Tokofóbia – én is rettegtem a szüléstől

Ha már a vajúdás és a szülés gondolatára is eluralkodik rajtad a pánik, ha úgy érzed, ez egy megugorhatatlan akadály a számodra, ha mindenféle rémséget vizionálsz, ami akár meg is történhetne, akkor valószínűleg tokofóbiáról van szó. És nem, nem vagy bolond, sem kényes, sem hisztis. Ez egy betegség, amely terápiás kezelést igényel.

A legtöbben tartanak a szüléstől, akár az ismeretlen fájdalomra, a lehetséges komplikációkra, vagy úgy általában a mi vár rám érzésre gondolva. Ez teljesen rendben van. Ha azonban nem sikerül ezen túllépni, akár szakmai segítséggel, akkor kialakulhat egy szorongásos betegség, és ez a tokofóbia.

Egy irreális, nagyon erős félelem, amely szenvedést okoz, és kihat az élet főbb területeire, az emberi kapcsolatokra, a napi tevékenységek elvégzésére. A szüléstől való irracionális félelem csökkenthető szakértő segítséggel. Ez a segítség érkezhet az orvostól, védőnőtől, dúlától, perinatális tanácsadótól, segíthetnek a szülésre felkészítő támogató csoportok.

A tokofóbia fajtái

Elsődleges és másodlagos tokofóbiát különböztetünk meg a kialakulása szerint. Az elsődleges azokat érinti, akik még az első szülésük előtt állnak, jelen voltak egy rémisztő szülésnél, hallottak vagy olvastak róla, esetleg valamikor korábban szexuálisan bántalmazottak voltak.

A másodlagos oka leginkább egy korábbi szülési trauma, de lehet egy vetélés, egy terhességmegszakítás, egy halva szülés is. Ha a trauma nagyon súlyos, akkor egy újabb baba nagy valószínűséggel már nem fog születni. Kicsit külön, de mégis ide tartoznak azok is, akiknél a tokofóbia a terhesség alatti depresszió egyik tünete. Ilyenkor a kismama félti a babát, tart a halálától, attól, hogy nem tudja megszülni.


Hogy ez a betegség a kismamák között milyen gyakori, azt a szakemberek sem tudják megmondani a különböző számítási módjaik miatt. Mindenesetre 2,5 és 22% között van valahol. Az viszont biztos, hogy akinek már volt valaha mentális problémája, az nagyobb valószínűséggel szembesül még ezzel is.

Kísérő tünete lehet a terhesség alatti depressziónak, ha pedig nem sikerül a félelmet feldolgozni, akkor szülés után pánikrohamok, alvászavar, étkezési zavar is kialakulhat, és sajnos azt is okozhatja, hogy a friss anyuka képtelen a babáról gondoskodni.

A (leendő) anyuka döntéseire döntő befolyással bír. Aki szenved a tokofóbiától, az valószínűleg szívesebben szülne császármetszéssel, vagy egyáltalán nem is hajlandó vállalni a babát, esetleg már az ellen is mindent megtesz, hogy teherbe essen. Brit, svéd és finn tudósok adatai szerint a választott császármetszések 7 – 20 százaléka a hüvelyi szüléstől való félelem miatt történik.

Tokofóbia - én is rettegtem a szüléstől

Pedig a gond nem magával a gyermekvállalással van, sőt, a legtöbben határozottan akarnak is gyereket, csak a szülés az, ami szinte kontrollálhatatlan rettegést okoz, és irracionális döntések meghozatalára sarkall.

Tünetek

A tokofóbiához a jelenlegi tudás szerint csatolható legfőbb tünetek közé tartozik a gyermekvállalással kapcsolatban érzett erős szorongás és félelem; hogy az érzett félelem, szorongás és az ezekhez kapcsolódó érzések kontrollálása nem sikerül vagy nagyon nehéz; hogy a folyamatos szorongás már akadályt jelent a mindennapokban, úgy a családi, ahogy a munkahelyi életben is.

Amikor tokofóbiáról beszélünk, akkor a következők közül legalább 3 megjelent: félelem a fájdalomtól, a fizikai tünetektől, szorongás, hogy nem tudja megszülni a babát, rémálmok, indokolatlan gyengeség, természetes szülés helyett császármetszés választása, akár magának a teherbeesésnek a kerülése.

A tokofóbiához tartozhatnak tünetként a pánikrohamok, a rémálmok, alvás- és evészavarok. Az ebben a speciális szorongásos zavarban szenvedő kismama egy sor dologtól retteghet, ilyenek a születési rendellenességek, a baba sérülése szülés közben, a saját halál.

(Én nem tudtam, hogy ez egy betegség. Én nem akartam gyereket, mert azt hittem, meg voltam róla győződve, hogy műtőasztal lesz a vége, és én ott fogok maradni, és akkor ki marad a gyereknek. Az élet másképp hozta minden tekintetben. De tökéletesen meg tudom érteni ezt a fajta rettegést, amely a húsig hatoló fájdalomig képes fokozódni. Fontos tudni, hogy ez egy betegség, és muszáj értő kezeket és füleket találni. A ne hisztizz, és a más is túlélte, a ne is gondolj rá, valahogy úgyis lesz… nem segít. Árt.)

Forrás: Women And Birth, wiley.com


Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!