A szülés utáni felépülés jellemzően kimarad a felkészítésből. Sem a terhesség tervezésekor, sem alatta, sem a szülésre való felkészüléskor nem beszélnek a baba érkezése utáni hetek és hónapok kevésbé kellemes (mondjuk ki nyíltan: szívás) részeiről.

Szerintem a legrosszabb az egészben, hogy két megkérdezett ellentétes választ ad, és a legtöbben megadják az átlagot, a nagykönyvben szereplő értékeket, de kihagyják azokat (a többségben levő) kismamákat és anyukákat, akiknél a dolgok másképp alakulnak.

Pedig az anyukákra sokszor kemény testi és lelki megpróbáltatások várnak, miközben mindenki, még ők maguk is elvárják, hogy legyenek boldogok, járjanak a föld felett 10 centivel, hiszen a legjobb dolog történt velük.

Ezt sokszor még megfejeli, ha van egy férj, aki nem ért semmit, és azt hiszi, a friss anyának semmi dolga a babán kívül, mindent tud ösztönből, semmije nem fáj, hiszen a terhesség és szülés természetes folyamatok.

Az már kimarad a számításból, hogy a szervezete brutális módon igénybe lett véve, még annak is, akinek a terhessége problémamentes volt, hogy a teste mindenkinek megváltozik, és a szüléssel bizony nem állnak vissza a dolgok (testrészek) a normál kerékvágásba (helyükre). Ez igaz a természetes és a császárral szült anyukákra is.


Nem tesz jót sokszor az anyós, akinek milyen nehéz dolga volt, és mégis zokszó nélkül viselt mindent, mert akkor még nem találták ki az úri módit, a szülés utáni depressziót, amire különben sincs semmi ok. A szülés után ő már szaladt, és vezette a háztartást… Tisztelet a kivételnek.

Tovább rombolnak a friss anyukák szavai is, akik nem merik még talán maguknak sem bevallani, hogy utálják a testüket, hogy fogalmuk sincs sokszor, mit és hogyan csináljanak, hogy mindenhol fáj és ők is otthagyják a vasalnivaló felét, hogy ők sem úgy állnak a szex kérdéséhez, mint a terhesség előtt.

Szülés után – amiről a leginkább nem beszélnek

  • a megváltozott test, és külön az egyes részek:
  • mellek (formájuk, bőrelváltozások, csöpögés),
  • has (nem megy vissza, csíkos),
  • gát és szeméremrészek (fáj, duzzadt, vörös, nem nedvesedik úgy, sündisznó van a lábak között),
  • bőr (lóg, csíkok, pöttyök),
  • utófájások (szoptatáskor nagyon jellemző),
  • vizelési és székrekedési gondok,
  • többször ájulás, vérszegénység,
  • izzadás és hidegrázás.
  • Lekicsinylik az utólagos egyéb fájdalmakat, amikre gyengeség (hiszen szoptatsz, nem?!) gyógyszert kérni, és elfelejtik, hogy a babának többet árt egy zombi anya, mint egy kevés fájdalomcsillapító.
  • Tabu a depresszió, amiről bár sokat írnak, valahogy mégsem igazán hasznos. Senki sem mondja meg a tuti módját, hogyan lehetne a környezetet rávenni, hogy vegyék komolyan a tüneteket, hogy nem csak nyüszítés az egész, hanem komoly gondról van szó.
  • Megváltozik a szexhez való hozzáállás, a késztetés, az érzések, a szexről való gondolkodás is sokszor, hosszabb vagy rövidebb időre.
  • Senki sem mondja, hogy a császármetszés utáni felépülés nem csak annyi, hogy van egy varrat, egy műtéti heg, aminek be kell gyógyulnia.
  • Senki sem beszél azokról, akiknek nem csak „sima” császármetszésük volt, hanem valami komplikálta is a helyzetet (pl. új méhszájra van szükségük, vagy véralvadási gondjuk van).

Elvárnánk magunktól, hiszen a környezetünk is megteszi, hogy a szülés után legkésőbb hat héttel (hiszen akkor van a kontroll), már minden legyen a régi, minden haladjon a megszokott módon az életünkben.

A szülés utáni felépülés

Senki sem mondja, hogy a változások hónapokig zajlottak, 9 hónap kellett, hogy a pocak szép nagy legyen, kialakuljanak a csíkok, a bőrön a pöttyök, zsibbadjon a kezünk, aztán szülünk így vagy úgy, de annak is nyoma marad.

Nem elég hat hét, hogy minden helyreálljon, kell sokszor kilenc hónap, de sokaknak több, másnak kevesebb. Van, aki látszólag jól van, csinos, lefogyott, szépen öltözik és kozmetikába jár. De lehet, hogy ő is depressziós az álarca mögött, lehet, hogy ő sem kívánja úgy a férjét, mint azelőtt, és lehet, hogy ruha nélkül ő sem áll a tükör elé.

Felesleges irreális elvárásokkal indulni el az új úton. Hiszen minden visszavonhatatlanul megváltozott. Anyuka született, új testtel, új lélekkel. Van, hogy nagyon hasonlítani fog a régi önmagára, és lehet, hogy teljesen megváltozik. Személyiségtől és bizony a környezettől is függ.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!