2020 más – és a karácsony feltartóztathatatlanul jön!

Ez az év más. Az első percétől kezdve valószínűleg az utolsóig különbözni fog az eddig megéltektől. A családunk rengeteg mindenen ment keresztül. Egyik rossz érte a másikat, némelyiket bátran nevezhetem csapásnak, másik inkább csak újabb kellemetlenség volt a sorban. De egyetlen perc pihenő sem jutott. Idáig.

Ebben a másképp alakuló évben a december is más. Más az év többi részéhez képest, más az előző decemberekhez képest. És más vagyok benne én is, és nyilván a családom is. Másképp reagálunk, másképp állunk a különböző helyzetekhez.

Ez végre jó. Végre kicsit pihentető, megnyugtató. Hogy még képesek vagyunk másképp látni, átélni, mosolyogni, sőt kacagni, örülni és várni. Kicsit gyereknek lenni.

Ez alatt nem azt értem, hogy nincsen decemberben semmi problémánk. Már hogy a csudába ne lenne. Kis túlzással csak az van. És csak azért nem sorolom fel még magamnak sem, mert nem változtat semmin. Ez az év ilyen. Más, mint a többi. Tele rosszal, csalódással, reménytelenséggel, várakozással, néha bizony dühvel.

A december viszont fehéren indult. És ez valahogy lökést adott, hogy másképp lássuk, hogy örülni tudjunk annak, ami még megvan.


Indultunk reggel, és az autót úgy kellett kiásni a hó alól. És ebben semmi túlzás sincs. Hókotró még nem ment, közben a hó továbbra is szakadt. Hatalmas pelyhekben, megállíthatatlannak tűnő módon esett.

Vittem a suliba a lányom. Kukk sötét volt még, pedig elmúlt hét óra, úgy éreztem magam, mint a Csillagok háborújában, úgy esett a “szemembe” a hó a szélvédőn keresztül. Nem volt vicces, isten látja lelkem, nem élveztem. Nem vagyok jó sofőr – és ez a legfinomabb megfogalmazás, ami tőlem telik. Hóesésben vezettem, sötétben is, gyerekkel szintén, na de hogy ez mind egyszerre legyen, olyan még nem volt.

Miután kitettem a gyereket a sulinál, hazáig legalább hatszor kaptam szívinfarktust, de amíg a kocsiban volt ő is, addig vihogtunk, kacagtunk, ordibáltunk, mint két gyerek. És ez átbillentett, más alaphangulatot adott, mint ami eddig volt. Egy kicsi karácsony (előtti) csoda volt.

Ezt több apróság követte. Mivel meglátásom szerint a boldogság pillanatokból áll össze, úgy érzem, a december eddig egy boldog hónap. És ha minden jól megy, az is marad.

Ha minden jól megy… épp bezárták a sulikat, ovikat, éjjel kijárási tilalom, megint csak a legszükségesebb üzletek nyitva – de ezeknek semmihez semmi közük sincs. Ahogy semmi köze a jelenleg beköltözött hangulathoz és a hozzáálláshoz a kötelező maszkviselésnek, az oviban az elhalasztott karácsonyi ünnepségnek, a suliban a folyamatosan íratott dogáknak.

2020 más - és a karácsony feltartóztathatatlanul jön!

Ellenben köze van hozzá a plafonig érő karácsonyfának (ez idei különlegesség lesz, mert úgy érzem, csillogniuk kell a gyerekszemeknek, annyit elvett ez az év), az egész lakást beborító, nagyrészt kézzel készült díszeknek, a szokásosnál több (darabra, értékre, de semmiképp sem árra!) karácsonyi ajándéknak. A döntésnek, hogy bánom is én, hogy elfogy-e, de csak süssenek bátran sütit a gyerekek akár minden nap, dekoráljanak, örüljenek neki.

Ebben az évben az advent is kicsit másképp alakult, de a Mikulás már látványosan. Ugyanis megjelent az ajtóban. Mivel zsákot nem szállítottak a mikulásruhához, szegény szomszéd két összegöngyölt papírlappal állított be. Várta az éneket, állva, mert leülni az öv rövidsége miatt nem tudott. De ezzel együtt cukin csinálta 🙂

Az összegöngyölt papírok térképek voltak, mindkét gyereknek egy-egy az elrejtett ajándékokhoz. Volt visítás, öröm, aztán dilemma (a kisebbik részéről), hogy a Mikulás végül is mi a csudának jött? Hm?

Ezután szokásunktól eltérően apránként díszíteni kezdtük a lakást. Az ablakokra a csillagok, hópelyhek, csengők, a különféle girlandok, apró díszek, és a brutális mennyiségű gyertya. Maga a karácsony még a kanyarban sincs, de nálunk a hangulat fokozódik. Eddig ez nem így volt, inkább villámtempóban álltunk át a mozgalmas hétköznapból az ünnepre. Idén ez más, és őszintén szólva nagyon élvezzük.

Vannak szabályok, amik kőbe vannak vésve, és nem lehet eltérés. Ilyen a házi feladat elkészülte, a lefekvés ideje, a fogmosást se lehet kihagyni semmilyen indokkal 🙂 De a többi, az bizony most képlékennyé vált.

Lehet filmet nézni, korlátozott számban, de lehet. A gyümölcs mennyiségét nem korlátozom, a csokiét igen, de azért abból is jut. A karácsonyi menün fogom megspórolni a stressz nagy részét. Nem lesz nagy trakta, inkább élvezhető és elfogyasztható mennyiségű gyerek kedvenc. (Meg anya kedvenc, az évben ilyenkor a saját kedvemre is teszek. Ennyi legalább mindannyiunknak jár.)

Összességében az idei karácsony természetesebb, lazább és fenntarthatóbb(nak ígérkezik) lesz, mint az eddigiek. Szóval más.






Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!