Na, ezzel sem vagy egyedül. Vajon mertél róla szólni valakinek? Látja a környezeted, hogy nincs minden rendben veled? Rosszabb esetben kedves (?) tanácsokat is kapsz: szedd össze magad; van egy gyönyörű kisbabád, örülj neki; másnak sokszor ennyi gondja van; foglald el magad, akkor nem lesz időd annyit agyalni.

Egy kedves férj ismerősöm a feleségének elhúzódó (két évnél tovább tartó) szülés utáni depressziójára csak ennyit mondott: az elején kellett volna visszarugdalnom az életbe. Hát ezek nem kivitelezhetők. Ha ilyen tanácsok után te újra vidám leszel, szépen összeszeded magad, akkor te nem vagy (voltál) a szülés utáni depresszió szenvedő alanya.

Meglepetés! Vagy mégsem?

Tulajdonképpen csodálkozni nem lehet rajta. A friss anyák nem mernek arról beszélni, hogy milyen a valóság, mert ciki, szégyellnivaló, inkább csak a szép és kellően rózsaszínű dolgokról esik szó. Ha segítség, vagy csak tanács kellene, hamar szembesülsz azzal, hogy az általánosságokon túl senki sem tud biztosat mondani, hiszen nem vagyunk egyformák, a babák sem azok, és a helyzetünk is eltérő.

Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt törik össze a szép nyugodtan alvó, mindig mosolygó, kellő tempóban gyarapodó baba képe, és kerül a helyébe a sokat síró, hasfájós, nehezen elalvó kicsi, aki még nem tud ügyesen szopni. Baj van a tejmennyiséggel, és lehetne sorolni a végtelenségig, amivel az anyák csak otthon szembesülnek.


A gondolatok, és így a témák közül is törlődik minden, ami nem a babához, anyasághoz köthető. Ezt viszont ritkán tolerálják a barátok, család, férj. Nem esik szó a terhesség előtt és alatt a csomó plusz feladatról, ami az anyukára vár. Igen, a pelenka eldobható, de az üvegeket sterilizálni kell, meg tápszert elkészíteni, meg megfelelő módon, pózban, technikával szoptatni, gyakran közben dolgozni, pompásan ellátni a háztartást. Nem csoda, ha alvásra nem jut idő, minőségi meg pláne, és apa is kipurcan egy idő után.

A szülés utáni depressziónak fajtái is vannak aszerint, hogy mekkora a baj. Tulajdonképpen még a terhességi depressziót is ide kellene venni, mert közvetlen előzménye lehet a szülés utáninak, de hát időrendben nem fér bele.

Baby blues

Ezt hívják a gyermekágyi szomorúságnak, és kifejezetten gyakori. Akár azt is mondhatjuk, hogy ez a normális, hiszen az anyukák nagyjából háromnegyede (50-80%) érintett. A baj vele az, hogy hosszabb távon könnyen átmegy depresszióba, ami már súlyosabb állapot. Itt még „csak” szomorú vagy, ingerlékeny, és határozottan szeszélyesnek tűnsz, a végtelen boldogság és a sírógörcs között csak egyetlen pillanat telik el.

A baby blues a szülés utáni napokban szokott jelentkezni, és nem tart a végtelenségig jó esetben. Ez az első nagyon fontos pillanat, amikor a családnak nagy szerepe van abban, hogy ez az állapot ne súlyosbodjon. Ha legyintenek, meg nem vesznek komolyan, te magadba zárod, akkor könnyen találod magad a depresszió áldozatai között.

Szülés utáni depresszió

Ezt már nem tapasztalja meg annyi anyuka szerencsére, az arányuk 12-15% körül van, de azért ez is jelentős számnak mondható. A gyermekágyi depresszió kicsivel később várható, mint a baby blues, de még a szülés utáni első hónapban. Lehet folytatása a gyermekágyi szomorúságnak, de kialakulhat attól függetlenül is.

Itt már nem csak szomorú és nagyon fáradt vagy, hanem szorongsz is, étvágytalan vagy, feledékeny, alvászavarokkal, a reménytelenség érzésével küzdesz, képtelen vagy dönteni egyszerű kérdésekben, bűntudat kínoz, értéktelennek érzed magad. Egy idő után elfog a rettegés, hogy el tudod-e látni a kisbabádat, vagy jellemző lehet a másik véglet is, hogy csak a babával törődsz, magaddal semmit.


Hogy ez meddig tart? Ha nem kapsz segítséget, akkor sokáig. Minden területet érint az életedben: a női szerepedet, a párkapcsolatodat, az anyai énképedet, az egészségedet, önértékelésedet, és a legrosszabb, hogy hatással lehet a kicsi fejlődésére, lelkivilágára is.

Szülés utáni pszichózis

Ez szerencsére nem gyakori állapot, de sajnos előfordul. A kisbaba ellátására ilyenkor az anyuka képtelen. Ez leginkább a 3-4. hónap körül szokott jelentkezni. Igen veszélyes, gyakran a kicsi testi épsége is veszélybe kerül. A még „jobban észnél lévő” anyukák inkább magukat bántják, hogy megóvják a kicsit. Rémes tünetei lehetnek: szélsőséges hangulat, hallucinációk, fura viselkedés, téveszmék. Ez az, ami magától megoldódni nem fog, egyedül az anyuka kilábalni belőle nem tud, kórházi kezelésre van szükség.

Jelek és tünetek

  • Negatív gondolatok, hozzáállás, étkezési és emésztési gondok.
  • Sírógörcs, a gyermek utálata, pl. mert sír.
  • Dezorientáltság, feledékenység: szemét megy a mosógépbe, ruhák a hűtőbe, kenyér a kukába.
  • Gyakori pánik, másoknak és a babának irreális féltése.
  • Nem tudod gondozni a kicsit, nem szoptatod, nem teszed tisztába, a létezéséről is szeretnél megfeledkezni.

Ez egy ördögi kör, mert ezért bűntudat gyötör, rossz anyának tartod magad. Közben magaddal nem törődsz, nem eszel, nem fürdesz. Csúnyának, értéktelennek érzed magad, aki nem kellhet már senkinek sem. Örökösen fáradt vagy, de még aludni sem tudsz. Előkerül a halál gondolata is.

Amivel orvoshoz kell(ene) fordulni:

  • ha már rögeszmék, hallucinációk kínoznak
  • állandóan kimerült vagy, túl sokat vagy túl keveset alszol (lennél képes aludni)
  • apatikus vagy, a halálra gondolsz
  • pánikrohamok
  • közömbös vagy ellenséges vagy a kisbabáddal
  • nem törődsz magaddal

Számíts rá, ha …

Természetesen a hormonok hatását nem szabad kihagyni a számításból, de van még más is, ami hajlamossá tehet a szülés utáni depresszióra:

  • Terhesség előtt is depressziós voltál, és még a gyógyszeredet sem szeded,
  • első babás anyukák, akik későn szülnek,
  • ikerterhesség,
  • akik nehéz terhességgel-szüléssel küzdöttek,
  • koraszülött lett a baba, esetleg beteg is,
  • nincs a közelben család, barát pl. költözés miatt, rossz a kapcsolatod a saját anyukáddal,
  • gond van a férjeddel, nem támogat, nem akarta a babát,
  • te nem akartad a babát, úgy érzed, lemondtál róla valamiről, akár az életedről.
  • Plusz örökölhetted a hajlamot a családból, vagy
  • gyászolsz éppen.

Van segítség! (?)

Igen, van. Szakemberé. Elsősorban azt kell megállapítni, hogy valóban erről van-e szó, ami néha egyáltalán nem könnyű feladat. Hasonló tünetei más betegségeknek is lehetnek, és lehet a depresszió másodlagos is, amikor az alváshiány vezet depressziós tünetekhez. A diagnózis felállítása után a kezelést a súlyosság és az időtartam határozza meg. Fontos kérdés még, hogy előtte is volt-e depressziód, bármilyen lelki betegség, szoptatsz-e, milyenek a családi és egyéb körülményeid. Az orvos feladata eldönteni, hogy terápiára, gyógyszerre, életmódváltásra van-e szükséged.

Imádom az olyan tanácsokat arra vonatkozóan, hogy mit tegyen az anyuka. Mert sajnos túl sokat egyedül nem tehet. Ez egy ördögi kör. Könnyű mondani, hogy fogadd el a változásokat, hogy már nem az vagy, aki a terhességed előtt voltál. Könnyű tanácsolni, hogy legyen valami örömforrásod. Ez alapvetően egy jó tanács, de vannak anyukák, akiknél a megvalósíthatósága a lehetetlent súrolja. Mert egyedül, gyakran pénz nélkül igazán nehéz megoldani. És sokkal könnyebb feladni, mint addig gondolkodni, próbálkozni, kísérletezni, amíg akad valami, ami kimozdít.

Az is okos gondolat, hogy ne akarj tökéletes lenni, de hát pont ezzel igazolod saját magadnak, hogy nincs semmi bajod. Mert az első lépés ez: valami baj van. Felismerni. Kimondani. Akkor is, ha legyintenek, kinevetnek, dühöngenek érte. Addig mondani, amíg valaki (akár idegen) meghallja, és meglök a helyes irányba: az orvos felé.

Mivel „imádom”, ezért álljon itt néhány tanács:

  • Gondolj arra, hogy senki sem tökéletes, még ha azt is mondja magáról. A szomszéd lány is kínlódik. Nem érdemes tehát magadat máshoz hasonlítani, hogy lám, neki milyen szuperül megy. Nem megy neki sem, csak ő is hallgat.
  • Csak a valóban fontos dolgokkal foglalkozz. Legyenek célok, aprók, mint egy mosogatás, vagy hajmosás – és legyen értük jutalom (úgy értem: jutalmazd meg magad)! Egy csoki, egy fagyi, egy séta, egy könyv, bármi, ami épp jólesik.
  • Ha sikerül, találj valamit, ami örömet okoz. Ez ilyenkor nem könnyű, mert a negatív gondolatok kiszorítják, eleve ellehetetlenítik. De ha őszinte vagy magadhoz, és nem befolyásol, hogy mások szerint minek kellene annak lennie, ami örömet ad, akkor találni fogsz valamit.
  • Találj valakit, akár neten egy arctalan idegent, akinek lehet panaszkodni. Aki nem oktat ki, megdicsér és veled örül vagy bánkódik, aki hagyja, hogy te beszélj, és nem őt kell hallgatnod.
  • Nagyon kell a támogató család, barátok. Ha nincs? Akkor piszok nehéz helyzetben vagy. De nem vagy egyedül.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!