Vendégposzt, írója Botika anyukája, Marika

Leírom történetem, hogy más kismamáknak is tudjak segíteni, erőt adni, ha hasonló helyzetbe kerülnének.

Minden azon a csodálatos napon kezdődött, pontosan 2013. július 17-én, mikor 1 hét késés után (ami általában 2-3 havonta volt) megcsináltam egy terhességi tesztet. Rendszerint mikorra hazavittem a tesztet és elindultam a fürdőszoba felé, már nem is kellett a teszt, mert a „mikulás” beköszöntött. Most is elindultam, megcsináltam és közben figyeltem, hogy hány csík jelenik meg… Reménykedtem, hogy talán most kettő lesz, annyi év után…

Ahogy teltek a másodpercek, láttam, hogy az egyik csík nagyon kezd látszani, a másik mellette szintén kezd megjelenni, de nem annyira erőteljesen. Fogtam a kezemben a terhességi tesztet, majd kiszaladtam a Férjemhez, hogy nézze meg Ő is, nem csak odaképzeltem-e a másodikat. Természetesen Ő is kettőt látott. Mondanom se kell, hogy ugráltam, sírtam, nevettem örömömben. 🙂 Másnap reggel is csináltam egy megerősítő tesztet, ami szintén pozitív lett.

Vártam pár órát, majd felhívtam a nőgyógyászomat, hogy időpontot kérjek tőle. Szerencsére másnapra kaptam is. Boldogan bementem, megvizsgált majd közölte, hogy megduzzadt a méhszájam, ez utalhat a terhességre -még nagyon az elején vagyok-, de majd az ultrahangon látszani fog, hogí terhes vagyok-e. Jövő hétre kaptam is időpontot, nagyon vártam a vizsgálatot. Sajnos mivel még az elején voltam a terhességnek (5. hét), nem látszott tisztán az ultrahangon a petezsák. Láttak egy foltot, ami az is lehet, azt mondták…

1 hét múlva újabb ultrahang következett, persze előtte még egy költözés (kíméltem magam, semmit nem emeltem, csak irányítottam az embereket, hogy mit hova tegyenek). Bíztam benne, hogy már látszik a petezsák és a kisbaba szívhangja is. Szerencsémre látszott minden, viszont közölték, hogy van egy jó nagy hematoma a petezsákom alatt, ezért pihenjek otthon, szedjek 3×2 szem MagneB6-ot és elküldtek. Ekkor a petezsákom 28×23 mm volt, a hematoma pedig 3×20 mm, majdnem akkora, mint a petezsák…

Rémülten hívtam a doktornőmet a hírekkel. Találkoztunk, elmondta, hogy ez kezdődő vetélés és azonnali szigorú fekvést írt elő, illetve Duphastont írt fel (+Folsav, MagneB6), ami a beágyazódást segíti elő és csökkenti a vetélést, továbbá közölte, hogy többet nem tudunk tenni, lesz ami lesz… Ha szerencsém van felszívódik a hematóma (vérömleny) idővel, ha pedig kiürül (barnás vérzés, pecsételő vérzés kíséretében) akkor lehet baj, de az sem biztos, hogy ahogy ürül kimossa a petezsákot is, de meg van rá az esély.

Akkor azt éreztem, hogy ezzel a kijelentésével a doktornőm lemondott a kisbabámról. Nagyon nehéz volt, így eljönnöm a rendelőből és várnom egy hetet -fekve a négy fal között- a következő ultrahang vizsgálatig.

Következő heti ultrahang… már a 8-ik hétben jártunk, szépen nőtt a petezsákom 48×39 mm-re, viszont a hematomám is nőtt 9×23 mm-re. Ahogy az ultrahangos orvos diktálta az új mért adatokat, az asszisztens megkérdezte, hogy nagyon szeretném-e és vártuk-e ezt a kisbabát. Természetesen mondtam, hogy igen nagyon szeretnénk, már régóta vártuk, hogy összejöjjön. Majd síri csend lett…

Az orvos megszólalt, hogy még szigorúbb fekvés kellene, mert nőtt a hematoma, ami nagyon nem jó jel. Következő héten megint mennem kellett ellenőrző ultrahangra. Kaptam egy kis képet a kis Csöppségünkről és elindultam kifelé az ajtón. Vegyes érzések kavarogtak bennem, próbáltam nem pityeregni a többi kismama előtt, de pár könnycsepp kicsordult a fájdalomtól, a félelemtől, hogy hogyan tovább, mi lesz a kisbabánkkal… A leletemen már az állt a kimenő diagnózisnál, hogy fenyegető vetélés, eddig „csak” veszélyeztetett terhes voltam…

Egész úton hazafelé sírtam az autóban, csak az a két szó járt a fejemben, amit láttam a leletemen. Nem tudtam másra gondolni, csak hogy miért pont velem/velünk… Majd otthon megkönnyebbülve már a fájdalomtól, lepihentem. Néztem a kis képet a kisbabánkról és rájöttem, hogy nem szabad feladnom, muszáj erősnek lennem, azért a kis Csöppségért harcolnom kell, hiszen Ő is harcol, hogy életben maradjon. Tudtam, hogy a sors nem azért küldte most közénk -annyi év várakozás után-, hogy elvegye tőlünk pár héttel később… Újult erővel, letisztult gondolatokkal vártam a következő hetet, szigorú fekvés kíséretében.

Elérkezett a következő vizsgálat ideje – már 9 hétnél jártunk -, picit izgultam, hogy vajon milyen híreket mondanak. A petezsákom az előző héthez képest csökkent 34,6×40 mm-re, a hematomám is csökkent picit 8,5×23 mm-re- visszagondolva nem is tudom, hogy jól mérték-e az adatokat. Nem sokat nőtt egy hét alatt a kisbabám, sőt a szikhólyagom is csökkent. Teljesen megrémültem, hogy itt nagy a baj tényleg…
Felhívtam az orvosomat vizsgálat után, annyit kérdezett, hogy szívhang van-e, mondtam igen. Közölte, hogy további fekvés és a következő ultrahang most már a 12. heti lesz. Nem nyugodtam meg, egyáltalán nem…

Lassan teltek a napok, egész nap feküdtem. Szerencsére más tünetem nem volt és jelenleg sincs, mint más kismamáknak -megóv a kis Csöppségem mindentől. A munkám olyan, hogy otthonról is – ágyból – tudtam dolgozni, ez egy kicsit segített elterelni a gondolataimat.

Már a 10. hétnél jártam és olyan rossz érzés kerített hatalmába, nem bírtam uralkodni az érzéseimen, csak sírtam-sírtam, majd eldöntöttem, hogy elmegyek egy ultrahangra, hogy megnyugodjak. Másnap már a magánrendelőben vártam, hogy sorra kerüljek. Ott izgultunk a Férjemmel, hogy mit mondanak majd… Megvizsgált egy orvos, közölte, hogy nyugodjak meg, mozog a kisbaba – meg is mutatta a monitoron – megvan mindene, dobog a szíve és úgy látja a hematoma is kezd felszívódni, mert már nem akkora. Amíg felöltöztem, nyomtatott egy kis képet a kis Csöppségünkről és azt mondta, hogy ezt a képet Apukának küldi, hogy nyugodjon meg Ő is. 🙂

Teli vigyorral az arcomon és teljes lelki békével jöttem ki a rendelőből. Onnantól kezdve még a fekvés is jól esett, ami ekkora már a 4. hétnél tartott. Ahogy múltak a napok, egyre jobban azt éreztem, hogy kisebb a valószínűsége, hogy baj lehet. Próbáltam továbbra is pozitívan állni a dolgokhoz és bízni abban, hogy minden rendben lesz.

Elérkeztem a 12. heti ultrahanghoz. Már vártam, hogy lássam a kis Pöttömkémet újra, halljam a szívverését, ami mindig erőt ad. A Férjem is bejöhetett a „baba-mozira”, amin meglepődtünk, de nagyon örültünk mindketten. Végre Ő is láthatja Szerelmünk Gyümölcsét monitoron. 🙂

Elkezdődött a vizsgálat, csodálatos volt látni, hogy mennyit fejlődött 2 hét alatt, a CRL mérete már 59 mm-es volt, a súlya pedig 57 gramm. Mikor megláttam, hogy milyen aktívan mozog és „integet” nekünk, teljesen elérzékenyültem. Az eredmények jók lettek, a hematomám pedig elkezdett szépen szervülni (felszívódni), aminek nagyon örültünk. A doktornő azt mondta, hogy már nem kell szigorúan feküdnöm, felkelhetek, viszont továbbra sem emelhetek. Kemény 6 hét fekvés után végre én is élvezhetem az elkövetkezendő csodálatos időszakot, ami rám vár. Tudom, hogy a gyógyszerek, a kitartó szigorú fekvés, a sok pozitív erő és lelki támogatás a barátoktól segített abban, hogy átvészeljem ezt a nehéz időszakot.

Azoknak a kismamáknak, akik sajnos hasonló cipőben járnak, csak annyit tudok tanácsolni, hogy nem kell megrémülni, ha az orvos ultrahangom hematomát lát. Az orvos utasításait alaposan be kell tartani, szigorúan pihenjenek, – ha valami szokatlant éreznek, inkább a maguk megnyugtatása érdekében menjenek el orvoshoz-, sok-sok kitartást kívánok a nehéz időszakra, pozitív gondolataik legyenek és nagyon sok-sok szeretettel gondoljanak a kisbabájukra, adjanak a kis Csöppségnek erőt, hogy velük tudjon maradni. 🙂

A hematoma elmúlása után azzal jöttek végig, hogy kisbabám lesz és koraszülött, mert nagyon korán, 21-22 hetesen befordult és lent volt a feje nagyon. Félt a doki, ha sokat mozgolódok észrevétlenül szétnyomja a méhszájamat és baj lesz. Végig aggódtam, de megbeszéltem Botival, hogy jobb bent neki, nagyon ügyes szófogadó volt, 41 hétre indítani kellett a szülést többszöri próbálkozásra :)- de ez nem tartozik már a hematómás dologhoz. Végül 52 cm hosszú és 3760 g súlyú kisfiam született.

Végezetül egy kedvenc idézetemet hoznám fel példának:
„A szeretet pozitív ereje képes bármilyen jót létrehozni, gyarapítja a jó dolgokat, és megváltoztathat bármilyen negatív dolgot az életedben.” 🙂

Egy boldog kismama 🙂