Óvodai beszoktatás idegen nyelven – tapasztalatok

Már írtam az előzőekben, hogy külföldön élünk, Németországban, egy bajor kisvárosban. A fiam itt született, és szeptemberre eljött az ideje az ovinak is. Azt hittem, sima ügy lesz, aztán szembesültem azzal, hogy az óvodai beszoktatás is egy olyan téma, amiről mindenki mást mond, de a lényeg, hogy tuti rosszul csinálom.

Az első próbálkozásunk a bölcsivel volt. Az eredmény: konkrét katasztrófa. És nem, nem gondolom, hogy mi, én és a gyerek, vagy mi, a család szúrtuk volna el. Bár megpróbálták ránk verni természetesen.

A vád az volt, hogy én nem voltam felkészülve, és nem engedtem el a gyereket. Nem éreztem így. Az én szememben a probléma az volt, hogy a beszoktatás kemény két napján be kellett ülnöm egy másik anyukával egy kicsi székre a szoba szélén, és onnan nézhettem másfél órán keresztül, hogy mi történik.

Egyszerre két gyereket szoktattak be a többi mellé. A gyerekekhez nem mehettünk oda, nem szólhattunk hozzájuk, ha odajöttek hozzánk, vissza kellett őket terelni a többiekhez, és amúgy is elvitték őket a nevelők.

A gond, hogy a fiam nem beszélte még a nyelvet. Mindenki szerint a legjobb, ha először megtanulja a saját anyanyelvét, így én nem tanítottam párhuzamosan németül is. Hát ezt megszívtuk, kellett volna. Szegény egy kukkot se értett, a nevelő idős volt és türelmetlen, ott is hagyta egy idő után, hiszen nem jutott vele dűlőre. Én kértem, hogy odamehessek segíteni, de elhajtottak. Két nap után pedig egyedül kellett boldogulnia.


Én meg 2 hónap 0 eredmény és folyamatos nem akarok bölcsibe menni vita után felmondtam a szerződést, és elhoztam a gyereket.

Vártunk, mert ovit csak 3 éves kortól kezdhettünk, így maradt a szeptember. Közben volt az első korona hullám, zárt suli, otthoni bezártság, játszóterek is zárva. Az ovi kezdetekor megkérdezték, hogy mennyit volt a gyerek játszón, hogy viselkedett a többiekkel, mennyire szociális… Hogy miiii? Zárt játszótér, senki senkivel nem találkozhatott, mégis, hogy érezte volna magát a játszón, mennyire lett ott szociális? Végül megértették.

Az intézmény ugyanaz, mint a bölcsi, csak másik épület, más személyzet. Más beszoktatási szabályok.

Ezeknek értelmében akármeddig maradhattam a gyerek mellett a szobában, maszkban ugyan, de vele lehettem, játszottunk, részt vettünk mindenben, fordítottam neki folyamatosan, tanítottam a szavakat, amiket gyakran mondtak neki. 3 hét alatt túl is voltunk az egész procedúrán. Jártunk még egy hónapot, aztán bezártak az ovik. Juhhhé.

Otthon töltött 3 hónap, zárt játszóterek, pajtások nélkül kezdtük újra az ovit két hete. Rémálmaim voltak előtte, tartottam a beszoktatástól, nekem elég volt a három hét abban a zajban, amit 25 gyerek produkál. Pontosan értem, miért nem lettem óvónő, ahogy azt is értem, miért nem lettem tanár. Egyik sem nekem való.

Óvodai beszoktatás idegen nyelven - tapasztalatok

Feleslegesen aggódtam. A gyerek bement, amikor jöttem érte, kijött, a kettő között meg eszébe se jutottam, annyi dolga volt. Játszott, mesélt, és kommunikált. Németül. Számomra döbbenetes, de az óvónők mondják, és a ma reggel elhangzott hitetlenkedő kérdésemre megismételték, a gyerek beszéli a nyelvet. Nem tökéletes, nem hibátlan, nem ismer minden szót, de egyértelműen ért, és jól reagál tettekben és szóban is. Valahogy megérett benne.

Hozzáteszem, egy bezárt világban egy darabig (jó darabig) igyekeztem tartani magam a minimális képernyőidőhöz. Aztán egy csomó másik elvvel együtt ez is röpült. Most sem megy órákat, de reggel, amíg kávét iszom, szükségem van egy fél órára, nap közben néha szintén kell egy kis csönd, ő pedig mesét néz. Németül. Nem én választottam, hanem ő, bár először véletlenül. Dinókat talált ugyanis 🙂

A fiam dinológus lesz (tudom, tudom), irtó profin tudja németül, angolul, latinul a nevüket, csontvázról megmondja, melyik melyik, szóval képben van. És ha rosszul ejtem ki egynek a nevét? Világégés van.. 🙂

Összességében ég és föld egy óvoda és egy bölcsőde beszoktatási rendje nálunk, és a merev és rettenetes bölcsi után a meleg, szívélyes ovi csodát tett a gyerekemmel. Mostanra azt is megbocsátottam magamnak, hogy hallgattam az okosokra, gyerekorvostól kezdve óvónőn keresztül mindenki azt mondta, a gyerekkel magyarul beszéljek és pont. Tudja az anyanyelvét, utána kezdhetünk másik nyelvet. És igazuk lett.

Végül csak jól csináltuk. Hajrá, kisfiam!



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!