Kedves Magdolna!

Nagyon szeretem az oldalatokat, és nagyon sokat segített nekem a várandóság ideje alatt, és mostanában is, amikor már itthon vagyok a 3 hónapos kisfiammal.

Arra gondoltam, hogy szívesen megosztom másokkal is a saját történetemet, ha ezzel arra inspirálhatok hasonló cipőben járó hölgyeket, hogy merjék vállalni az Anyaság kihívását, nem fognak vele veszetni semmit, sőt….

Én 37 évesen lettem édesanya. Hosszú éveket töltöttem el egy mutinacionális cég felsővezetői székében, néhány diplomát begyűjtöttem, rendszeresen sportoltam, és azt gondoltam, hogy teljes az életem… Azóta már tudom, hogy tévedtem. Azt gondoltam, hogy ilyen élettempó nehezen összeegyeztethető egy babával, de most már inkább úgy gondolom, hogy a prioritások helyes felállítása után, minden csak szervezés kérdése, és bizonnyal mondhatom, hogy az édesanya nem marad le semmiről, sőt így lesz csak igazán teljes az élete.

Ezzel az életszemlélettel sikerült végigélnem a várandóságot, végig sportoltam, dolgoztam az utolsó napig, pozitívan igyekeztem szemlélni a világot, és végül egy teljesen békés, élményt jelentő szülésben volt részem. A kisfiam rögtön anyatejes lett, és azóta is egy boldog és kiegyensúlyozott baba. Az önértékelésemben sem esett csorba, hiszen nem híztam gyakorlatilag egy dekát sem ezen időszak alatt. Most pedig mióta itthon vagyok a babával látom, hogy megintcsak minden szervezés kérdése. 6 hetes kisbabával készültem a Corvinus MBA vizsgáimra, és ott is sikerekkel vettük az akadályokat, még úgy is, ha az egyik vizsgán az egyik kezemmel a ciciző babát fogtam, a másikkal pedig írtam a vizsgát! 🙂


Azt gondolom, hogy az én sikertörténetem talán inspiráció lehet azoknak, akik 35 felett félnek a gyerekvállalás egészségügyi komplikációitól, és azoknak is akik vívódnak anyaság és karrier között.

Üdvözlettel:
Tabajdi Ildikó


1 hozzászólás

  1. Akisz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!