Sziasztok!

Most olvastam a “Nem szeret a gyerekem” című írásotokat a honlapotokon és ebből fakadóan írom a bánatos levelem…
Valamelyest vigasztaló volt, de mégis kicsit másnak érzem az én problémám.

Az a helyzet, hogy szerintem a kisfiam (10 hónapos) jobban vonzódik a mamához, mint én hozzám. 🙁 Eddig is voltak olyan megmozdulásai, hogy átmászott a kezemből őhozzá, meg majd kicsattan az örömtől, ha látja a mamát, de tegnap csúcsosodott ki a bánatom, mert itt volt a család nagyobb része és az Ádám persze tartott tőlük, megint újdonság volt a nagy sokadalom, meg régen is találkoztak és az én drága gyerekem a mamához szaladt menedékért, nem hozzám, ott találta inkább a biztonságot, nem az anyjánál… 🙁


Ez olyan szíven ütött, h kint bőgtem a konyhában… 🙂 a férjem, meg a sógornőm vigasztaltak, de igazából nem tud senki meggyőzni arról, hogy ez nem olyan nagy gáz……Nekem kudarc és jól megcsappant az önbizalmam is. Nem tudom, mi az oka. Viszont nem tudom ennél jobban szeretni, mint amennyire szeretem, én nem tudom úgy elkápráztatni, mint a mama……

Igazából a lényeg az, hogy borzasztó érzés, ha a gyereked nem nálad keresi a vigasztalást, a biztonságot. A védőnővel beszéltem erről és oké, mondta, hogy a nagymamáknak nagy varázserejük van, meg igazából csak jó élmények kötik hozzá, én nevelem, pelenkázom, öltöztetem, amiket nem igazán tolerál mindig és hát az anyuka nem csak azt jelenti neki, hogy rózsaszín felhőkben úszkálunk, ha együtt vagyunk….

Ez még alá is írom, de azért azt gondoltam, h a lelke mélyén, krízis helyzetben 🙂 hozzám menekül, …. erre nem, hát, 50 kést döfött belém a helyzet. Igazából, ez a dolog aggaszt a legjobban. Minden gyerek anya öléből szemléli az idegeneket, anya a védőbástya, ott van a biztos búvóhely, és az én kisfiamnak nem én voltam ez tegnap….

Az egy sakk matt ebben a témában, hogy együtt lakunk a mamával, nem is tudom, h mászok ki ebből helyzetből, mert fogalmam sincs, mit csináljak… ?! Csak abban bízhatok, h ha nagyobb lesz változik a helyzet. Nos, hát, nekem ez az aktuális kínom…. 🙁 Hozzáteszem, mindig volt bennem egy titkos félsz, hogy szeretni fog-e a gyerekem… Végülis szeret, csak most úgy érzem, nem engem a legjobban…..

Előre köszönöm a válaszotokat, remélem, nincs nagy baj!

Üdv.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!