Kedves Magdolna!

Mivel sokat segített nekem, sok tanácsot adott a terhességem elején, megírom mi történt velem, már régen nem jelentkeztem.

Tehát a párom francia idegenlégiós, kijöttem én is Franciaországba. Itt megtörtént az, amit én már egy éve szerettem volna. Megfogant a mi kis angyalkánk 🙂 Örültünk neki nagyon, másrészt nagy volt a pánik, nekem semmilyen papírom nem volt még! És bizony nagyon bátrak voltunk, mert még fél évig nem tudtunk lépni. Még egyszer nem biztos, hogy ezt így be merném vállalni. 🙂

Tehát eltelt fél év és egy volt légiós barát segítségével, aki itt telepedett le Franciaországban, kaptunk egy randevuut. Egy héttel előtte már nem aludtam. Édesanyámnál volt egy kis gond, nem tudott kisfiút kihordani. Megfogant neki kettő, az egyiket pont 5 hónaposan vették el, nyitott gerinccel, a másik nyitott koponyával volt. 🙁 Haza nem tudtam menni családi körülmények miatt.


Tehát elmentünk a megbeszélt időpontra, egy nagyon kedves hölgy fogadott minket. Kaptam a kismamakönyvet, szokásos adatokat leírta, telefonált egyet és adott időpontot ultrahangra. Hát elég nyugtalan voltam, másik héten elmentünk a párommal. Dr.Parmentier az ultrahangos orvosom. Erős megjelenésű doki, de nagyon aranyos és kedves volt ő is. Párom vigasztalt, akármi is lesz mi összetartunk. Lefeküdtem de behunytam a szemem, nem mertem ránézni a monitorra, nem akartam rosszat látni. Megfogadtam csak akkor nyitom ki a szemem ha azt hallom hogy minden rendben van.

Anyukámmal már fogadást kötöttünk előtte, tartotta bennem a lelket. Én kislányra fogadtam. Közhiedelem…reggeli rosszullét 3 hónapig, az édességet kiló számra eszem. Anyukám azt mondta hogy fiú a pocim formája alapján. Na tehát a doki mondta hogy minden rendben, 25 centis, 519grammos kisfiunk lesz. Nagyon erős csontozattal és a kicsi szíve nagyon nagyon erős. 4D-be ment az egész.

Sosem láttam még ilyen arckifejezést, mint akkor a párom arcán. Nem is tudnám megfogalmazni. Nézte a lusta kicsi fiunkat. A doki ahogy rázta a pocakom, ásított egyet, elkezdte szopizni a pici ujjat és újra kényelembe helyezte magát. Nem tudom leírni milyen boldogok voltunk.

Még azon a héten megint egy másik helyre kellett menni ugyanahhoz a hölgyhöz. Vittük neki az eredményeket, nem tudom Magyarországon hogy működik, nekem első baba, azonnal kézhez kaptunk mindent fotókkal együtt. Mondta a hölgy minden rendben van a kicsivel és hogy most megvizsgál.

Elég váratlan volt, lehet említette, de elég kacifántos ez a francia nyelv. A jó oldala hogy nem volt időm izgulni, ez volt az első nőgyógyászati vizsgálatom. Tehát számomra még mindig nem tiszta a hölgy funkciója ő csinálta ezt is. Kenetet vett. Volt vele egy másik hölgy, ő csinálta volna eredetileg de annyi kérdést zúdítottam rá, hogy szólt, hogy nem bízok benne, őt ismeri jöjjön már ő mégis.

Nagyon figyelmes volt, mondta őt nézzem végig, szóljak ha faj vagy rosszul vagyok. Ez megvolt, néztük a baba szívhangját, vérnyomást és súlyt mértünk. A végén kaptunk randevut vérvételre, ez a jövő héten lesz. Nem tudom mi van még hátra, merre kell még menni, de nagyobb a boldogságunk, hogy a kicsi egészséges. Hatalmas kő esett le a szívünkről. Örülök, hogy itt fogok szülni, nagyon kedvesek itt, a fejlettségi szintet meg sem kell említsem. Van még hátra 4 hónapom, remélem minden rendben lesz a picurkával.


Ha valakit érdekel, megírhatom a folytatását is a sztorinak. Küldök néhány képet is a galériába 🙂

Üdvözlettel: Noémi


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!