Piszénpisze.hu  »   Olvasói történetek  »   Szoptatási mizériáim

Comments

Szoptatási mizériáim — 7 hozzászólás

  1. Kedves cikkíró!
    Ugyanígy jártam. Nem gondoltam volna, hogy ne fogom természetes úton megszülni és nem gondoltam volna, hogy gondjaim lesznek a szoptatással. Nem bocsátkozom részletekbe. Rossznak, alkalmatlannak éreztem magam. A környezetemben élők nagy része talán rosszindulatból vagy csak simán ostobaságból csak rontott a helyzetemen. Jöttek a történetek eladott tejről, hú mennyire zsíros tejről, tejről ami spriccelt már mikor a kórházi kiságy megcsikordult stb. Anyósom imádja megmutatni, hogy mennyi tejeket tudott lefejni és eladományozni.
    Azt hiszem, hogy mind a szülés mind a szoptatás túl van misztifikálva. Jó dolog, ha az embernek gyereke születik de nem minden dől el fejben. Pont.
    Egy érdekességet mondanék el. Édesanyám 1964-ben született. Akkor még nem volt gyes. Hat hét szülési szabadság után az anyák, tehát az én nagyanyám, ment vissza dolgozni. Tehát 6 hétig szoptatott. Slussz. Tudunk egy két nyugati államról ahol ma is hasonló a helyzet. Mi tehát ez a hat hónapig kizárólag anyatej-őrület? Akinek ez nem megy annak nagyon tud fájni.
    Örülök, hogy ráakadtam erre az írásra. Nekem sokat segített. Jót sírtam is rajta. Nagyon köszönöm!

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..