Óvtak minket, leginkább az óvónők. Kicsi még (ötéves), a rendszeres sport nem ekkora gyereknek való, hosszú az egész nap, más a napirend, nem is tudom, mennyi intelmet hallgattam végig.

A lányom év közben a BVSC-ben úszik hetente háromszor. Most nyáron választhattam: kihagyjuk az úszást, intenzív oktatásra megy vagy táborba. Ő a tábort szerette volna, hát mentünk.

Gondoltam, megérdeklődöm a pontos részleteket, de amint kiejtettem a tábor szót, már kaptam is egy kitöltendő szerződést és egy cipelendők listáját 🙂

A tábor hétfőtől péntekig tart, fél 8 és fél 9 között kell vinni a gyerekeket, és délután fél 4 és fél 5 között lehet elhozni őket. Az ára 15.900 Ft, ebben két étkezés van és a napi programok. A reggelit otthon kell megoldani, vagy út közben, kinek hogy sikerül. Az ebéd a lányom szerint minden nap finom volt (vagy ő volt nagyon éhes addigra), uzsonnára pedig általában szendvicset kaptak.

A gyerekeket három csoportra osztották, mindegyik csoporthoz több felnőtt is tartozott, akik felügyelték, oktatták, terelgették őket, vigyáztak rájuk. Mindegyik csoportnak volt egy sátra, az alá kellett teríteni a matracot, és tenni a cuccot. Ott pihentek, várták a többieket, majszoltak.


Minden nap kétszer úsztak, plusz egyszer strandoltak 🙂 , ez utóbbit nagyon élvezték. Az egyéb programok hivatalosan: karate, foci, ping-pong, sorversenyek, trambulin, homokozás. Délután rajzolás, színezés, tollas, labdázás, meg amit még kitalálnak maguknak.

Reggel anyukák vagy apukák elhelyezték a gyerkőcöket a polifoamokon, aztán mentek a dolgukra. Én az első nap tébláboltam kint még vagy egy fél órát… de nem hívtak vissza, nem szólt a telefonom, csak én pörögtem túl a helyzetet 🙂 Hogy napközben mi történik, azt a gyerek elmeséli, vagy nem, a felnőttek nem sokat mondtak, csak ha valami gond volt, pl. sírás.

Az öt nap alatt nem égett meg a bőre, nem fázott meg, nem ment homok a szemébe, nem lett sebes sehol, úgy kaptam vissza a gyereket, ahogy vittem. Már a szerződésnél látszott, hogy alaposak: meg kellett adni az infókat a gyerek egészségi állapotáról, gyógyszerekről, allergiáról, nevelési nehézségekről, plusz amit a szülő fontosnak ítél.

Az első reggel le kellett adnunk a TAJ kártya másolatát, a polifoam pedig éjszakára ott hagyható egy zárt helyiségben. Amit még vinnünk kellett:

  • kulacs
  • fehér póló
  • 2 fürdőruha
  • papucs
  • úszósapka
  • törülköző
  • naptej
  • plusz ruha

Kenték őket, szóltak, hogy igyanak, strandoláshoz pedig a fehér pólót vették fel, a vizes fürdőruhát később lecseréltették velük a szárazra. A plusz ruha minden nap nedves lett a vizes cuccoktól, mert hiába kértem, hogy külön tegye, az még nem ment. 🙂 Ennyi baj legyen.

Amitől tartottam, hogy nem lesz korban hozzáillő gyerek, az nem jött be. Voltak, meglepően sokan. Az első délután azt kérte, hogy korábban menjünk reggel, mert minden barátja ott lesz már, és később menjek érte délután, mert nem volt ideje befejezni a rajzot. 🙂

Utolsó nap reggel szó nélkül elrohant, se puszi, se pá, délután pedig hiába vártunk az anyukákkal, a gyerekek nem akartak jönni. Tehát jó döntés volt. Rengeteg élmény, sok mozgás, más ételek, új barátok az egyik oldalon, némi pihenőidő, sok mosnivaló, cseppnyi aggódás anyának a másik oldalon. Megérte. 🙂



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!