A tejbelövellés császár után nem feltétlenül tart egy héttel tovább, nem feltétlenül lesz más, gyengébb, rosszabb, mint természetes szülés esetén. Egy történet.

Sziasztok.

Császárral szültem. Az összes rémisztgetést végig hallgattam, hogy miért nem fogok tudni szoptatni. Hogy nem lesz kötődés, hogy nem fog felismerni, hogy nem fogja tudni, hogyan kell, és hogy nem lesz tejem. Ennyi hülyeséget régen hallottam, amiket ráadásul komolyan is vettem. Egytől egyig. Ez meg az én hülyeségem volt.

Lányok. Császár után is lehet szoptatni. Lehet, hogy nehezebb, de nem feltétlenül. Az én példám talán nem igaz mindenkire, de jól mutatja, hogy alapból leírni a szoptatást egy császár miatt, főbenjáró butaság.

Tejbelövellés császár után
Tehát.

Szülés utáni harmadik napon délben már otthon voltam, addigra egy mellem akkora lett, mint a fejem, kőkemény, és nagyon fájt. Elmondta a kórházban a védőnő, hogy öt – öt percig masszírozzam mindkét mellemet, és aztán szintén öt – öt percig szívjam a szívóval, és kb. 10 – 20 ml-nek kellene jönnie.

Kérdeztem, mi van, ha az nem elég, mert nem jön, vagy ilyesmi. A válasza az volt, hogy ne erőltessem, mert fájni fog a mellbimbóm, majd megindul magától, ne aggódjak, nem lesz semmi baj.

Hát én tartottam is magam ehhez. Masszíroztam (ahogy gondoltam a kút fejemből, hogy úgy kell, – na, nem úgy kell), fejtem, jött is 20 ml, de mintha semmit sem tettem volna. Kérdeztem, akit csak értem, hogy mit csinálok rosszul, de hát telefonon ez elég nehéz, és mindenki csak annyit mondott, ne pánikoljak, majd megoldódik. Ettől egyébként már a falnak megyek.

Végül felhívtam a mobilján a saját védőnőmet. Kértem sűrűn elnézést, hogy péntek késő délután zavarom, de addigra a sírás határán voltam. Jól kiosztott, hogy miért nem őt hívtam először, meg miért nem hallgatok az ösztönömre, ha az azt mondja, az öt perc nem elég, hiszen a kicsi sem öt percig fog szopizni…

Azt tanácsolta, fejjem addig, ameddig csak kemény, vagy amíg bírom. Masszíroztam, közel egy órán át fejtem, és végül 100 ml jött elsőre.

Sajnos nem volt annyi eszem, hogy ezekről a dolgokról előre olvassak, meg hát fogalmam sem volt, hogy milyen kérdéseim lesznek, amelyekre jó lenne előre tudni a választ. A kórházban is mindennel el voltunk foglalva, csak éppen azzal nem, hogy is lesz majd a szoptatás, anyatej, ilyesmi. Valahogy természetes dolognak tűnt.

Így aztán kellőképpen megijedtem, hogy az én tejem színe sárgás. A pici az intenzíven volt, nekem a vénám begyulladt, és kb. egy öt centis szakaszon vörös volt, és kemény, kidudorodott. Így tehát meg voltam róla győződve, hogy valami baj van, és a tej sem jó.

Akit kérdeztem erről (rokon, barátnő, védőnő, orvos!), csak annyit mondott, ne aggódjak annyit. Persze ez nem nyugtatott meg. Sosem fogom megérteni, hogy akkor miért nem lehet kifejteni, hogy miért is ne aggódjak. Hiszen el lehetett volna magyarázni, hogy mi is történik, miért sárga a tej.

Kiöntöttem a tejet. És még néhány napig így tettem, amíg végre „normális”, fehér színe nem lett. A kicsit úgyis intravénásan táplálták, nem kaphatta meg, azt meg nem gondoltam, hogy a „rossz tejet” lefagyasszam, hiszen minek, van a csöppnek így is elég baja, minek mérgezzem még én is.

Egy hét után jutottak el oda, hogy szóltak, ha van tejem, vihetnék a kórházba, és ők megpróbálják üvegből odaadni. Nagyon boldog voltam, hogy van tejem, és a színe is szép fehér.

Akkor derült ki, hogy nagyon is fontos lett volna, hogy az én „romlott”, sárga tejemet a kicsi megkapja, mert számára fontos anyagok voltak benne, amik többet már nem lesznek.

Persze az éppen akkor termelődött tejem is jó volt, de azért jó lett volna, ha megkapja az előtejet is. A mai napig lelkifurdalásom van, hogy nem voltam kellőképp felkészült, ezért a picúrom számára fontos dologtól esett el.

Dühös leszek, ha eszembe jut, hogy én kérdeztem a környezetemet, de nem kaptam segítséget. Persze senkinek sem jutott az eszébe, hogy legalább annyit mondjon, te bolond, nézd meg a neten, erről biztos nem írnak annyi hülyeséget, mint minden másról. (Dehogynem, éppen annyi hülyeséget írnak.)

Aki idegen, és nem kérdeztem erről konkrétan, gondolhatta, hogy ezeket tudom. Hiszen tudnom is kellett volna. De talán jó lenne, ha legalább a védőnő felkészítene ilyesmikre. Ez a gondolat azóta is többször eszembe jut.

Aztán persze a masszírozás. Mint kiderült, ahány védőnő, nővér, anyuka, mindenki mást mond, hogy milyen is a helyes, vagy legalábbis hatékony technika. A kórházi védőnő nekem csak annyit mondott, masszírozni kell. Szerencsére nem kértem, hogy mutassa meg. Amikor mentünk a picihez az intenzívre, és arra vártunk, hogy beengedjenek, beszélgettünk a többi anyukával.

Egyikük, aki pár napja szült és még bent feküdt az osztályon, látta a kezemben a lefejt tejet, és rákérdezett, hogy én hogyan csinálom. Neki ugyanis megmutatta a védőnő a „helyes technikát”. Szegénynek még akkor is könnybe lábadt a szeme. A védőnő szerint erőteljes gyúrásokkal (mintha tésztát gyúrnánk) kell masszírozni. Hát az tényleg elég fájdalmas lehetett, hiszen már bedurrant a melle, és kőkemény volt.

A nővér szerint (és többek szerint is) elég gyengéden, hogy átmozgassuk a tejcsatornákat. Na ezt próbáltam én. Szinte semmit sem értem el vele. Ami tanács nekem bejött: határozottan (de nem erős fájdalomig), körkörös mozdulatokkal kitartóan masszírozni fentről a bimbóudvar felé.

Ez tényleg csak masszázs, nem felel meg a kézi fejésnek, nem folyik, nem csöpög tőle a tej (bár olyan is előfordult, amikor még nagyon sok tejem volt), viszont amikor a mellem kezdett begyulladni, az első jelre többször masszíroztam naponta (szinte folyamatosan), és nem is lett semmi baj.

Azóta levontam a tanulságot, és nem csak ebből: hiszek az ösztönömnek még akkor is, ha mást mond, mint a szakemberek, más anyukák. Meghallgatok minden tanácsot, de nem fogadom meg ész nélkül.

Szerintem ez egy fontos tanács. Bízzatok magatokban.


Van tejbelövellés császár után 3 nappal!

A konklúzió pedig csak annyi, hogy igenis lehet császár után szoptatni, akkor is, ha nem volt aranyóra, meg nem volt azonnali próbálkozásra lehetőség. És igenis egyedi, hogy kinek mikor és mennyi teje lesz. Előre ne írjátok le magatokat.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!