ugyanúgy cselekedni, mint az Édesanyám. Soha olyan jó ember nem leszek, mint Ő és én arra a fajta önfeláldozásra sosem leszek képes, amire Anya, de most jönnek elő belőlem azok a dolgok, amiket tőle kaptam és most továbbviszek, továbbadok. Itt nem csak a terhességemről és a babavárásról van szó, hanem az, ahogyan a házasságomban élek, és ahogy Árpit is segítek nevelni. Alapvető dolgokba természetesen nem szólok bele és nem fegyelmezem, csak ha nagyon muszáj, hiszen az elsősorban az Édesapja feladata. De amit adok neki, ahogy segíteni igyekszem, vagy amilyen türelemmel igyekszem kezelni azokat a dolgait is, amik esetleg nem tetszenek, azokhozis a mintát mind mindaz Édesanyámtól veszem és be kell, hogy lássam, nagyon sok minden most nyer értelmet.

Sokszor eszembe jut, mit tett ő akkor, amikor mi a testvéremmel ilyen idősek voltunk. Amikor mordulnék, mégsem mordulok, mert tudom, hogy ő sem tette, amikor hasonló dolgokat tettünk Gáborral és akkor mindig megenyhülök. Álmaimban is gyakran megyek vissza a gyerekorom helyszíneire, látom Anyut és újraélem azokat a dolgokat és helyszíneket – szinte illatokat és ízeket is érzek -, amik akkor voltak, és most újra fontosak lettek, csak átértékelődtek vagy más szemszögből tekintek rájuk. Fél szavak és gondolatok csengenek vissza évtizedek után, csak már teljesen másképpen élem meg őket. És ez az Édesanyám nevelése nélkül egészen másképpen lenne és most már pontosan tudom, hogy mit élt ő át akkor, amikor mi gyerekek voltunk. Akkor is, ha jók voltunk, és akkor is, ha nem.

Mert Árpin gyakorlom a gyereknevelést. Ezek az első próbálkozásaim és szerencsém van, mert ő egy nagyon jól nevelt okos, kiváló tanuló gyerek, aki a felső 5 százalékhoz tartozik. De akkor is gyerek, mi neveljük és nekem sok tekintetben pótolnom kell azokat a dolgokat, amiket ő eddig nem kapott meg. Nyilván nem tudok mindent pótolni és sok mindent nem is akarok. Nem akarok túl sok sem lenni, az sem lenne jó. De azért igyekszem jó nevelőanyja lenni és ezt igen tudatosan csinálni, hogy jó legyen neki, de ne is kényeztessem el és főleg ne nőjön a fejemre. Bizony sokat fő a fejem ezeken a dolgokon és ez merőben új kihívás.

Szóval, nem tudom, mennyire értitek, hogy mit akarok kifejezni mindezzel, de a lényege, hogy ezt a babát nem előzte meg évekig tartó tervezgetés és álmodozás, hanem egyszer csak lett. Kiválasztott bennünket a következő leszületéséhez, hogy mi legyünk a családja, és nem sokat teketóriázott, villámgyorsan megfogant és én most szövöm az álmaimat, az elképzeléseimet a jövőről, amit eddig soha nem tettem. Ezek új gondolatok, sokszor töltenek el örömmel, sokszor félelemmel, de gyakran potyognak a könnyeim örömömben, ha belegondolok, mekkorát fordult velem a világ, amióta a vecsési bevásárlóközpont wc-jében megszületett az első pozitív terhességi teszt. 🙂

Esténként, amikor lehajtom a fejem az ágyra, kiszűrve minden külső ingert, figyelem a babámat. Pár napja éreztem először, hogy apró mocorgás érződik odabent. Először azt hittem, hogy a beleim mormogását érzem, de aztán az olvasmányaimból megtudtam, hogy az bizony ott már a baba mozgása. 🙂 Nagyon izgalmas, és különösen este figyelem, mert akkor élénkebb. 🙂 Mert azért még halovány ám az a mocorgás, de Tibinek is sikerült kitapintania tegnap.

Ami a testem egyéb változásait illeti, olvastam róla, hogy az intenzívebb szívműködésnek köszönhetően a nyálkahártyák vérbősége megnő, és emiatt bedugulhat az orrom, vérezhet is és többet tüsszöghetek. Nna, ez bejött. Nem vérzik ugyan egyáltalán, de a napi 5-10 hapci teljesen normális, fújom az orromat is, de se beteg, se allergiás nem vagyok.
Elkezdett sötétedni a mellbimbóm is, de csak egy kicsit és megjelent az a bizonyos csík is a pocakomon. A színváltozás nem jelentős, és mivel elég világos a hajam és a bőröm is, remélem, nem lesz túl sötét később sem.

Az alvással egyelőre különösebb gondjaim nincsenek, bár hason aludni már nem nagyon tudok, mert fájdalommal reagál és felébredek. Nem kellemes a nyújtózkodás sem, mert húzódik-feszül a hasam. Nem fájdalom ez, csak olyan, mintha egy damil pattanásig feszülne a hasizmomban, ahogy kellemesen kifeszíteném magam.
Maga az alvás azonban pihentető és sok álommal teli. Most már az álmaimban is terhes vagyok, és annak megfelelően vigyázok magamra még az álomvilágban is.:)

Ébren is igyekszem továbbra is odafigyelni magamra. Megvettem a kismama vitamin második trimesztertől ajánlott típusát, amely most már a szoptatás végéig szedhető. Borzalmasan drága, 6.500,- forint volt, amit nagyon sokalltam, mert a hatvan szemből csak a fele a terhességi vitamin, a másik átlátszó kapszula halolajat és E-vitamint tartalmaz, amit én azonban már külön megvásároltam. Szóval a Femibionra én most egy kicsit haragszom és becsapva éreztem magam, amikor kibontottam a dobozt.

Egy volt iskolatársam azt javasolta, hogy válasszak inkább mást, amiben több természetes vitamin van, de a gyógyszerész azt mondta, hogy ennek nincsen valóságalapja. A legtöbb ilyen készítmény ugyanazokat az alapanyagokat tartalmazza, a többi meg jobbára marketing. Mivel nem nagyon van időm a vitaminok után mászkálni, és az iskolatársam által javasolt készítmény csak a netről rendelhető meg, megvettem a Femibiont, aminek azért elég jó híre van és továbbra is azt szedem. Nem igazán van türelmem utána olvasgatni és utána járkálni, miben mi van. Ez mondjuk nem feltétlenül jó dolog a részemről és lehetnék ebben precízebb is.

Holnap megyünk megcsináltatni a Prenatesztet Budára. Azzal még ki fogom egészíteni a 14. heti anyagot. Aztán jóóól elmegyek nyaralni egy hétre! 🙂 Sziasztok!



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!