Vendégposzt 🙂

Szerintem már eleve az nagyon jó, ha valakiben ez a kérdés felmerül, hiszen az azt jelenti, hogy fontos neki a téma. A fiatalabb anyukák talán nem csinálnak ebből túl nagy ügyet, hiszen általában jóval lazábban állnak a gyerekvállaláshoz.

A kor előrehaladtával azonban az ember egyre megfontoltabb lesz, és egyre görcsösebben tud aggódni azelőtt teljesen természetesnek tűnő dolgokért. Ugyanez történt vagy inkább történik velem is, hiszen Anyának lenni egy soha véget nem értő történet, és minden nap kérdések, aggodalmak sokaságával birkózom meg magamban…

Én úgy gondolom, hogy a női test és lélek úgy lett megalkotva, hogy belénk van kódolva minden ami az anyasággal kapcsolatos. Pontosan úgy, ahogy a kisfiúk alapból tudják, hogy a kisautó az ő játékuk és nem a babákkal kezdenek játszani. Más dolgunk nincs, mint előcsalogatni azt a tudást, ami mindannyiunkban ott van, és erre a legjobb módszer, hogy bízunk a saját ösztöneinkben.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell másokra hallgatni, de te és a kisbabád viszonyában ti ketten tudtok a legtöbbet egymásról, és általában mindenkinél más válik be. Én abban hiszek, hogy ha figyeltek egymásra, akkor egyszerűen ösztönösen ki fogjátok tapasztalni azt, hogy mi az, ami működik. Szerintem jó Anya akkor leszel, ha boldog és kiegyensúlyozott babát, gyermeket nevelsz. Ennek pedig egyetlen módja, hogy úgy elégíted ki az ő igényeit, szükségleteit, ahogy az neki a legjobb, de szerintem az is nagyon fontos, hogy közben te se sérülj.


Sok nőnél, akiben ez a kérdés felmerül, az okozza az aggodalom forrását, hogy a társadalmi normák sokszor elénk állítanak egy olyan anya-képet, amibe mi nem feltétlenül illünk bele. De hát nem vagyunk egyformák, és nem csak az a “jó anya”, aki a teljes életét, egyéniségét, függetlenségét stb. feláldozza a családért, a háztartásért vagy aki végtelenül türelmes, nyugodt és egy hangos szava sincs soha stb…

Persze most direkt túlzok, de szerintem a lényeg az, hogy mi magunk tudjuk azt, hogy minket mi tesz boldoggá, hogy mi milyenek vagyunk, és ha ehhez igazítjuk az életünket, ha nem akarunk mindenáron külső normáknak megfelelni, akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk, és sokkal többet tudunk adni a gyermekünknek is.

Vagyis szerintem eleve belénk van kódolva az anyaság, és attól a perctől hogy a picurka megfogan, ez fokozatosan felszínre is tör mindannyiunkban. A lényeg csak az, hogy bízzunk az ösztöneinkben és ne próbáljunk görcsösen megfelelni, mert szerintem ez nem egy feladat, hanem a lényünk egy teljesen természetes része!



2 hozzászólás

  1. Olsovszky Tímea
    • Kelemen Csilla

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!