Ez mostanában gyakran felmerülő téma. A gyerek játszani szeretne, visszük a játszótérre, beül a homokozóba, szépen játszik. Aztán egy idő múlva beteg lesz, vizsgálják, és kiderül, hogy komoly baja van. A sokkoló hír pedig az, hogy homokozás közben szedett össze valamit. A közelünkben is megtörtént.

Megtudni, hogy egy ismerős kisgyermek beteg lett, ráadásul egy olyan homokozóban, ahová mi is járunk, rémületet és iszonyú dühöt kelt. A mi gyerekünk is lehetett volna. Amíg csak egy távoli (ismeretlen) helyen történik, addig könnyebb úgy érezni, gondolni, hogy velünk ilyen soha, de soha nem történhet. De igen.

A homokozóban egy csomó mindent össze lehet szedni, különböző fertőzéseket, lehet eredményük “egyszerű” bőrbetegég, hányós-hasmenéses állapot, és vakság is. Ki a felelős? Sokszor mi, a felnőttek.

A beengedett kutyák, a rosszul a szemetesbe helyezett (konkrétan mellédobott, vagy odáig el sem jutó) szemét, a lepottyanó ételmaradékok, amik odavonzzák a macskákat, madarakat. A kutyákat még viszonylag könnyű kitiltani, de a cicákat és madarakat lehetetlen.


Mit lehet tenni?

Sokszor szinte semmit. Folyamatosan rettegni értelmetlen, és káros is. Marad a figyelem. Az első, hogy bekerített homokozóba kell menni (már ha van ilyen), ahol legalább kutyák nem járnak.

Vannak gyerekek, akiknek jó mókának tűnik, ha egy másik kisgyereket dobnak meg, akár arcon homokkal. Más gyerekét nevelni persze nem lehet (nem szabad), ezért ha ismeretlen nagyobb gyerek van egy homokozóban, és az érzés ránk tör, talán jobb elkerülni.

Előre el kell dönteni, hogy mikortól visszük, engedjük a gyereket a homokba. Az éppen csak ülni tudót nagyon nem érdemes, ha az a cél, hogy “megmentsük” a homoktól. Ő biztosan megkóstolja, és igaza is van, neki még az a dolga.

Azt is végig kell előre gondolni, még mielőtt a homokozó előtt állnánk, hogy mi a fontos, és mennyire bízunk a homokozó tisztaságában és a körülöttünk élőkben. Az a fontos, hogy tutira meggátoljuk a homok szájba, szembe kerülését, vagy az, hogy a gyerek ismerkedjen meg vele és játsszon.

Sajnos kevés családnak van lehetősége saját homokozóra. Pedig nagyon jó megoldás. Lehet kapni aranyból készültet, ami még beszél is (túlzok természetesen, de tényleg drágák), és lehet készíteni is. Akár fakerettel, akár egy méretes és masszív medencéből, gumicsónakból.

A lényeg, hogy le lehessen takarni. Erre a célra is jó egy nagy fólia, meg egy fából készült tető is. A gond, amit nehéz megkerülni, hogy terület is kell hozzá. Ez panelban kivitelezhetetlen, főleg, ha nincs egy jó lakóközösség, ahol mindenre megoldást találnak, amire csak akarnak.



Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Don`t copy text!