Azt hiszem, minden anyuka legalább egyszer megtapasztalja az érzést, hogy a gyermeke nem szereti. Ennek enyhébb válfaja a kérdés, hogy vajon szeret-e, mennyire szeret? A sablonos választól eltekintve, hogy a gyermek szereti az anyját, meg ösztön és egyebek, vannak apró, nagyon pontos jelei a szeretetének.

Nem mondom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, mert nem. Azt sem mondom, hogy minden gyermek ugyanezeket a jeleket adja, mert nem. Egy dolgot mondok csupán, az apróságokat nézve eltörpülnek a nagy dolgok, amelyekből arra következtethetünk, hogy nem is szeret.

Ja, és még valami: az hogy szeret mást, nem jelenti azt, hogy anyát nem szereti. Egy dolgot jelent: képes szeretni, és biztos abban, hogy őt is szeretik. Anya a mindig biztos pont, aki feltétel nélkül szereti őt, és akit ő is ugyanígy szerethet. Biztos benne, hogy nem kell minden pillanatban a szeretetét mutatnia, mert anya akkor is szereti őt, és tudja, hogy ő viszontszereti.

A mama / apa jobban kell, csak ő kell

Hát ez előfordul mindenkinél. Anya hiába akar puszit adni, anya hiába akar ölelni, anya hiába kér… apa cseréljen pelust, apa mosson fogat, mama menjen sétálni, mama adja a falatot… van ilyen. Aztán megüti magát, kattan valami, vagy egyszerűen csak elfárad – és láss csodát: anya kell. Anya ölelj, anya vigasztalj, anya adj puszit, anya vigyél aludni.

Utánzás – az általános jel

Anyát nagyon jó dolog utánozni, főleg a kislányoknak vannak erre nagyon jó lehetőségeik. Anya csatja, papucs, akár melltartója nagy kincs lehet. De kell a telefon, anya zoknija, pólója, fakanala, tányérja és villája, minden, ami anyához köthető.


Mókás anya papucsát felvenni, még ha hatszor nagyobb is, mint a sajátja, sokkal finomabb az étel anya tányérjából, finomabb ugyanaz a víz anya poharából. Szebb lesz a haja anya samponjától, és fehérebb a foga anya fogkrémjétől. Persze ehhez kell néhány trükk: a gyereknek megfelelő sampon és fogkrém minimum még akkor is, ha normálisan anya használja el. 🙂

De semmi tévedés: ez igaz apára, mamára, bárkire, akihez kötődik a kicsi. Még az is lehet, hogy ha választani kell, kinek a csatja, órája, akármije kell, anya “veszít”. Meglepő? Nem az. Hiszen anya biztos, anya ott van, és ott lesz akkor is, amikor apa vagy a mama már nem, és nem adják oda a csuda izgis dolgaikat alaposabb ismerkedésre.

Apró jel

Ebből sok lehet, gyermekenként különbözőek. Ez itt kettő, egy kisfiútól és egy kislánytól.

Anyának ajándékot kell adni. Nem azért kell, mert anya elvárja, vagy mert alkalom van, valaki azt mondta, hanem belső indíttatásból kell. Hogy anya örüljön. Erre pedig mi lehetne alkalmasabb tárgy, mint egy húsklopfoló? 🙂

A kedvencem: a cipő a cipőben, papucsban. Ennél aranyosabb dolgot régen láttam: a gyerek egyszerűen beleteszi, gondosan elrendezi a cipőjét, szandálját anya papucsában, vagy a cipőjében. Aztán nézi, hogy tetszik-e. A cipőcske meg üldögél biztonságban a nagy cipőben, ahogy ő is üldögélne anya ölelésében – ha nem lenne fontosabb játszanivalója. 🙂



5 hozzászólás

  1. J. Gabi
  2. Ani
  3. Tamara
    • Magdi
  4. Ms.Xixin

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!