Egy régi olvasói levél:

Igen, közzéteszem, kedves FZA, pedig mára már kiválasztottam egy másik írást.

Kedves Piszénpisze!


Valószínűleg az írásom kiveri a biztosítékot, de nem bánom. Nem hiszem, hogy te nem ítélkezel senki felett. Ilyen ember nincs, mindenki megítéli a másikat. Még te (ti) is!

Kíváncsi vagyok, vajon közzéteszed-e a történetemet. Mások véleményére nem vagyok kíváncsi, a döntésemet meghoztam, de azt akarom, hogy ne csak az egyik, a „jó” oldal legyen jelen mindenhol. Tehát.

Császárral fogok szülni. Jelenleg a 33. héten tartok, és úgy tűnik, minden rendben van. Nem híztam sokat, nem vagyok beteg, minden értékem jó. Még dolgozom is, terveim szerint a legvégéig.

És úgy döntöttem, még mielőtt terhes lettem volna, hogy császárral akarok szülni. Teljesen mindegy, mit lehet és mit nem. Eszerint kerestem meg az orvosomat is, aki megértett, és segít is mindenben. Az okaim egyszerűek: ezt tartom jobbnak a magam és a baba szempontjából is.

A sajátom talán érthető. Nem bírom a fájdalmat, és félek a szüléstől. Semmi kedvem órákon át kínlódni, amikor egy fél óra alatt túleshetek az egészen.

A baba szempontjából is jobbnak tartom. Nem kell végigkínlódnia magát egy szűk helyen, nem kell neki sem órákat préselődnie, nem fogja megtapasztalni, hogy fogóval húzgálják, meg hogy addig várnak, amíg majdnem késő lesz, és addig ő szenved. Így tiszta a kép.

Mivel egészséges, rögtön utána megkapom és szoptathatom is. Olyan helyen szülök, ahol a kismama és a baba az első, nem pedig mindenféle protokoll.

Ahogy rengeteg példa mutatja, túl lehet élni a császármetszést, és minden olyan lehet utána, mintha szenvedve szültem volna. Spinállal fognak érzésteleníteni, már felkészítettek rá. Tudom, mi fog velem és a kisbabámmal történni.

Nem vagyok a természetes úton való szülés ellen, de nagyon felháborít, hogy mindenhol csak azt lehet olvasni, hogy ne akarjak császárral szülni, és nincs döntési jogom a saját testemről, egészségemről, életemről. Megértést sem kérek sehol és senkitől már, de utálom az ítélkezést. Nem kell a dolgoknak ilyen nagy feneket keríteni. Szerintem.

Persze rendben van, hogy szerintetek meg kell. Az a ti dolgotok, ahogyan ez az enyém. Biztosan több kismama is gondolkodik hasonlóan, csak nem meri kimondani, talán még magának sem.

Elnézést, ha sértő voltam, nem akartam az lenni. Elismerem, hogy indulat is van bennem bőven. Remélem közzéteszed az én véleményemet is.

FZA



20 hozzászólás

  1. Andrea
  2. A.matzi
  3. BNJudit
  4. Zsófimama
  5. Lia_c82
    • Magdi
      • Lia_c82

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!