Harang Virág az erdő szélén lakott, közvetlenül a mező széle után. Nagyon szép alakja volt, az arra járó kiránduló emberek mind megcsodálták. Nézd, mennyire szép ez a harangvirág, olyan mint egy harang. Vicces lenne, ha tudna csilingelni, harangozni. Így beszéltek.

Harang Virág csodálta a templomharangot, minden délben meghallgatta. Mi lenne, ha igazi harang lennék? – kérdezte magától. Nosza, szólt az Erdei Tündének, varázsolja át őt igazi haranggá. Csiribí csiribá, megtörtént. Harang Virág önfeledt csilingelésbe, harangozásba kezdett. Harangozott még késő este is.

Harang Virág - Meseszombat

Az erdei állatok bosszankodtak. Az még oké, hogy a templomtorony harangja néha lármázik, de hogy állandóan harangozás legyen, az tűrhetetlen. Nem lehet jól aludni! Leszidták Harang Virágot. Túlzásba estél! Azonnal hagyd abba!

Harang Virág elszomorodott. Ő csak örülni szeretett volna, meg hogy mindenki örüljön a hangjának… erre tessék, hisztiznek haragosan. Nem tehetett másként, szólt Erdei Tündének, varázsolja vissza őt harangvirággá. Csiribá csiribí, megtörtént.


Mindenki megnyugodott, lefeküdt aludni. Csak Erdei Tünde tűnődött még kicsit… figyelmeztetnem kellett volna Virágot… este nyolc után csöndnek és alvásnak kell lennie.

Másnap az arra járó kiránduló emberek mind megcsodálták. Nézd, mennyire szép ez a harangvirág, olyan mint egy harang… Vicces lenne, ha tudna csilingelni, mint egy csengő, vagy harangozni, mint egy harang. Így beszéltek.

Engem nem rángattok bele megint ilyen bolondságba – gondolta Harang Virág. Az erdőben nyugalom kell, csönd, a templomharangszó is csak lábujjhegyen jöhet el. Mikor eljött az este, Harang Virág jóéjszakát suttogott az erdő-mező állatainak, lehajtotta harangfejét és elaludt.

(Kertész Dániel)



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!