Persze nem mindenki számára mumus a beöntés. Van, aki el sem tudja képzelni, hogy anélkül szüljön, esetleg simán elviseli, mert úgy érzi, ha a kórház protokolljához hozzátartozik, nem tud mit tenni, és olyan is van, aki tiltakozik.

Nem minden kórházban alkalmazzák, érdemes kérdezni előre, hogy mennyire ragaszkodnak hozzá. Van, ahol attól függ, hogy a kismama hol tart a szülésben. Ha még nem ért el a kitolási szakba, akkor kap beöntést, egyébként meg nem. Egyes helyeken figyelembe veszik a kismama kérését, máshol a ne rinyálj elv van érvényben. Szóval mindenféle eset létezik.

Máshonnét is megnézve a kérdést érthető a tiltakozás is, meg az igény is. Van, aki a beöntés tényétől és elvégzésétől érez nagyobb szégyent, más meg attól tart, hogy a szülés közben székletet ürít. Van is ilyen, de ha meg is történik, nem káros, nem szégyenletes, gyakran előforduló helyzet.

A szülés közeledtével egyébként gyakori a hasmenés, amelyre azt szokták mondani, hogy tisztít, vagyis pont a beöntés szerepét végzi el, amelyre így nincs már szükség. Ráadásul beöntés ide vagy oda, szülés közben így is előfordulhat, hogy valamennyi széklet távozik.


Amit még fontos tudni a beöntésről, hogy élénkíti a bélmozgásokat, ami hatással van a méh izomzatára is, így pedig gyorsítja a vajúdást. A meleg víz hatására ellazul, ezáltal könnyebben tágul a méhszáj. A nagyon és méltán híres Ina May Gaskin is szülésindító módszerként jellemzi könyvében.

Hasznos lehet viszont annak, aki székrekedéssel küzd, a szülés után egy fájó gátsebbel felesleges kínlódás lenne még ezzel is küzdeni.

Saját tapasztalat

Beöntés
Ahol én szültem, ott kötelező a borotválás és a beöntés is. A beöntést így közvetlenül a borotválás után kaptam meg. Féltem tőle, és ennek hangot is adtam, de ez senkit sem izgatott. A kórházi protokoll előírta, rinyálásnak nem volt helye.

Eléggé kínos eljárásnak találtam. A következőképpen történt:

Lazítani kellett, szájon át kifújni a levegőt, majd egy nővér felhelyezte a csövet. Máshol említett síkosítóról, oldalt fekvésről nem hallottak. Viszont a nővérke előre szólt, amikor indította a vizet. Fájdalmas nem volt, kellemetlen annál inkább, de az is csak a szégyenérzetem miatt.


A beöntésre használt helyiségben (egy vizsgáló előszobájából függönnyel lekerített pici rész) nem volt wc, meg zuhanyzó, tehát vissza kellett érni a szobába. Addig mindenképpen ki kellett bírni, bár volt egy kismama, akinek nem sikerült, pont előző nap. Nagyon szégyellte magát, de egy rossz szót sem kapott, le a kalappal az ott dolgozók előtt.

Figyelmeztetett a nővér, hogy bár valószínűleg 15 percig nem fogom kibírni, azért tartsam, amíg csak bírom, és az első “adag” után ne hagyjam el a helyiséget túl hamar, mert három-négy hasmenéses jellegű székletre számíthatok. Tehát kellemetlen volt, nekem inkább kínos, de abszolút túlélhető.


Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!