Piszénpisze.hu  »   Szülés  »   Császármetszéssel  »   3 kérdés a császármetszésről

Hozzászólások

3 kérdés a császármetszésről — 3 hozzászólás

  1. Folyt.: … Hogy másfél évig szoptattam, ameddig igényelte a kislányom, és azért is hálás vagyok, hogy nem szorult meg a nyakára tekeredett koldokzsinor és megszulethetett az én egészséges 3 kilós, gyönyörű kisbabam. Ez a kis ráadás már csak a műtétnel derült ki és normál szüles eseteben nagy esély lett volna rá!
    Azt gondolom, ahelyett hogy itelkezunk inkább a saját gondjainkon, magunkban elmelkedjunk és hirtelen nem is lesz olyan fontos másokat bírálni.

  2. A császármetszesről…
    Lassan 2 éve született meg a kislányom, sürgősségi csaszarral altatasban, 18óra vajúdás után. A terhessegem alatt végig rettegtem a szüléstol, a gatmetszestol, a beontestol, a katetertol, a borotvalastol és a hasonló fájdalmas es “megalázó”, állítólag kötelező velejarotol! A 9. hónapra már végeztem a szulesfelkeszito tanfolyammal, szülési tervet készítettem és megbekeltem a ténnyel, hogy márpedig ki kell, hogy jöjjön az gyerek nincs mese és végülis ez egy természetes dolog, tobbezren vegigcsinaljak mindennap. Titkon az agyam mégsem akarhatta ezt igazán, mert majdnem 42hetesen, már egy napos kórház után indult meg spontán a szülés, mely végül el is akadt és nem tagultam tovább. Hiába az oxitocin, az epidurel nem használt, hiába próbálták 3szor új helyre szurni. Állítólag annyi fájdalomcsillapító volt bennem, hogy műteni lehetett volna már és mégis fájt. Én elég magas fajdalomluszobbel rendelkezem, de ez semmihez sem hasonlítható. 18ora után végül megkegyelmeztek az orvosok és bevittek műteni, elaltattak… A katetert nem usztam meg, akkor még ébren voltam, de az összes többi kimaradt-leszámítva a rengeteg kétkezi vizsgálatot-. Reggel 6kor vettek ki a babát, apa megkapta. Nem emlékszem, hogy pontosan mikor tértem magamhoz, kb. 2ora telhetett el, de már hoztak is a babát a megfigyelőbe, így 2oraval a műtét után már szoptathattam is -egészen 18honapos koráig-.
    Egyáltalán nem bánom, hogy császárral szültem, remélem a következő is az lesz. Nem hiszem, hogy emiatt kevesebb lennék, azoknál akik meg tudták szülni a gyereküket természetesen. Mindenesetre megszenvedtem érte. 10óra körül a saját labamon szálltam le az ágyról és csak a kórházi protokoll miatt nem setalhattam el a kórterembe -elég messze volt, valószínűleg nem is sikerült volna-.
    Annak ellenére, hogy a műtét után még 3-4 hétig kb. 3 naponta vissza kellett járnom a kórházba sebfertozes miatt és az első hetet egy antibiotikum kuraval kezdtük, egyáltalán nem éltem meg tragikusnak, vagy elviselhetetlenul fajdalmasnak az első napokat. A babám egesznap velem volt és csak ez számított. Csak a furdetesre adtam le. Harmadnap hazaengedtek és akkor már a tej is elindult. Nem tudom miért van ez a téma ennyire túlhajtva. Ha valaki nem akar egy gorogdinnyet kinyomni magából, mert retteg a fájdalomtól és stresszel miatta, az végül úgyis a mutoben köt ki. (akár nálam is lehet ez az ok, annak ellenére, hogy készültem a szülésre és próbáltam meggyőzni magam, hogy minden rendben lesz)
    Nem attól lesz valaki jó anya, hogy hogyan szüli a gyermeket…(sőt el tudom képzelni, hogy ha erőltetik a huvelyi szülést akkor nehezebb elfogadni utána a babát). Lathatuk olyat, aki megszuli a gyereket és magára hagyja, vagy meg sem próbálja szoptatni. Nekem ez sokkal furcsább, főleg hogy olyankor már az ösztön is erősebben működik.
    Mindenfelé esettel találkozhatunk, nem hiszem hogy bárkit biralhatnank a döntése, vagy a félelmei miatt.
    Végső soron szerencsésnek is érzem magam, hogy másfél évig szoptathattam, azért hogy vegul

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..