Szia Magdi!

Én nem a szüléseimről, terhességeimről írnék, hanem inkább az aktuális problémámról, ami  a gyermeknevelés kérdéskörébe tartozik.

Olvastam sok írást ezen az oldalon, és úgy gondoltam, ide megírhatom. Mert Te itt felvállalod a történeted és az érzéseidet is, és úgy érzem, nem ítélsz.
Remélem, nem tévedek. Sokan csak általánosságban tanácsolgatnak. De nem is tudják sokszor, miről beszélnek. Nyugodtan tedd csak közzé az egész levelet, csak az elérhetőségemet ne. Köszönöm.

Tehát a gond a gyermeknevelés, kokrétan a negyedik gyermekem fegyelmezése. Alig egy éves, már jár, és nagyon rossz. Ő a negyedik fiam. A testvérei 13, 9 és 4 évesek. Igyekszem őket egyformán nevelni, ugyanolyan szigorral, ugyanannyi engedékenységgel.

De ő más. Persze, mindegyik más, szinte mindenben különböznek egymástól, de egy dolog eddig nem volt kérdés: ha nem szabad, akkor nem szabad.

Na, ez most nem megy. Kérdeztem másokat, de csak annyit feleltek, hogy biztosan másképp bánok vele, csak észre sem veszem. Meg hogy akkor szokott ez előfordulni, ha elkényeztetnek egy gyereket.

Nem tudom nagyon elkényeztetni, anyagilag biztosan nem. Mi egy átlagos család vagyunk, akiknek nem lett könnyebb az elmúlt években, sőt. A férjem rengeteget dolgozik, alig van itthon, csak hétvégenként. A két nagyobb gyerek suliban, a két kicsi itthon velem.
Mindegyiknek ugyanazt az értékrendet igyekszünk átadni. A tiszteletet, a becsületet, a rendet, megbízhatóságot. A legkisebb, Ádám még alig beszél néhány szót, de a „kéjem” köztük van. 🙂
Nagyon büszke vagyok rá, de fogalmam sincs, hogyan tanítsam meg neki azt, hogy valamit nem szabad. A másik háromnak elmondtam, igaz, nem egyszer, hanem sokszor, hogy valamit miért nem szabad. És nem is csinálták. Megértették.
De ez az ördögfióka csak félrehajtja a fejét, szempillát rebegtetve mondja, hogy „kéjem”, és ezzel megengedettnek tekinti az adott dolgot.
Néha vicces, de muszáj következetesnek lenni, mert például a konnektort nagyon érdekesnek találja. Mindennel próbál belenyúlni.
Persze, már vettünk vakdugókat, de nem értem. A másik három nem akart belenyúlni, amikor azt mondtam, hogy nem szabad.
Ő vajon miért más ennyire és pont ebben? Hogyan tudnék rá hatni, amikor a szép szó, az ezerszer elmagyarázás nem segít?
Nyilván egy idő múlva megtanulja. De a konnektoron kívül is vannak még veszélyes dolgok otthon is, meg mindenhol.
Meg sem fordult a fejemben, hogy létezik olyan gyerek, aki nem érti, ha nem szabad. Nálunk nem voltak különösebb óvintézkedések eddig semmire, mert nem volt rá szükség. Most már van.

Néha arra gondolok, hogy visszakapom az élettől, hogy megszóltam az egyik anyukát, igaz, csak gondolatban, hogy miért nem tudja elmagyarázni a gyerekének, hogy nem csavarjuk ki a másik kezéből a játékot. És most én is átélem…

Néha úgy érzem, a negyedik fiammal kudarcot vallok, mint nevelő. Úgy látszik, itt most ő a nevelő, és nekem kell tanulnom.

Gyermeknevelés

Lassan fogalmam sincs, mit tegyek, csak az biztos, hogy az elveimmel ellentétesen nem szeretnék cselekedni. Tehát nem szeretnék verni, odacsapni, kiabálni, büntetni. Ha ötletet vagy tanácsot kapok, akárkitől, vagy csak tapasztalatot, hálás lennék. Más is van ilyen helyzetben?

Üdvözlettel
Lakiné Heni



2 hozzászólás

  1. Anita
  2. Magdi

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!