Kedves Magdi!

Nehéz írni. De még sokkal nehezebb beszélni. Sokadszor tapasztalom az életemben, hogy az emberek csak önmagukra kíváncsiak. Mondják, hogy hozzájuk lehet fordulni, rájuk lehet számítani a bajban, ők mindig meghallgatnak, ha kell egy váll. Ez egészen egyszerűen nem igaz.

Nyilván vannak kivételes lények, akik talán többször is betartják ezeket az ígéreteket. De a nagy átlag eltűnik, mihelyt bajban vagy. És ez lehet anyagi, egészségügyi vagy párkapcsolati baj is. Az állítólagos barátok lelépnek.

Az én történetem lényege nem a terhességem nehézségei, nem a szülésem komplikáltsága, nem is a gyermekem nevelési gondjai. Egyszerűen ennyi: a szülés után tönkrement házasságom. Alig két év alatt.

Amikor megismerkedtünk, minden jó volt. A körülmények, a világ, az egészség. Először a világ romlott el. Becsaptak, nagyon komoly ügy lett belőle. Az eredménye az, hogy semmivé lett az elmúlt 10 évem és évünk munkája, annak minden gyümölcse, eredménye. Semmink sem maradt. Se lakás, se autó, se bankbetét, szó szerint még ágyunk sincs.


Aztán tönkrement az egészségem a terhességem alatt. Végig veszélyeztetett terhesként feküdtem a kórházban. A férjem kitartott. Megszületett a gyermekünk, betegen. Naponta kétszer jártunk be hozzá hosszú időn keresztül. A férjem még mindig kitartott.

Aztán vissza kellett mennie dolgozni, mert élni is kell valamiből. És a kapcsolatunk megindult a lejtőn. A gondoknak köszönhetően én bezárkóztam, nem keresett senki, és én még a lakásból sem mertem kilépni. Pánikrohamom volt, ha valamiért muszáj volt mégis elindulni.

Bujkáltam, kis utcákon mentem, hogy ne lásson senki. A férjem nem értette. Nagy nehezen a kicsi kedvéért összeszedtem magam, sétálni mentünk, vásárolni.

Energiám semmi sem volt hosszú időn át. Magammal sem foglalkoztam. Az anyagi nehézségek nem szűnnek, mert egy fizetésből és gyedből sokra vinni nem lehet. Albérletben lakunk gyermekkel, minden tárgyi javak híján.

De ez önmagában nem baj. Csak szépen felőrölte a férjem, hogy dolgozik, és nem vehet magának még egy nadrágot sem, mert akkor nem jut pelenkára esetleg.

Nagyon nehéz. Adjak erőt, de nekem sincs. Én azon aggódom, hogy mit adok a kicsinek hónap végén enni. Én ezért nem merek venni semmit, és nem is merem biztatni, hogy bármit is vegyen.

Szülés után tönkrement házasság

És ráment a házasságunk. Már minden baj, nem tudok jót csinálni. Minden apróságban ellene irányuló rosszindulatot lát. Pedig lehet feledékenység, vagy egyéb ok is mögötte.

Próbáltuk heteken át megbeszélni a gondokat, kivenni minden tüskét, helyretenni a sérüléseket. Már nem megy. Nem értjük egymást, és nem is ismerjük egymást. Két ember egymás mellett két külön úton jár. Nem a terhességem, nem a gyermekem hibája. A miénk.

Nem tudom, hogyan tovább. nem tudom, hogyan éljek meg albérletben egy kisgyermekkel gyedből, nem tudom, hogyan menjek dolgozni mellőle vagy vele. Nem tudom, kihez forduljak, mert senkit sem érdekel. Nincsenek barátok, mert eltűntek. Nincsenek rokonok, mert eltűntek. Mindenkinek nagyobb a saját baja, és ezt hangoztatja is.

Nincs is ezzel semmi bajom, csak annyi, hogy annyira csak arra koncentrálunk, hogy nekünk mi a bajunk és mekkora, hogy a másikét meg sem halljuk, csak a miénket akarjuk elmondani, és éreztetni, nekünk mennyire rossz.

Hát ennyi az én történetem. Nem túl dicsőséges.

Frazikné Kati



5 hozzászólás

  1. Kati
  2. LiviE
  3. Mano
  4. Kati
  5. Kamilla

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!