Gyerekprogram korona idején: az 55 traktor éjszakája

Lefújták a karácsonyi vásárokat. Szinte sehova se lehet csak olyan egyszerűen bemenni, pláne ha a gyerek már kicsit nagyobb. De főként a karácsonyi vásárok lefújása miatt érzett csalódás hatására döntött úgy egy apuka, hogy ő szervez a gyerekeknek valamit. Nem vásár, nincs körhinta, de van zene, pizza, forralt bor és gyerekpuncs, hangulat, hideg és millió pocsolya –  no meg beláthatatlan mennyiségű kivilágított traktor. Mi kellhet ennél több egy jó kis esti mulatsághoz? Elmentünk megnézni.

Az ötlet lényege, ami az apuka fejében megfogant, hogy a gyerekeknek nyújtson egy kis szórakozást, egy szikrányi reményt (ez volt a mottó is), és hogy csillogást varázsoljon a gyerekszemekbe, ha már minden egyébről ismét lemaradnak.

A csillogást és örömet, döbbenetet és ujjongást 55 (-nél is több) kivilágított traktor, mindenféle egyéb mezőgazdaságban használatos munkagép, tűzoltóautó, mentő és két rendőrautó volt hivatott okozni.

A kivilágítást nem úgy kell ám érteni, hogy égtek a lámpáik, nem ám. Fel voltak díszítve irdatlan mennyiségű karácsonyi égővel, némelyiken karácsonyfa volt, másikon Rudolf, vagy hóember, télapó, volt dallamkürtös, amelyik komplett karácsonyi dalokat kürtölgetett. Döbbenetes volt.

Este 6-ra tették a programot, hogy kellően sötét legyen és lássuk a kivlágítást, de még ne legyen késő a gyerekeknek. Mi természetesen későn döntöttük el, hogy megnézzük, és egy órányira lakunk a program helyszínétől, így az elejéről lemaradtunk. De nem számít. A traktorok (és egyéb munkagépek) felsorakoztak egy megadott helyszínen, ahol meg lehetett őket csodálni, majd útra keltek a városon át, előre megadott útvonalon, rendőri biztosítással.


Az esemény előtt mindössze 3 nappal kapták meg a szervezők az engedélyt, hogy korona ide vagy oda, lebonyolíthatják, szabadban van, és különben is…

Amikor mi odaértünk, egyetlen cséplőgép jelezte, hogy hol is van a program helyszíne, maguk a látványosságok épp úton voltak. Mivel hideg is volt, meg nem tudtuk, mennyit kell várni, elindultunk a megadott útvonalon. Menet közben a biztonsági személyzet kommunikált egymással, én meg szemérmetlen módon kihallgattam, így tudtam meg, hogy a traktorok azért késnek, mert – dugóban ülnek 😀

Sétáltunk hát még megy kicsit, megtaláltuk a pizzát, a forralt bort, meg a többit, és egyszer csak hallottuk a dudaszót. Megálltunk, levideóztunk kb 60 vagy inkább több járművet, ahogy dudálnak, integetnek, zenélnek, villognak, színesek, és hát igen szagosak is, dübörögnek, hatalmasak és boldogok. Mármint a bennük ülő emberek, a hatalmas gyereksereg láttán.

A terv bejött. Az apuka ötlete megvalósult, az esemény nekünk ingyenes volt, a résztvevőknek egy kisebb vagyonba került, de a gyerekekért mindent felkiáltással (bocsánat) tojtak rá. Nem foglalkoztak vele, hogy abban a pár órában mennyi üzemanyagot használnak, mennyibe kerültek az izzók, az egyéb díszek, a rendőrség, tűzoltóság, mentők hármasa is beleadta a magáét.

Amikor mindneki visszaért az előre kijelölt helyszínre, a járgányok leparkoltak, kapcsoltak egy irgalmatlan hangos karácsonyi bulit, a gyerekek felmászhattak mindenre, amire csak akartak (én ökör, világos színű kabátban vittem őket…), táncoltak, pocsolyába ugráltak, kaptak nyalókát, egyszóval akkorát buliztak, hogy hazafelé a kocsiban végre csönd volt. 🙂

Gyerekprogram korona idején: az 55 traktor éjszakája

Ami számomra egészen elképesztő élmény volt, hogy összefogtak. Nem nyafogtak, hogy mennyibe kerül, pedig a rendszámokat elnézegetve, volt, aki 50 km-ről érkezett, hogy megmutassa a gépét, hogy örömet szerezzen a gyerekeknek, és őszintén szólva a felnőtteknek is.

A gyerekek (az enyémek) rájöttek, hogy milyen magasból képesek simán leugrani, hogy fel tudnak mászni egy akkora traktorkerékre, ami náluk 3x nagyobb, hogy az anyukák képesek vigyorogni a pocsolyaugró versenyen és eredményén (ruhákra értendő természetesen), hogy az apukák minden ehetőt és ihatót beszereznek…

Mind gyerekek voltunk arra pár órára. A gyerekek szeme az örömtől és élvezettől csillogott, a miénk  meghatottságtól, és amikor egy-egy traktorossal összeakadt a szemünk, akkor a hálától is. Hálás voltam nekik, hogy az eső, a hideg, a lehetetlen szabályok, a költségek ellenére, megszervezték, lebonyolították ezt az egész traktorosdit, és mindennek tetejébe látszott rajtuk, hogy nem kényszerből teszik, amit tesznek, hanem ők is élvezik.

Köszönjük nektek.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!