Császár utáni gyógyulás – szubjektív

Itt most nincs tanács, ötlet, megoldás. Ez csak egy vélemény két mindenben különböző császár után.

Általánosan, mindenkinek megfelelő és beváló megoldást nem tudok. Sőt, senki sem tud. Hiszen nem vagyunk egyformák. Persze, rengeteg helyen meg lehet találni, hogy terhesség előtt sportolj, terhesség alatt se hanyagold a mozgást, erősítsd itt, ott, amott, mindenhol. Ez mind okos tanács alapvetően, de mint írtam, nem vagyunk egyformák.

Persze hogy segít, ha a terhesség előtt jó formában voltál, akkor bármit is hoz az élet, mindenképpen könnyebb lesz. De nem mindenki sportos természet. Vannak nagyon lusták, akik nem is vékonyak és izmosak, vannak “jogosan” lusták, akiknek az alakjuk miatt nincs is szükségük a folyamatos edzésre.

Nem mindenki tudja, hogy hamarosan, vagy mondjuk egy év múlva teherbe esik, és ezért előre felkészül, hátha majd császár lesz a vége… Az élet nem így működik.

Én nem vagyok sportos típus, pedig nem ártana. Lusta is vagyok hozzá, untat is, és mindig találok ürügyet, hogy ne kelljen megmozdulni. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy mindenki képes találni magának olyan mozgásformát, amit élvez, még én is. De nem gondoltam, hogy kellene.



A lényeg, hogy mire terhes lettem, egyáltalán nem voltam kisportolt, edzett, izmos. És ahogy elfigyeltem a kórházban, a legtöbb kismama szintén nem az.

Aztán ki garantálja, hogy a terhesség alatt tudsz majd mozogni bármit is? Ha fekvésre ítélnek, nem fogsz tudni csinálni semmit. Azt is megmondom, miért nem. Mert magadtól nem mersz mozdulni, hiszen megtiltották, és ha csak nem ez a végzettséged, szakmád, fogalmad sincs róla, milyen mozdulatokkal nem fogsz ártani a babádnak.

Erre mondják az okosok: ezért van a gyógytornász. Tényleg van. Utálom, amikor úgy osztja valaki (az okosok) az észt, hogy nem ment az adott helyzeten keresztül. Én megkérdeztem nem is egy gyógytornászt.

A helyzet az, hogy SENKI sem vállalja a felelősséget, hogy olyan mozdulatot engedélyez neked, ami a későbbiek folyamán egy esetleges bajért okolható. Érthető is, hiszen a te terhességed, miért vállalna érted bármilyen szinten felelősséget?

Nem találtam senkit, aki azt merte volna mondani, ezt és azt a mozdulatot csinálhatod, de mást nem. Csak annyit mondtak, ha az orvos fekvést mondott, akkor az fekvés legyen.

Az eredmény egy nem túl jó formában levő, és gyakorlatilag hónapokat ágyban töltő kismama, akinek a császár után hamar talpra kell állnia, mert senki sem kérdezi, hogy könnyű-e, vagy akarja-e, és mi volt az előzménye. Sehol sem szeretik a nyafogókat. De legfőképpen a gyermek nem kérdezi.

Császár utáni gyógyulás - szubjektív

Hogy mi a megoldás? Az akarat. Ha akarsz talpra állni, menni fog. Nem mintha lenne választás, talpra állítanak, és okkal. Az első napokban (hetekben) fáj (ez nem kifejezés), és kellemetlen, és húzódik, és félsz, hogy szétnyílik a sebed. Emelni nem szabad, és semmi megerőltetőt sem szabad csinálni.

Pihenni kell, napjában többször is, de fel kell kelni, menni kell, mosakodni, babát ellátni. Még hetek múlva sem kell nyolcfogásos menüt főzni, mosni és teregetni, bevásárló szatyrot cipelni. De pelenkát cserélni, szoptatni, egy teát megfőzni igen is lehet és kell is.

Két császárt csináltam végig, teljesen más körülmények között, más országban, más protokoll szerint. Ami közös volt, hogy fel kellett kelni. Nem volt vita. A második császárom csak egy mezei császár volt, nem volt extrával megspékelve, mint az első (ahol egymás után 3 műtét lett a vége), így a szülés utáni napon a kórház kertjében kellett tolnom a kórházi babakocsit, amiben leküldtek levegőzni.

Akarni kell. Észszerű határig. Mindenkinek szörnyen fáj, és fél, hogy baj lesz, és fáradt, és nyomi és minden pocsék. Segítséget merni kell kérni. Sajnos vannak esetek, amikor hiába tartod be az utasításokat, minden javaslatot, tanácsot, mégsem a legjobb módon alakul. Ezért viszont azokat okolni, akiknek könnyebb volt, se nem elegáns, se nem jogos, nem igazságos.

Csak egy tanács: a büszkeség is segít. Hogy megcsináltad. Persze senki sem fogja értékelni. A babának természetes, a többiek meg csak megkönnyebbülnek, és nem is tudják, hogy milyen szerencsések, hogy nem panasz minden szavad. De te tudni fogod.

(Akad kivétel a nővérek között. Aki kedves és még többet segít.)






Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!