Szomorú anyukák: a baby blues

Megszületett a várva várt kisbaba. Boldog vagy, terhesség és szülés kipipálva, jöhetnek az örömteli, ünnepnapnak is beillő rózsaszínű hétköznapok a babával. De egy kisbabával egyedül (még segítséggel is) otthon lenni sokkal inkább fárasztó, rémisztő, elbizonytalanító tud lenni, mint üdítő. A baby bluesról, vagyis a gyermekágyi szomorúságról.

Nyilván nagy öröm, de egyben nagy kihívás is, ráadásul úgy, ahogy sosem gondoltad volna. Sokan érzik magukat rosszkedvűnek, szomorúnak a szülés után rövid idővel, és látszólag ok nélkül. Hiszen a baba szép, egészséges, te könnyen regenerálódsz, van segítséged, egy szerető párod, minden megy, mint a karikacsapás, akkor mi a csudáért sírsz néha, egyre gyakrabban?

A baby blues

Kimerültnek érzed magad, képtelen vagy aludni, csapdába estél, és ettől egyre idegesebb leszel. Változik az étvágyad, megnőhet, de akár totál “el is múlhat”, lehetsz ingerlékeny, már most azon aggódsz, hogy jó anya leszel-e, mi több: már most jó anya vagy-e.

Azon is rágod magad, hogy talán számodra ezt az érzést jelenti az anyaság, és esetleg sosem lesz jobb. Talán úgy gondolod, nem szereted (eléggé) a babát, még hálátlan is vagy, mert jól kellene érezned magad, de mégsem vagy rá képes.

Nyugi!

Ezeket az érzéseket az anyukák közel háromnegyede megtapasztalja. Nem kell meglepődni, nem kell zavarban lenni, nem kell szégyellni, és nem szabad lelkifurdalást érezni még akkor sem, ha mások szerint rosszul csinálod, túl jó dolgod van, mit nyafogsz ennyit, bezzeg az én időmben…


A szülés után a test gyorsan változik. Még akkor is gyorsan, ha te csak azt látod, hogy még mindig ott vannak a kilók, a hurkák, a csíkok, nem férsz bele semmibe. A változások egyelőre belül zajlnak, megváltozik a hormonok szintje, megindul a tej, te meg teljesen kimerült vagy.

Aggódsz a gyermek egészségéért, talán megérted, hogy nem csak baba, de anya is született, és alkalmazkodnod kell egy teljesen új rutinhoz, új feladatokhoz, átérzed a felelősséget, ami megrémít. Elsöpörnek az érzelmek. Baby blues. Üdv a népes táborban.

Ami jó hír…

hogy a baby blues nem betegség (még), el fog múlni. Semmi különös kezelésre nincs szükséged, csak (!) a család támogatására, igen, még az anyósodéra is, a barátok segítségére vagy legalább megértésére, némi nyugalomra és bátorításra, és persze időre.

A legfőbb feladatod magaddal szemben: pihenj! Amennyit csak tudsz, akár 10 percet, ha annyi jut egyszerre. Ne várd ki az estét, hogy majd éjjel alszol, addig meg szédelegsz, mert nem lesz jó vége. Az éjszaka milyenségét előre garantálni nem lehet… vagyis de, ha fáradt vagy, tuti 8-szor kelsz, szoptatsz, pelust cserélsz, ágyneműt mosol, sétálsz és babát ringatsz. Másnap pedig minden kezdődik elölről.

Tehát: pihenj, dőlj le mindig, amikor csak akad 10 perced. Még akkor is jobban fogod érezni magad, ha nem alszol, csak épp pihenteted kicsit a szemed, a lábad, hátad. Az alvás- és pihenésmegvonás a legrosszabb, ami elképesztő dolgokat hozhat magával később, ne is kezdj bele.

A baby bluesról, vagyis a gyermekágyi szomorúságról.

Szólj a párodnak, barátoknak, családnak

Segítség kell, nincs mese. Gyakran annyi is elég, ha megnyugtatnak: jól csinálod, jók az ösztöneid, bátran hallgass rájuk. Segít, ha elismerik, hogy nagy dolgot vittél véghez, és folyamatosan egy teljesen új szerepben játszol egyelőre ismeretlen hangszeren, de nem adod fel.

Legyen természetes nekik is, hogy túlterhelt vagy, és ha már nem segítenek, legalább ne piszkáljanak, de még jobb lenne, ha megfőzne valaki helyetted.

Segít, ha valaki csak meghallgat. Ha enged sírni, ha kell. Ha tudomásul veszik, hogy most nem a bulizásnak, a női csevegésnek egy kávézóban van itt az ideje. Szükséged van rá, hogy te is fontos legyél (legalább) magadnak, még akkor is, ha most úgy tűnik, nincs rá időd, menni fog amúgy is.

Segít az is, ha egy kívülálló szemével is felméred, közösen akár, hogy mik most a prioritások. Néha meglepő eredmények születnek. Ha erre adod a fejed, gondosan válaszd ki azt a személyt, akivel ezt megbeszéled…

Vajon ez már szülés utáni depresszió?

Gyakran összekeverjük őket, mert vannak közös tünetek. A lényeg: az első néhány hétben teljesen normális az érzelmi felfordulás, ami a baby blues. Viszont ha már hosszabb idő telt el a szülést követően, akkor kérj segítséget, ne szégyelld. Kérj akkor is, ha már volt a családban depresszió, vagy te már átestél hasonlón.

Rossz esetben senki sem fogja észrevenni, hiába is várod, a kívülálló nem mer beleszólni, a család meg csak azt látja, hogy otthon ülsz, babázol, mi ebben a nehéz? Szóval ha nem tudsz kilábalni a rosszkedvedből, az érzelmi hullámzásból, nem szűnnek a sírós rohamok, fordulj orvoshoz. Ne magad miatt. A baba miatt.






Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!