A múlt héten több komor történet is érkezett, és egyetlen vidám, jó hangulatú levél. Most ezt választottam, hogy ne mindig a problémákról írjunk.

Egy pozitív történet is legyen, nem igaz?

A lényeg, hogy én a magánkórházat választottam. Nem a legdrágábbat ugyan, de azért komoly pénzbe került, és mindenért fizetni kellett. Cserébe tudtam, hogy nincs zsebbe dugott pénz, boríték, bonbon és egy üveg ital a szülés után. Pontosan megmondták, mire mennyit fizetek, hogyan jön össze az az összeg.

A kórház nagyon szép, nagyon kedvesek a nővérek, ápolók, orvosok is. A választott orvosomban maximálisan bíztam. Könnyű terhességem volt, teljesen komplikációmentes. Azt előre megmondták, hogy ha valami gond merül fel, ami előrevetíti, hogy a babával gond lesz a születése után, akkor nem szülhetek ott. Ugyanis nincs intenzív osztályuk, és megfelelő személyzetük sem erre.

Már időben összekészítettem mindent, mert az utolsó pillanatig dolgozni akartam, és ez sikerült is. Azért valamiből ki kellett fizetni a szülést.
Amikor elfolyt a magzatvizem, telefonáltam az orvosomnak, aki azonnal indult és minket is felszólított, hogy menjünk. A fájások még nem voltak vészesek, de örültem, hogy szakértő kezekben lehetek. Eddig minden sétagalopp volt, az egész kilenc hónap.

A nehezebb része most következett. A fiam egyszerűen nem akart kibújni. Tágultam, fájásaim erősödtek, sűrűsödtek, a fiam egy darabig eljutott, aztán semerre tovább. Már nagyon rosszul voltam, de nem mertek adni semmit, mert nem tudták, miért nem mozdul a baba, akinek a szívhangjai egyelőre jók voltak.
Vizsgáltak többen is, és kiderült, hogy a kiskópé arccal lefelé fekszik, és nem tud kibújni így. Próbálták megfordítani, hogy az orra felfelé legyen, de nem jártak sikerrel. Ekkor döntöttek úgy, hogy azonnal császár, mert a szívhangok kezdtek gyengülni, nekem már semmi erőm sem volt, csak feküdtem, mint egy darab fa. Közel jártunk a 24 órához.

A többire nem emlékszem, altattak, és megszületett a fiam. Szerencsére egészségesen, nem lett gond, a nózija lett egy kicsit nyomott, de talán mindenképp az lett volna. De ha tovább várnak, ki tudja, mi történik.
A továbbiak szintén teljesen pozitívak, mindenki nagyon kedves volt, szinte kinyalták a fenekünket. Segítettek mindenben, megmutatták akár százszor is, ha kellett a szoptatást, fürdetést, pelenkázást, öltöztetést. Semmit sem kellett vinni a kicsinek, mindent kaptunk. Cserélték a kötésemet, amikor csak kértem, és többször is kértem, mert összevizeztem a zuhany alatt. Minden teljesen rendben volt, indultunk haza.

A meglepetés ekkor ért, a számla ugyanis százezer forinttal nagyobb volt. Ja, nem császárra készültünk…

Mindent összevetve egy könnyű terhesség, majdnem tökéletes szüléssel.

F. Judit, Nagykanizsa



Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!