10+ apróság, amire anya gondol, pedig más is tudja

Annyi apróság van, amire csak anya gondol, ami neki természetes, zsigerből jön, tudjuk, vagy elég volt egyszer elmondani nekünk… ezeknek a nagy részére más nem gondol, pedig tisztában van vele. Tudja az apa, tudja a mama, mindenki, akine van gyereke, esetleg másképp látja, más a fontos, de nagy általánosságban tudja.

Mégis anya az, aki odafigyel. Igaz, a legtöbben csak a saját csemetéjükkel. Más oldalról nézve pedig nem igazságos, hogy az apáknak gyakran nem is szólnak egy csomó mindenről, mert anya dolga. Noémi gyűjtése.

10+ apróság, amire anya gondol, pedig mást is tudja

Csak néhány apróság, amire leginkább csak anya gondol:

A gyerek derekán megigazítjuk a ruhát, lehúzzuk a felsőt, ha letesszük és felcsúszott. Ez nem is mindig a megfázás ellen van, sokkal inkább csak úgy áll jól, úgy kényelmes, úgy szép. Legtöbbször pedig a mozdulat nem is tudatos.


Ha a karunkon visszük, odafigyelünk, hogy a lábán a nadrág szára a lehető legkevésbé csússzon fel, különösen hidegben és gyakran még akkor is, ha van alatta harisnya. Lábról könnyű megfázni, és még könnyebb nem észrevenni, vagy nem is gondolni rá, hogy a kicsinek baja lehet esetleg.

A gyerekeknek hosszú ideig Vigantolt kell adni. De mi az a Vigantol, honnan van, mennyi kell és mikor, milyen időszakban, hogy kell beadni… egyáltalán: valamit adni kell a gyereknek? Hasonló a helyzet a Konakionnal a piciknél.

Olyan vicces a babakocsis gyerekkel gyorsan gurulósat játszani, csak közben nem mindig figyelnek arra, hogy az útról nem lépünk le ész nélkül. (Ez a példa szerintem sok anyukára is jellemző.) A már járni tudókat gyönyörűen meg lehet tanítani arra, hogy körül kell nézni, és még élvezik is a feladatot.

Pelenkázásnál a kislányoknál fontos, hogy a popsi elölről hátra legyen törölve, semmiképpen sem fordítva. Ez egy hatalmas férfikéznek gyakran nehézkes, ezért a kényelmesebb (valóban az?) megoldást választva megemelik a babát, és szépen fordítva törölnek. Külön tanítás eredményeként a helyzet változhat. 🙂

A ruha ujját gyakran feltűrjük, de ez férfiszemmel követhetetlen. Feltűrjük, hogy ne lógjon bele az ételbe, de nem mindig tűrjük fel, ha leteszi a tenyerét az udvaron. Mi könnyen vesszük számításba a hideget, a hamarosan aktuális mosást, az eddig összegyűlt ruhák mennyiségét, a várható folt milyenségét… kívülről nézve hol feltűrjük, hol nem, ki érti ezt?

A babáknak kötelezően oltásokat kell kapniuk. De mikor, milyet, hová, mennyibe kerül, mi lehet a következménye, van-e otthon lázcsillapító vész esetére. Ez tipikusan egy olyan téma, amit ritkán beszélnek meg az apákkal, általában anyának magyaráznak, nekünk írják fel, nekünk mondják el a várható és lehetséges következményeket, tennivalókat. Ugyanez a helyzet a kötelező vizsgálatokkal, akár orvosi, akár védőnői.

Kint hideg van, kabát, sál, sapka a gyereken, és apa bemegy a babával egy meleg, szélvédett helyre. Nekünk gyakran fel sem tűnik, hogy automatikusan levesszük a kabátot, sapkát, visszük a karunkon, kigomboljuk a pulcsit – és a baba? Szegény ül beszíjazva a hordozóban, nyakig bebugyolálva, levegőt alig kap, a totyogón ott a vastag kesztyű, homlokán csorog a sapi alól az izzadság. Erre miért csak egy anya gondol?

Kézmosás! Evés előtt, után, kutyasimogatás után, kavicsgyűjtögetés után, ki mit tart veszélyesnek, kinek mi a heppje. Evés után a gyakran ragadós babakéz szép (és nehezen eltávolítható) nyomokat képes hagyni, evés előtt meg néha ki tudja, mit fogdosott össze a gyerkőc.
Ebben az a szép, hogy a gyerek hamar megjegyzi, hogy evés közben is kérje a szalvétát, ha inni akar, és a végén azonnal mosakodni akarjon, így apának lehetősége sincs megfeledkezni erről. 🙂

 A csomó anyapara, ami valóban az anyák sajátja. Figyeljük, hogy eleget egyen, hogy azt egye, amit kell, jajj, mi van benne, hogy készült.

Rendben van-e a bőre, normálisak-e a foltok, mitől van a koszmó, és múljon már el. Miért száraz a bőre, mit kenjünk rá, mitől feketedik a foga, mitől törik a körme. Olyan fura a széklete, valahogy nem olyan, mint máskor.

Normális-e, ha remeg, amikor nagyon vár egy ajándékot, rendben van-e, hogy mindig egy oldalra hajtja a fejét. Szépen fejlődik-e a lába, vagy lúdtalpas lesz, hol vegyünk cipőt és milyet.

Megfelelő-e a fejlődésének üteme, vagy már többet kellene tudnia esetleg, hová vigyük fejlesztésre, biztosan szüksége van rá egyáltalán? Melyik a legjobb kismotor, zenélő játék, nyelvtanfolyam, mozgásforma.

Tényleg igazságtalan, hogy mennyi mindenről csak az anyák tudnak, csak nekünk mondják, mintha apa nem is számítana. Ha az apa mesél valami jelenséget, néha megkérdezik róla az anyát is, mintha az apa beszámolója nem lenne megbízható, vagy érthető, hihető.




Közben az sincs rendben (szerintem), hogy teljesen természetes, hogy ezek és egy csomó más is anyai feladat, és legtöbbször még mi is természetesnek vesszük, hogy az apuka nem tud a D-vitaminról, hogy nincs képben az oltással, hogy este meddig ehet a gyerek, hogy mikor kell fogat mosni, hogy evés előtt illene megmosni a kezét. De hát ez a mi sarunk is.



2 hozzászólás

  1. Kyra
  2. Ms.Xixin

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!