Kedves Piszénpisze.

Mióta megtudtam, hogy terhes vagyok, azóta olvasgatom cikkeidet hétről hétre.. mindig vártam, hogy elteljen egy újabb hét, és megtudjam, hogy az én pici babám mekkora és mije van már meg. Több történetet olvastam itt, ami sokszor segített, és most 10 héttel a szülés után úgy döntöttem, hogy én is meg szeretném osztani mindenkivel..

Angliában élek, és mikor megtudtam hogy terhes vagyok, nem akartam elhinni, hisz “otthon” az exekkel próbálkoztam többször is, de sose sikerült. Mostani párommal meg elsőre. Terhességem jól alakult, leszámítva egy-két fertőzést, meg a szokásos fájó derék és társai problémát.

Dolgoztam a 38. hét végéig. Hozzá kell tennem, hogy itt nem igazán van terhesgondozás.. de a szülészeten rájöttem, hogy nem is lett volna értelme, mert egyszerűen nem értenek semmihez. Itt mindent a szülésznők csinálnak, orvos nem látott egyszer sem.


Március 9-re voltam kiírva. Ez egy vasárnapi nap volt. El is kezdődtek a fájások este 9-kor. 10 percesekkel. Ez így ment hétfő délutánig. Délben meg találkoztam a szülésznővel. Mondtam neki, hogy vajúdok, a válasz csak annyi volt, hogy első gyereknél elhúzódhat.

Hétfő este visszatértek a fájások de még mindig csak 10 percesek. Párszor volt 8 perces.. ez megint így ment kedd délutánig, amikor is megint abbamaradtak pár órára. Este a nyákdugó egy kis része eltávozott, aztán ezzel együtt a fájások is visszatértek. Természetesen csak 10 percesek, amik szerda délutánig tartottak. Aztán 2 óra szünet.. és újra 10 percesek.

Addigra már nagyon elfáradtam, hisz csak a fájások között aludtam pár percet, és ez volt a 3. nap. Anyukám mondta páromnak, hogy fel kellene hívni a kórházat, mert ez már nem normális, lehet valami baj van. A kórház kiküldött egy szülésznőt, hogy nézzen már meg.. megérkezett este fél 7-kor. Megvizsgált.. életemben ilyen fájdalmat nem éreztem.

A maradék nyákdugó is elment, a fájások között pedig már csak 7 perc volt. Igen ám, de 72 óra alatt csupán 3 cm-t tágultam. Azt mondta, vegyek egy meleg fürdőt, de meg min. 12 óra. max. 24 hátravan. Mondtam, én mar ennyit biztos nem birok ki. Negyed 8-kor távozott.

Párom csinált fürdővizet. Fel órán belül 5 perces fájásaim voltak, majd elég hamar követték a 2 percesek. Mondta párom, nincs mese menni kell. Igen ám, de már annyira fájt. hogy nem bírtam kijönni a kádból. Ő vett ki, és adott rám ruhát. A fájások már percenként jöttek.

Valahogy eljutottunk a kórházig, de csak a parkolóig. Onnan nem tudtam egy lépést se tenni.. de aztán bevitt valahogy. Kért nekem fájdalomcsillapítót. Beraktak egy szobába, megint megvizsgáltak. 4 cm-re tágultam. Haza akartak küldeni, hogy még nem fogok szülni.. párom kifakadt, és megmondta, mi nem megyünk sehova. 73 órája vajúdok, itt maradunk.


Fél óra múltán végre kaptam egy injekciót, ami persze nem hatott, és a fájások között már nem volt szünet. Szegény párom csak fogta a kezem és tehetetlen volt. Fejem lógott lefele, levegőt alig kaptam.. aztán egyszer csak nyomnom kellett. Megkértem, hogy szóljon valakinek mert nyomok, de 4 cm-re hova nyomjak? Viszont visszatartani se tudtam.

Mikor felállt mellőlem, akkor látta, hogy ömlik a vér belőlem. Rohant, mint egy őrült. Pár perc múlva jött egy team vizsgálgatni. Na hiszen.. én eszméletemet vesztettem. Csak egyszer nyitottam még ki a szemem, de addigra mar a műtőben voltam maszkkal a fejemen. Csak annyit hallottam, hogy szívjak bele mert jót tesz a babámnak.. ezután semmire se emlékszem. A babámat se láttam csak másnap délután.

Mint kiderült, nem lett volna szabad már fürdőt vennem orvos nélkül, mert valószínűleg ott elfolyt a vizem, és eszre se vettük. A baba szívverése leesett 50-re, én pedig majd’  2 liter vért vesztettem. Szóval sürgősségi császár volt.

Mi lett volna, ha hazamegyünk? Otthon halunk meg mindketten? Fogalmam sincs, milyen érzés szülni, de egy életre elment a kedvem. Minden szerdán sírtam, ha csak ránéztem este az órára és a pici fiamra.

Most már 10 hetes, egészséges és gyönyörű, és már én is jól vagyok. Igaz, a jobb oldalamba mindig van valami hirtelen belém álló szúró fajdalom, de már nem mondom senkinek, mert nincs értelme.. a lényeg, hogy túléltük.

Hát ennyit szerettem volna kibeszélni magamból, meg elmondani, hogy nem csak Magyarországon tojnak az ember fejére..

Köszönöm, hogy megírhattam.

Üdvözlettel:
Csilla


5 hozzászólás

  1. Olsovszky Tímea
    • Kelemen Csilla
  2. Kinga
    • Kazinczi László
    • Kelemen Csilla

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!