Szülés utáni depresszióm volt, csak nem tudtam
Kedves Mindenki, aki hasonló cipőben jár!
Némi biztatásra ugyan, de úgy döntöttem, megírom a történetem folytatást is, ahol éppen tartok, egészen az utam végéig. Egyrészt talán segít valakinek, másrészt terápia nekem is. Leírva látni, nyilvánosan egész más, mint egy privát levélben sírni valakinek. Tehát.
Járok a pszichológushoz, akiről megtudtam, hogy klinikai szakpszichológus – tanár, és egyre jobban tetszik nekem. Hagy beszélni, ha épp fecsegős vagyok, de nem engedi el a komoly részt sem semmi áron.
Azonnal ráérez, ha épp rossz passzban vagyok, és nem ereszt, amíg szembe nem nézek az okával. A nem tudom, mi bajom van nem elfogadható. Kemény, de nagyon hasznos.
Kaptam tőle egy könyvet, amit nem mindenkinek célszerű elolvasni, de ez is azt mutatta nekem, hogy bízik bennem, és úgy ítéli meg, hogy nekem segít vele. Segített.
Nem mondom meg, melyik az, kereskedelemben kapható, de nagyon könnyen félreértelmezhető, és bizony kell egy szakember, aki a laikus kombinálásait helyére teszi.
Beszélgettünk a gyógyszereimről is. Nem tanácsolta, de a beszélgetésünk alapján úgy döntöttem, nem szedem az antidepresszánst, csak a szorongásgátlót.
Amiket tapasztaltam: megszűnt a székrekedésem két nap múlva, szóval ettől volt. A hatása szerint eltávolított tőlem minden problémát, voltak és mégsem, nem voltak rám hatással.
Ezek most visszajöttek, de szerencsére enyhébb és kezelhető formában. Már vannak terveim, elkezdtem egy utat, és nagyon tetszik, amit látok magam előtt.
Amiért nem javasolt egy ilyen szer orvosi engedély nélkül vagy ellenére azonnali elhagyása, azt is megtapasztaltam. Az antidepresszáns egyik hatása, hogy nincs vagy kevesebb az álom.
Hát most előjöttek. Kezdve a rémálmokkal, majd az erotikusakkal, most már minden normális. Amíg szedtem, nem sírtam. Most két napig bőgtem, és tulajdonképpen jó is volt. Pillanatnyilag kicsit szédelgek és túlpörgött vagyok, szintén emiatt.
Reménykedem, hogy nem fogok úgy dönteni, hogy mégis szedni fogom. Ennek oka a következő: nem csak a gondokat távolította el, hanem a lelkesedést, motivációt, kreativitást is megölte. Egyszerűen a napi kötelező tevékenységeken kívül semmire sem voltam már képes.
A túlpörgés gondolom erre reakció, mert egyszerre alig bírtam elvégezni, annyi ötletem volt és kedvem is hozzá.
Hát itt tartok most. Nagyon igyekszem. Mellesleg autogén tréninget tanulok, jól haladok vele. Nem nyakatekert és erőltetett meditáció, ami nekem sosem ment, semmi kötelező elem, csak én és én. Azt hiszem, menni fog, de még az elején tartok nagyon.
Reménykedem. Szorítsatok nekem.
Lilian
Szia!
A tréninget én is próbáltam, és nekem is segített. Csak így tovább, hidd el ugyanazon dolgoknak van fényes oldala is csak eg kell látn, Ez egy szemléletváltás. Saját tapasztalat, és ha megnyugtat nem vagy egyedül, aki a dogok sötétebb oldalát látja, majd egy kis segítséggel a fényesebb oldalra átlendül-mert át lehet lendülni.igaz án az 1 részt nem olvastam, de hajrá, és így tovább. nincs lehetetlen csak tehetetlen.