Minden bizonytalan – Suli járvány idején 2. felvonás

Elkezdtük a sulit szigorú szabályokkal. Ezek a szabályok folyamatosan szigorodnak. De a lényege a bizonytalanság. Nem tudjuk, meddig, nem tudjuk, miért, miért így, miért ők (mármint a gyerekek), lesz-e vége egyáltalán. Semmit sem tudunk, nem tudok a kérdésekre válaszolni, és ez gyilkosabb, mint a teljes bezártság volt.

A gyerekek mást se látnak, mint maszkos felnőtteket, az oviban az óvónők maszkban tolják egész nap, a szülők egyszerre hárman mehetnek be, gyerekenként egy szülő, és egy szülő akkor is, ha tesók vannak, mondjuk három. Három gyerekre is egy szülő engedélyezett, szegényeknek még rosszabb, mint nekünk, egyetlen óvodással rendelkezőknek.

És az ovis nem érti. Miért kell kint sorban állni, ő miért mehet be, ha anya nem, miért van anyán ott maszk, itthon nincs, egyáltalán a viccen kívül mire jó (nekik még vicces, elismerem), miért nem jöhet boltba velem, miért kell már a bolt előtt és a parkolóban is maszk… Csupa kérdés, amiket nehéz érthetően és nem félelmet keltően megválaszolni.

De az ovi nem áll le. Igaz, hogy az összes foglalkozást törölték, hogy nincsenek csoportmunkák, más csoportbeliekkel nincs kontakt, miközben a tesók járhatnak más csoportokba, a télapó az ajtó előtt tette le az ajándékokat, karácsony ovis szint helyett csoportszinten lesz, ha minden igaz, egyetlen szülőt beengednek gyerekenként, de ez sem biztos már. Semmi sem biztos.

És a suli járvány idején is suli, vagyis házi az van, új tananyag van, dolgozat dögivel. Ez utóbbit legalább felfogom, még a karácsonyi szünet előtt megíratják az összes dolgozatmennyiséget, hogy legyen elég jegy az osztályozáshoz, ha a sulik is zárnak. Ez egyelőre nincs tervben. De attól még lehet. Bizonytalan.


A gyerekek ülnek maszkban, nyitott ablaknál, -9 fokban, a teljes holmijukkal a lábuknál. Ez azért nehéz, mert normálisan a szerkényükben van az a sok minden, amit most nem tehetnek be. Semmit se tehetnek be. Mindent be kell vinni az osztályterembe. Mert különben a folyosón tömeg lehetne. Az osztályban ez ugye kizárt…

Osztályok egymástól elzárva, nem érintkezhetnek, tesók se… A szünetek elcsúsztatva, ami a busszal járó gyerekeknek okoz nehézséget. A tanítás ugyanakkor kezdődik és ér véget, csak a szünetek csúsznak. Ez marha jól hangzik elméletben, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy 6 órára egyetlen 15 perces szünet jut, amikor ki is kellene menni játszani, meg enni is jó lenne.

Választaniuk kell. És milyen a gyerek, a szaladgálást választja, aztán éhes, fáj a hasa, a feje, nem tud koncentrálni, de dolgozatokat kell írni, osztályoznak keményen, kicsi engedményt sem téve, nem szállítva lejjebb a százalékos határokat, nem könnyítve a tananyagon.

Minden bizonytalan - Suli járvány idején 2. felvonás

Ezzel még egyet is értenék, de 3 hónapja hetente két dolgozatot írnak, amikre a hazaadott anyag igencsak hatalmas. Még felnőtt szemmel is. A féltő anyai szemnek meg elképesztő mennyiség, felháborító nyomás. Ilyenkor.

Mert nem tudjuk, meddig van suli, hogy lesz a suliváltás, itt a dolgozatokon kívül nem nyilvánosak a jegyek, tehát gőzünk sincs, hogy valójában hogy áll a gyerek a fő tárgyakból. Ez is bizonytalan.

A suli járvány idején amúgy is kicsit hasonlít egy háborús időszakra. Nyilván nem bombáznak, nincs légvédelmi sziréna, nincs közvetlen életveszély, van ennivaló (még) és minden más is, ami kell. Ezzel együtt nekik ez már lassan a normalitás lesz, hogy semmi sem normális.

És bár nálunk egyelőre nincs róla szó, tényleg nem lehet tudni, meddig maradnak az iskolák. Egyelőre egy határérték felett felezett osztályok váltják egymást, még feljebb távoktatásra váltunk. De ezek az általános iskolásokra egyelőre nem vonatkoznak, még csak utalás szintjén sem. De ez nem jelent semmit igazán.

Nem elítélhető módon az iskolás is kérdez. Némileg szofisztikáltabb módon, mint az ovis, de éppen úgy választ vár, méghozzá megnyugtató választ. A végén már csak bármilyen elfogadható, értelmezhető választ.

De nincsenek válaszok. Nem tudom megmondani, meddig tart, biztosan jó-e így, vagy jobb lenne máshogy, mennyire védi őt a maszk, és másokat tőle, hogy lesz jövője és az milyen lesz, mennyire tarthatóak a tervei, lesznek-e fellépései, bandázhat-e a barátaival, lesz-e hatalmas szülinapi partija…

Mindegyik kérdés fontos neki, ezért nekem is fontos. És minden vágyam, hogy megnyugtathassam. Hogy vigyázni fogok rá, hogy vigyázni tudok rá. Bármi is legyen.

De minden bizonytalan.



Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Don`t copy text!