Szia Kedves Magdi!

Nagyon köszönöm a válaszod!

Az én történetem június közepén kezdődött. Amikor már a 3. terhességi teszt is pozitív lett. Akkor elhittem. Mert én 38 éves vagyok, ill. pár nap múlva leszek. Akkor még azt gondoltam ez lesz a legszebb szülinapi ajándék.


És türelmetlenül mentem UH-ra, hogy végre lássam a még kis fekete pontot. Az orvos keresgélt, látott is valamit (2 mm-es), és kérte, hogy 2 hét múlva menjek ismét, akkor már biztosan látni fogja a petezsákot. Nem is kenődtem el, hisz ez még korai, nem is láthatják, csak én erőltettem annyira. 2 nap múlva mentem egy másik orvoshoz, aki aztán elkeserített. Nem lát semmit, valószínű méhenkívüli. HCG, kontroll, HCG, kontroll, és így tovább.
Állítólag nem elég gyors ütemben emelkedett a hormonszint. Ekkor 797 IU/l volt. Kb. a fogantatástól 3. héten.

Én bíztam. Aztán este leestem a lépcsőn itthon. Másnap reggel kezdődött a vérzés. Este fájdalmat is éreztem, bementünk a kórházba. Felvétel. “Megnyugtattak”, az esésnek nincs köze a dologhoz, különben is vetélés, vagy méhenkívüli terhesség van. (Hcg:500) A 7 napos megfigyelés alatt a Hcg szintet, ill.a vérnyomást ellenőrizték, és persze UH, amin 5 nőgyógyász nem tudta eldönteni, vajon hol a terhesség.(Hcg:353,251,241)

1 hét után hazaengedtek, inkomplett vetélés diagnózissal. Otthon kezdődött igazán az erős vérzés és görcs, majd délután tusolás közben 2 , kb.2 cm-es szövetdarab esett ki belőlem. Ezt másnap bevittem a kórházba, megvizsgált egy sonográfus asszisztens, (lelet alapján teljesen negatív!?) orvos nem. Fájdalom, és vérzés fennált, de nem vizsgáltak.

Újabb kontroll Hcg: 309. Emelkedett!!! Visszarendeltek péntekre, múlt héten, abrasio és laparoscopia javaslattal.
Péntek reggel felvétel, és délután 16.30-kor rám került a sor, de “csak” abrasiot végeztek, hisz ügyeleti idő volt. Másnapra a testem sokkal jobban volt. De a lelkem, mintha meghalt volna egy részem, és ez azóta sem változott. Hiszem, hogy mindennek oka van, de nehéz ezt elfogadni.

Szövettani vizsgálat még nem készült el, viszont tegnap ismét Hcg-ko, 252. 3 orvos 3 félét mondott, nem bízom már senkiben. Mert még mindig nem zárják ki a méhenkívüli lehetőségét, hisz nem esett le a hormonszint.

Miért van az, hogy nincsenek megnyugtató szavak, mikor az ember szíve meghasad? Miért nem tudnak a mai világban egyértelmű választ, egyértelmű diagnózist felállítani? Jún. 18-án kezdődött, és a mai napon sem tudom még, hogy az én babám hol volt,(van?).

És igaz, 3 kismamával voltam egy szobában, akiknek nő a pocakjuk hál’ Istennek. És én vigasztaltam őket, mosolyogva biztattam, hogy nem lesz baj, az UH után mosolyogva együtt örültem, hogy szépen fejlődik a babájuk… Miközben nem éreztem, hogy közéjük tartoznék. Már nem. 3 napig voltam felhőtlenül boldog, hogy hahó világ kisbabám lesz!!!! Tudja meg mindenki!

Csütörtökön megyek vissza Hcg ellenőrzésre, és csak a félelem maradt, hogy mi lesz ha még mindig nem jó. Senkit sem hibáztatok, és hiszem, hogy lesz egy baba, aki minket választ szüleinek, aki majd úgy fogja gondolni, velünk kell, hogy ÉLJEN!!!!!!!

Ha gondolod, kiteheted ezt, hogy mások is elolvassák!
Köszönöm, hogy elolvasod, és megértesz!!!

Üdvözlettel:
Barabás-Valaska Ibolya Szombathelyről


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!