Túl jó apa – Edina tollából

Sziasztok,

Ami belőlem kikívánkozik, az nem az, hogy valami rossz, hanem pont az ellenkezője, valami túl jó. Ez a túl jó pedig a férjem, mint túl jó apa. Elég hülyén hangzik, és nem is panasz, inkább hála, másrészt van bennem egy kis féltékenység is, hogy én nem vagyok olyan jó anya, mint amennyire jó apa ő.

És nem csak apának jó, férjnek is, ez is hozzátartozik a jóapaságához. Hogy milyen szerintem egy jó apa? Elsősorban a gyerek számít neki. Nem esik nehezére semmit sem megtenni, amivel a gyerek érdekét szolgálja, még ha egyébként utál is mondjuk a háztartásban tenni-venni.
Túl jó apa - Edina tollából

De simán pelenkáz, fürdet, etet, ha kell mosogat, mos és tereget. Az átöltöztetés, esetleges foltok és egyebek eltüntetése sem okoz neki gondot. Képes egyhuzamban 30 percig is kukucsost játszani, aztán váltani másra, ami a fiunknak örömet okoz.

A fiunk egyébként másfél éves. Okos, vagány kisfiú, barátságos és mosolygós. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az apukája olyan, amilyen, és aki mellett én olyan anyuka lehetek, amilyen vagyok. Még ha nem is vagyok tökéletes. Akkor mégis milyen vagyok?


Kipihent. Ebből pedig sok minden következik. Türelmes vagyok és kedves, mosolygós, nem esik nehezemre egy csomó dolog, ami kevésbé szerencsés barátnőmnek sajnos igen. Van lehetőségem elmenni otthonról, akár egyedül, akár társasággal, akárhányszor egy héten, és akármilyen hosszú időre.

Természetesen ehhez kell az a szerencse is, hogy apa otthonról dolgozik, így van lehetőségem nekem is részmunkát vállalni. Nem probléma az altatás, sem az etetés, bár a kissrác még szopizik, mégis simán elalszik apával, később meg bepótolja, ami kimaradt. Nyugodt, mosolygós gyerek.

Így, hogy néha felnőttek társaságát is élvezhetem, hogy mégis bármikor szaladhatok vissza a gyerekemhez, hogy tudom, mindenben és mindenkor számíthatok az apjára, könnyű kiegyensúlyozott anyának, és még nőnek is lenni.

Azt nem mondom ezzel együtt sem, hogy a gyereknevelés, ellátás, gondozás könnyű meló lenne. Nem az. Álmatlan éjszakák, sírások, nehéz percek nálam is vannak. Kiborulás is. Viszont van támasz, vigasz, segítség, és nem a barátnőknek panaszkodom éjjel cseten.

Ez az írás egyben köszönet és hálakifejezés szeretne lenni a férjemnek, apának, Gergőnek, másrészt gondolatébresztő is más elgyötört anyukák férjeinek, akik ugyan talán nem ennyire szerencsés alkatok, vagy más, nehezebb helyzetben vannak, mégis, lennének apróságok, amiken változtatva az ő feleségüknek is könnyebb lenne, és még talán nők is maradnának.

Barbinak is szánom, most is mondom, állj ki magadért. Szeretlek, barátnőm!

Edina Pécsről


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!